Vigyázat: igazi bűzbombák ezek a kedvelt állatok!

A természet világában a szagok fontos szerepet töltenek be. Ezek ugyanis minden élőlény egyedi jellemzői, és az állatok közötti információcserében a létfenntartási verseny meghatározó eszközei. Az egyedi szagok szolgálnak például a vadászterületük megjelölésére, a tájékozódásuk elősegítésére, udvarlás céljára, és még sok más hasznos dologra. A világ legbüdösebb állatai viszont van, hogy a saját szagukat sem bírják.

Listánk első szereplője ránézésre azt a látszatot kelti, hogy barátságos és kétségtelenül a gyerekek egyik kedvence. Nem véletlen, hogy megannyi rajzfilmben választják őt az egyik fő karakternek. Csak arra kell vigyázni, hogy ne érezzék veszélyben magukat, mert ha igen, nos ott kő-kövön nem marad!

Csíkos bűzösborz, vagy szkunk a világ legbüdösebb állatai listáján

A szkunkok végbélnyílásának két oldalán, szimmetrikusan elhelyezkedő bűzmirigyekben termelődő olajos, kénes folyadéknak állítólag olyan szaga van, mintha fokhagyma, rothadó káposzta, valamint égő toll és gumi keveréke volna, és amikor ez az önvédelmi szagfelhő a levegőbe kerül, azt még egy-másfél kilométer távolságból is megérezni.

Vészhelyzetben a szkunk először figyelmeztetésképpen hátsó felét az ellenfél felé fordítja, felemeli dús farkát, és mellső lábaival topogni kezd. Ha ez a figyelmeztetés nem hat, mellső lábára áll, hátsó lábait széttárja, azután szétpermetezi váladékát. A bűzös folyadék akár négyméteres távolságra is eljut. Közvetlenül az ellenfél szemére céloz, aminek következtében az átmenetileg megvakulhat, a tulajdonképpeni cél azonban az, hogy az áldozat néhány másodpercig ne jusson lélegzethez, így a szkunk gyorsan elhúzhatja a csíkot.

Fekete és büdös: mi kellhet még?

A tasmán ördög valójában egy húsevő erszényes állat, amely az ausztráliai Tazmánia szigetén őshonos, és bár nem szeret pörögni, szereti megbüdösíteni a dolgokat. Amikor stresszes állapotban van, egy tasmán ördög olyan erős szagot bocsát ki, hogy a „vadász” kétszer is meggondolja, hogy ételt készítsen belőle. Általában azonban a legtöbb ember soha nem kerül elég közel egy tasmán ördöghöz, hogy aktiválja a bűzösztönét. Általában jó előre taszítja őket ennek az erszényes állatnak a hangos, kellemetlen rikoltozása, valamint az a szokása, hogy hangosan és hanyagul eszi a frissen elejtett táplálékát.

Ezt az állatot ínyencségként fogyasztják Ázsiában

A „szag” egészen más konnotációt hordoz a víz alatt, mint a szárazföldön vagy a levegőben. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a halak, a cápák és a rákfélék negatívan reagálnak a mérgező szennyeződésekre és egyetlen tengeri gerinctelen sem spriccel mérgezőbben, mint a tengeri nyúl, egy puha héjú puhatestű faj.

Attól, hogy madár, még lehet nagyon büdös

A hoacin, vagy búbostyúk néven is ismert büdös madár az egyik legszokatlanabb emésztőrendszerrel rendelkezik a madárvilágban. A táplálékot, amelyet ez a madár eszik, a baktériumok emésztik meg az elülső bélben, nem pedig a hátsó bélben, ami anatómiáját tekintve nagyjából hasonlít a kérődző emlősökhöz, például a tehenekhez. A kétkamrás termésben lévő rothadó táplálék trágyaszerű szagot áraszt. Úgy képzelnénk ezek után, hogy egy ilyen büdös madár nyálkás békákból és mérges kígyókból él, de valójában a hoacin vegetáriánus, kizárólag levelekkel, virágokkal és gyümölcsökkel táplálkozik.

A rozsomák nem félelmében bűzlik

Íme az a rész, amit kihagytak azokból a Hugh Jackman-filmekből: a valós rozsomák a világ legbüdösebb állatai közé tartozik, oly mértékben, hogy időnként „szkunk medvéknek” is nevezik őket. A rozsomák egyáltalán nem rokon a farkasokkal, hanem technikailag musteledek, ami egy családba sorolja őket a menyétekkel, borzokkal, görényekkel és más büdös, nyurga emlősökkel. A listán szereplő más állatokkal ellentétben a rozsomák nem használják fel fanyar illatát, hogy megvédjék magát más emlősöktől; inkább az anális mirigyéből származó erős váladékot használja fel a terület megjelölésére és a párzási időszak jelzésére.

Forrás: ThoughtCo.com