Szörnyű állapotban a néhai LKM: a földdel egyenlővé vált az acélmű

A ma ismert helyén 1870 óta létező Diósgyőri Kohászat, avagy Acélművek technológiája időről időre megújításra szorult. Így alakult ez az 1960-70-es évekre is, amikor ismét égetővé vált a váltás, az állami nagyberuházás. Az odáig vezető, sok éven át tartó folyamat egyik közvetett áldozata lett talán Vályi Péter is, a halálra égett pénzügyminiszter 1973-ban, de végül az évtized végére megérett az idő, hogy a magyar állam belevágjon az LKM fejlesztésébe. Elkezdődött az úgynevezett Kombinált Acélmű építése, ami négy éven át tartott, 1982-ban lett kész. A korabeli leírás szerint az összköltség (előzetesen kalkulálva) tízmilliárd forintra rúgott.

Kombinált Acélmű, élt alig negyven évet

Valamikor 2020 tavaszán terjedt el a híre, hogy (miután a Lenin Kohászati Művek a rendszerváltáskor megszűnt, a vasgyár későbbi gazdái pedig sorra leállították az acéltermelő egységeket) az újdonsült tulajdonos, egy szintén a kohászat terén érdekelt nem helyi cég, gazdasági megfontolásból a teljes építmény lebontása mellett döntött. Pontosabban nem is lebontásról volt szó: az alapvetően padlótól a padlásig acélból készült hatalmas építmény a legapróbb részletekig szétdarabolták és hulladékvasként hasznosították... Körülbelül két esztendő alatt lefutott ez a folyamat (mármint a bontás), és 2022 nyarára jószerével eltűnt az egész Kombinált Acélmű a föld színéről. Amit addig bárki láthatott – a méretektől és az ezüstös-fémes ridegségtől megborzongva megcsodálhatott – a vargahegyi Magashegy buszmegállóból a domboldalon (észak-nyugat felé) lenézve, az mára tökéletes odalett. Sík talaj található a hűlt helyén.

Az alábbiakban megtekinthető fényképek 2020 szeptemberében készültek. Egy tervezett fotósorozat első darabjaink mutatjuk olvasóinknak. Azoknak, akik soha életükben nem járhattak ebben a szinte felfoghatatlanul hatalmas ipari létesítményben, és azoknak, akik szomorkásan nosztalgiázva emlékezhetnek arra, hogy valaha benne dolgoztak.