Áldozatsegítés a Miskolci Törvényszéken

Mi adta az ötletet az áldozatsegítés kapcsán életre hívott kerekasztal-beszélgetés megszervezéséhez?

Napjainkban országszerte tapasztalhatóan új lendületet vett az áldozatsegítés, az ezzel foglalkozó szervezetek, szolgáltatások kialakítása és fejlesztése. Éppúgy hangsúlyos az áldozattá válás megelőzése, mint az ilyen helyzetbe került állampolgárok segítése, a segítségnyújtáshoz rendelkezésre álló eszköztár bővítése. Országos célkitűzésként írható le az, hogy magasabb szintre emelkedjen az áldozatvédelem és áldozatsegítés ügye: az utóbbi időkben nőtt például az Áldozatsegítő Központok száma, de regionálisan az is említhető, hogy a tavalyi esztendőben az Igazságügyi Minisztérium és a Miskolci Egyetem bővítette együttműködését egy olyan megállapodással, melynek révén jogi szakokleveles áldozatsegítő szakember szakirányú továbbképzés indult a felsőoktatási intézményben. Ennek a hazai felelősségvállalásnak kíván a Miskolci Törvényszék is részese lenni, illetve hatásosabbá szeretnénk tenni a már rendelkezésünkre álló eszközöket. Annak ellenére, hogy a bíróságoknak nem elsődleges feladata az áldozatvédelem, mégis fontosnak tartottam a társszervek képviselőivel történő eszmecserét, azt, hogy megismerjük egymás munkáját. Reményeim szerint ennek eredményét kamatoztatni tudjuk a bírósági szervezetrendszeren belül mi magunk is.

Tapasztalatcsere az áldozatsegítés kapcsán

Kik vettek részt ezen az eseményen és hogyan zajlott a tapasztalatcsere, az ismeretátadás?

A rendezvényen képviseltette magát a Miskolci Áldozatsegítő Központ, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Áldozatsegítő Szolgálata és a Miskolci Rendőrkapitányság, továbbá a Miskolci Törvényszék és illetékességi területén működő járásbíróságok tanúgondozói is jelen voltak.

Doszpoly Orsolya, a Miskolci Áldozatsegítő Központ koordinátora elmondta, hogy a bűncselekmények következtében elszenvedett sérelmek, hátrányok nem kizárólag a sértettet érintik, ezért az áldozat-fogalomba mindenki beletartozik, akit pszichikai, szociális, anyagi vagy egyéb hátrány ért. Munkájukkal igyekeznek segíteni a hozzájuk fordulókat az áldozattá válás hátrányainak leküzdésében, az egyéb áldozatvédelmi szolgáltatások igénybevételében, felvilágosítást adnak ezen személyeknek jogaik gyakorlásához. Érdekes volt hallani, hogy kezdetben nem volt ismert lehetőség az állampolgárok körében az áldozatsegítés, ez azonban napjainkra pozitív irányba változott, minthogy a sértettek már a rendőrségi feljelentés megtételekor tájékoztatást kapnak az áldozatsegítés lehetőségéről, továbbá – hozzájárulásuk esetén – adataik automatikusan továbbításra kerülhetnek az ÁSK-hoz. Ezt követően az áldozatsegítő munkatársak veszik fel velük a kapcsolatot, mintegy „házhoz hozva a segítséget”. Emellett az állampolgárok rendelkezésére áll egy ingyenesen, a nap bármely órájában hívható áldozatsegítő vonal is.

Balla Alexandra, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Áldozatsegítő Szolgálatának áldozatsegítési szakügyintézője az igénybe vehető támogatási formákat mutatta be. Megtudtuk, hogy a Szolgálat a felmerült érzelmi, lelki, anyagi és más problémák megoldásához nyújt segítséget, például azonnali pénzügyi segély formájában, de ide tartozik az áldozati státusz igazolása vagy az állami kárenyhítés lehetősége is, melyek részletes szabályairól személyes ügyfélfogadás során szintén tájékoztatják a hozzájuk fordulókat és segítik őket alapvető jogaik érvényesítésében.

A Miskolci Rendőrkapitányság képviseletében Béresné Buczkó Viktória r. százados, bűnmegelőzési főelőadó és Hamar Ágnes őrnagy, alosztályvezető mutatta be a rendőrség áldozatvédelmi feladatait, a rendelkezésükre álló eszközöket. Az eljárások során felhívják például a figyelmet a zárt adatkezelés és a tanúvédelem lehetőségére, tájékoztatást adnak a különleges bánásmódot igénylő személyként történő kezelésről. Rendelkezésre állnak országszerte védett házak is a sértettek számára, illetve pozitív tapasztalatokról számoltak be a Barnahus-módszert illetően, mely főleg a gyermekek kihallgatásánál előremutató.

A Miskolci Törvényszék tanúgondozói közül Hajdu-Varga Erika bírósági ügyintéző összegezte az áldozatvédelem bíróságra háruló feladatait. Kiemelte, hogy elsősorban a tanúvallomás megtételének módjáról való tájékoztatással tudnak segítségére lenni a tárgyalásra idézést kapott és hozzájuk forduló tanúknak. Lehetőség van továbbá az ún. tanúszoba igénybevételére is, az ott történő várakozásra, ha a kihallgatandó személy például nem kíván a bíróság folyosóján találkozni a vádlottal, annak családtagjaival. Tapasztalatok szerint a tanúgondozás megnyugtatja az idézett személyt, aki jó esetben életében először keresi fel az igazságszolgáltatás épületét. A kollégák egyre gyakrabban használják a gyermekmeghallgató szobákat is, ahol a gyermekek biztonságban érezhetik magukat, játszva, kellemesebb légkörben kerülhet sor esetleges meghallgatásukra.

Ezek szerint az áldozatsegítés lényege, hatékonysága abban áll, hogy a bűncselekmények áldozataival személyükben szükséges foglalkozni, fel kell tárni az elszenvedett cselekmény rájuk gyakorolt negatív hatásait, melynek sikerességéhez az is fontos, hogy a hatóságok, hivatalok szakemberei személyesen foglalkozzanak velük.

Pontosan. Meglátásom szerint az embernek kell a középpontban állnia, akármelyik oldalt vizsgáljuk. Ilyen érzékeny területen nélkülözhetetlen a személyes beszélgetés, a kapcsolat az áldozat és a segítséget nyújtó között. Meggyőződésem, hogy a társadalmi közbizalom növelésének ez a kulcsa.

Bírósági vezetőként magam is erre törekszem, az emberekkel való törődés nem újkeletű szervezetrendszerünkben. Egyrészt igyekszem pezsdíteni a ma munkavállalói közötti közösségi életet, illetve szeretném minél inkább megteremteni az egyensúlyt a munka és a dolgozók magánélete között. Másrészt a nyugalmazott bírák, igazságügyi alkalmazottakra való odafigyelés is hagyománynak számít szervezetünkben, a találkozás öröme mindig mérhetetlen például a szokásos nyugdíjas találkozókon. És mivel szó esett a társadalmi közbizalom növeléséről, a személyes beszélgetések fontosságáról: elkötelezett vagyok amellett, hogy a jogkereső közönség képet kaphasson a bíróság robosztus falai között dolgozó és a pulpitus mögött ülő emberről, a bíróról is.

„Ember a pulpitus mögött” – ezt a címet viseli az az Országos Bírósági Hivatal által kiírt Ráth György Bírósági Történelem és Hagyományápolás pályázat anyagi támogatásával megvalósuló kötetsorozat, melyről már többször ejtettem szót az elmúlt években, de most sem csekélyebb az értéke. Ezekben a kötetekben a törvényszék életében meghatározó szerepet játszó, már nyugállományba vonult kollégákkal készített személyes hangvételű beszélgetések olvashatóak, melynek negyedik, utolsó részén kollégáim lelkesen dolgoznak, az szerkesztés alatt áll. Ebben két nagyformátumú korábbi, már nyugdíjas törvényszéki elnök enged betekintést bírói és igazgatási munkájába, valamint magánéletébe.

Bízom benne, hogy ilyen módon is közelebb tudjuk hozni az igazságszolgáltatást az állampolgárokhoz azon túl, hogy tanúgondozás formájában közreműködünk biztonságérzetük fokozásában. A kerekasztal-beszélgetés eredményeit, az ott elhangzottakat pedig egy ősszel tartandó tematikus képzés keretében szeretném megosztani a kollégáimmal is, fontosnak tartva a társszervekkel való további együttműködést.