Cannes: a filmtörténet a szemünk előtt íródik

A szeles időnek már lett egy komolyabb áldozata a Croisette-en, valakire ugyanis rádőlt a fesztiválpalota előtt egy hatalmas cserépbe ültetett pálma, de legalább az eső megkímélt bennünket, és elsősorban a napsütés volt a jellemző a fesztivál első felében. Az versenyfilmek eddig, egy-két alkotás kivételével, nem tűntek igazán erősnek. Ebből persze még korántsem lehet messzemenő következtetéseket levonni, volt már olyan nem egyszer, hogy a legutolsó vetítési nap legutolsó versenyfilmje vitte el az Arany Pálmát Cannes-ban, de azt is többször láthattuk már, hogy az erős kezdés után hamar leszállóágba került a fesztivál. Hogy idén melyik szcenárió lesz, az még a jövő zenéje, hiszen jó pár nap hátra van még a fesztiválból.

Egy kis történelem Cannes-ról

Az mindenesetre bizonyos, hogy Cannes az a hely, ahol a filmtörténet a szemünk előtt íródik, az itteni válogatás évről-évre mutatja, kik napjaink azon filmkészítői, akikre odafigyel a világ és akikről a filmtörténeti írások szólnak majd. Így volt ez már a francia újhullám születése idején, az ötvenes évek végén is. Richard Linklater Nouvelle Vague / Új hullám című filmje, a francia újhullám és annak meghatározó alakjának, Jean-Luc Godard-nak, valamint Godard ikonikus alkotásának, a Kifulladásignak állít emléket. A film egyik jelenetében az akkor még újságíróként dolgozó, de már filmes ambíciókat dédelgető Godard pénzt lop a szerkesztőség kasszájából, hogy Cannes-ba utazhasson a fesztiválra, mert itt van mindenki, aki számít, és itt debütál minden film, ami számít. Nos, kis túlzással, azóta sincs ez másképp. Ami Linklater filmjét illeti, vászonra vitt filmtörténeti leckének sem utolsó, és azt sem lehet elvitatni tőle, hogy azon kevés alkotások közé tartozik itt a fesztivál versenyprogramjában, melyek könnyedebb kikapcsolódást kínáltak.

Váró Kata Anna

Cannes, 2025. május 19.