2025.05.30. 12:00
A Barcika bejuthatott az NBI-be, de ön aligha jut be ide! - képek, videó
Betekinthettünk a közelmúltban abba a rejtélyes körvonalú építménybe, amit sokan láthatnak nap mint nap a Miskolc–Kazincbarcika úton közlekedve, ám bizonyára kevesen tudják pontosan, mire szolgál, mire szolgált az egzotikus megjelenésű ház valójában. Megmutatjuk, hogy néz ki a sóraktár közelebbről.
Sóraktár, a titokzatos barcikai ipari építmény
Fotó: Balogh Attila / Fodor László
A 26-os úton a BorsodChem ipartelepe mellett elautózók nap mint nap láthatják a kerítésen túl tekintve: egy különös alakú, rejtélyes funkciójú építmény... Több mint hetven évvel ezelőtt épült, és nemcsak a mai napig áll, de számon tartják az építészeti értéke miatt. Annak idején pétisó-raktárként üzemelt, napjainkban talán már nagyobbrészt üres. A korábbi nevén Borsodi Vegyiműveknek hívott hatalmas üzem legérdekesebb egységébe, a sóraktárba nyílt alkalmunk néhány éve bekukkantani.
Forrás: Iparterv-archívum
Sóraktár az ötvenes évekből
Nem véletlenül, hogy sok helyen említik a barcikai sóraktárat, ha rákeresünk a neten. Már az építés korában is jegyzett és jelentős mérnöki teljesítménynek számított a felállítása. Gnädig Miklós és Horváth Gyula voltak az építészei, 1952-53-ban zajlott a beruházás.
„A háború utáni időszakból az Iparterv több, a korabeli szaksajtóban megjelent és a vállalat saját kiadványaiban is publikált ’ikonikus’ épülete található Borsodban. Ezeknek az üzemeknek jellemzően teljesen megváltozott a vállalati és tulajdonosi háttere, maga a termelés is teljes átalakuláson ment keresztül, elvétve találni az épületek között olyat, ami megtartotta eredeti funkcióját. Egyik ilyen kivételes épületegyüttes az Iparterv által tervezett Borsodi Vegyi Kombinát Kazincbarcikán, amely ma is működő üzemként funkcionál. Már építési technológiája okán (helyszíni előregyártás) felépítése után rögtön híressé vált, Gnädig Miklós és Horváth Gyula által tervezett pétisó-raktár (1952-53), illetve a vegyi kombinát egyéb épületei: a főbejárat és irodaépület, a műtrágyaüzem és mészkőtörőépület (Horváth Gyula, Lauber László, Petz Rudolf, Schuszter Ferenc és társaik, 1950-55), a szintéziscsarnok és a PVC gyár. Funkcióját megtartó üzem továbbá az Iparterv tervezésében készült Hejőcsabai Cementgyár épületei (Poddányi István, Simonffy Gyula 1950-től), valamint az Ózd-Centeren ma is működő rúd és dróthengermű (generáltervező: Kogépterv, altervező: Iparterv. Nagy József, Pálya Antal, Szilágyi Miklós).” Az idézet forrása a Vegyipar – Bővül a BVK című kiadvány 1959-ből.
Az akkori megfogalmazás rejteget a ma olvasója számára izgalmas tanulságot:
Európa legkorszerűbb műtrágyagyárának bővítésére 50 millió forintot fordít a kormány.
Forrás: Fortepan
A Fortepan digitális fotógalériában található 1959-es kép (aláírása a következő: „Borsodi Vegyi Kombinát (később BorsodChem), a központi irodaháztól balra a Sóraktár / Nitrogénműtrágya raktár, távolabb a Műtrágya és a Savüzem. Középen hátul a hűtőtornyok, jobbra az Ammónia üzem látható. Az irodaház előtt jobbra a gyár kultúrháza / üzemi ebédlője.”
Bekukkantottunk a néhai sóraktárba Barcikán
Fotók: Balogh Attila, Fodor LászlóA sajátos vonalú (parabolikus sziluettel rendelkező) építmény a Google-térképen itt látható felülről, illetve ilyen a Street View szerint amit a 26-os útról nézve észlelhetünk belőle.
Forrás: Google Maps
Földrengéshez hasonló pusztítást végeztek
Rónaföldi Zoltán: A „borsodi kooperáció” és Kazincbarcika építése című könyvében találtuk az alábbiakat:
1953 tavaszán a brigádunk feloszlott. A főépítésvezető megkérdezte, hogy ki érti a terméskő faragást és felrakást? Mivel Fodor Misi és én értettünk hozzá, Berentére küldtek bennünket a vegyi kombinát sóraktárának belső kőpilléralapjait rakni. A szomszédságában épült a hőerőmű, melynek betontartóváz pillérjeit a helyszínen öntötték és megkötés után hatalmas tornyokra szerelt drótkötelek és húzógépsorok segítségével állították fel. Ennek sok nézője volt. Még a szomszédos Sajószentpéterről iskolás gyerekek is voltak a kíváncsiskodók között. Amikor 45 emeléshez érkeztek, a drótkötél megakadt. Ezért abbahagyták a munkát. Igen ám, de a tízezer forint kitűzött jutalom nem hagyta nyugton a brigád tagjait.
Másnap este tízkor ismét nekiveselkedtek és beindították a gépeket. Ekkor történt a tragédia. Egy kötél elszakadt, nyomban a többi kötelet is szétszaggatta, és vitte magával a többi állító toronyállványt, amelyek összehajladozva ledőltek. Összetörték a felvonulási épületeket, szétszaggatták a villanyvezetékeket, s földrengéshez hasonló pusztítást végeztek. Ezer szerencse, hogy mindez nem akkor történt, amikor az iskolás gyerekek is ott voltak. Az is szerencse, hogy egy ember sem tartózkodott a közvetlen közelben, s így baleset nem történt. Viszont a művezető sokkos állapotba került, sírógörcsöt kapott a pusztulás láttán, s emiatt kellett kórházba szállítani. Az anyagi kár mintegy hárommillió forintot tett ki és az építkezésen hat hónapra visszaesett a munka. A tornyokat szét kellett darabolni és visszaszállítani Budapestre a Ganz-gyárba kiegyengetni...
A megszólaltatott riportalany Sallai András, Jászalsószentgyörgyre való,1914-ben született, és 1950 novemberétől 1953 júliusáig kőművesként dolgozott Barcikán.
Az elveszett mammut és a kitaszítottak
Géczi Gyula – Nagy Gyula: Szemtanúk szavával című kötetükben szintén érdekes dolgokra utalnak:
Az építkezés első idejében, még a vasútépítéskor, mélyen a föld alatt, ott, ahol a műtrágyagyárat építik, egy mammut csontjaira bukkantak a munkások. Meglelték minden darabját: ormótlan koponyacsontját, embernagyságú agyarait, gerincét, végtagjait két ember is alig tudta cipelni. Helyes kis jószág – mondták mégis az építők, amikor kiadták a csontokért jött miskolci tudósoknak. (A közelmúltban felvetődött a kérdés, hogy hol is van ez a lelet? Hová tűntek a kazincbarcikai mamutok? Sajnálatos módon gyakorlatilag senki sem tudja…)
A következő idézet forrása: Ivánfi Jenő (Oral History Archivum. Visszaemlékezések):
Kazincbarcikán egy politikai fogolytábor volt. Engem is csak motozással engedtek be időnként – jóllehet ott dolgozó mérnök voltam. A nagy sóraktárat, amit szinte műemlékként még eddig meghagytak, kizárólag a foglyok építették, mégpedig magyarok és németek. Én is kitaszítottként érkeztem Barcikára, mert máshol nem kaptam állást, ők is kitaszítottak voltak.
Bemutatta a Filmhíradó is
Mielőtt végignéznénk a mellékelt fotógalériát, álljanak itt a főbb adatok az ipari műemléknek tekinthető építményről:
A sóraktár alapterülete 46 x 150 méter. Hangárszerű kettős parabola keresztszelvényű vasbeton épület, mely középen 36 m magas. A sóraktár déli oldalán áll a 36 m magas elevátor torony. Itt emelik a magasba a raktárba kerülő árút, amit felül gépi szerkezettel osztanak el.
Két filmfelvételt tudunk ajánlani a téma iránt élénkebben érdeklődők számára.
Az 1952. októberi Filmhíradó itt nézhető meg, az 1953. januári pedig itt.
A hozzájuk fűzött leírás így szólt anno:
- Kazincbarcikán építik fel az ország egyik legmodernebb raktárépületét. Az előre gyártott vasbetonelemeket óriásdarukkal, az ún. bikákkal emelik helyükre. 1952. október)
- Kazincbarcikán a hatalmas előregyártott elemekből készül hazánk egyik legnagyobb raktárépülete. Az utolsó ívpárat január 31-e helyett az építők már január 10-én előkészítették a beemeléshez. A nagy eseményt ünnepi gyűlés előzi meg, ahol Faur Ferenc fő építésvezető a párt és a kormány nevében köszönetet mond az építők hősi munkájáért. Az utolsó ívpár beemelése kezdetét veszi. A határidő előtti beemeléssel az építők 21 nap előnnyel indultak az új tervévben. (1953. január)
