Tragédiákkal teleszőtt történetek Cannes-ban

A Croisette-en napfény és csillogás, ezzel párhuzamosan a vetítőtermek sötétjében súlyos emberi drámák zajlanak. Miként a gigászi költségvetésű látványmozik és a minimális pénzből készült művészfilmek is jól megférnek egymással Cannes-ban, úgy az is megszokott, hogy több tízezer eurós ruhaköltemények és még drágább ékszerek vonulnak fel a vörös szőnyegen, miközben a vásznon a nyomor és kilátástalanság olyan mértéke mutatkozik meg, amit jóformán elképzelni sem tudunk. Miközben az itteni sajtó egyik felét az tartja izgalomban, hogy már a fesztivál legelején Heidi Klum miként hányt fittyet az újonnan bevezetett dress code-ra és húzott méteres virágos uszályt maga után a vörös szőnyegen, a másik fele a versenyfilmekről cikkezik lázasan. 

Cannes: nem sok a vidámság

A hivatalos versenyprogram eddig nem sok vidámsággal kecsegtetett bennünket. Mascha Schilinski Sound of Falling című filmje ugyanazon a farmon játszódik és egy család történetét mutatja be négy generáción keresztül. A tragédiákkal teleszőtt történet hátterében diszkréten ott van a háború, Kelet- és Nyugat-Németország kettéosztottsága, valamint az is, hogy bár a mai generáció mindennapjait már mennyire nem ezek határozzák meg, a személyes tragédiák mégis elkerülhetetlenek. Sergei Loznitsa Two Prosecutors című filmje a sztálini-terror legsötétebb napjait eleveníti fel, nyíltan beszélve a rendszer különös kegyetlenségéről, melynek annyi ártatlan áldozata volt. Miközben ezen sorokat írom, a mellettem lévő teremben éppen Oliver Laxe Sirât című filmjének sajtókonferenciája megy, melyet én a televíziós kivetítő segítségével követek. A film egy a lányát kereső apa kálváriáját mutatja az afrikai sivatagban, ahol a természeti tényezők mellett az országban egyre inkább eluralkodó háborús helyzet is nehezíti az útját.

Tavaly a Barbie című film rendezője, Greta Gerwig vezette a sokak által vitatott döntéseket hozó zsűrit, idén a francia film koronázatlan királynője, Juliette Binoche a zsűri elnöke, aki 2015-ben a Miskolci CineFest vendége volt. A Two Prosecutors tegnapi vetítésén nem messze ültem a zsűri tagjaitól, Binoche volt az, aki a legvégén, a stáblista legutolsó betűjének legördülése után hagyta csak el a termet, ami egyébként a fesztiválokon nem példátlan, sokan így tisztelegnek ugyanis a filmben dolgozók munkája előtt. Azt viszont csak egy hét múlva tudjuk meg, hogy melyik film viszi haza idén az Arany Pálmát.

Váró Kata Anna

Cannes, 2025. május 16.