2025.03.16. 12:30
Makkoshotyka szívéből, Szalonna érintésével nyargalunk Köröm felé: meghökkentő községnevek nyomában
Kinek a körméről kapta a nevét Köröm? Még a makkost értjük, de mi az a hotyka? Szalonna sem az aminek elsőre hallatszik. A borsodi településnevek eredete igazán lenyűgöző és egyben szórakoztató is.
Köröm és Muhi között pontonhíd is van
Fotó: Vajda János
Borsod-Abaúj-Zemplén nem csak természeti csodái miatt figyelemre méltó országrész. A települések neve legalább annyi érdekességet tartogat, ha egyszer elmerülünk az eredetükben. Köröm, Makkoshotyka és Szalonna ékes példái annak, hogy mennyire színes, olykor furcsa vagy éppenséggel pofonegyszerű és logikus okok állnak a borsodi településnevek hátterében.
A közös meglepetés talán mind a három község nevében az, hogy eredetileg egyiküket sem így hívták. A helyben alakuló történelmi események, a félrehallás, a nyelvújítás, vagy egyszerűen csak a környező természet nyilvánvaló befolyása miatt lettek azok, amik.
Köröm a borsodi településnevek egyik ékköve
Köröm a Sajó bal partján fekszik, Miskolctól közúton mintegy 16 kilométerre délkeletre; határában folyik a Hernád a Sajóba. A környező települések Girincs, Muhi és Sajóhídvég, a legközelebbi város a 9 kilométerre lévő Nyékládháza.
Már a honfoglalás idejében is ismerték ezt a nevet, igaz egykoron Borsod vármegyéhez tartozott és akkortájt Kerem néven futott. Arról nem található információ, hogy Kerem miért nem Kérem, vagy mondjuk Korom lett a név evolúciója során, de talán nem is bánjuk, mert így sokkal egyedibb a név. Köröm községet az oklevelek csak 1387-ben említik először, abból az alkalomból, hogy akkori birtokosa, Ónodi Czudar Jakab a sajóládi pálosoknak adományozta körömi birtoka felét, de a település valószínűleg sokkal korábbi eredetű. Már a XIII. században is létezhetett, mert a hagyomány szerint a Muhi csata idején itt híd állt a Sajón, amelyet IV. Béla vitézei védtek utolsó leheletükig a tatár támadással szemben. Maga a község is elpusztult a tatárjárás idején.
- Köröm egy kis község a szerencsi járásban.
- Lakosainak száma 834 akik valamennyien magyar anyanyelvűek és jobbára földművelők és állattenyésztők.
- Összesen 214 ház áll itt.
A község helyzete jelenleg igen nehéznek mondható, mivel sem helyben, sem a környéken nincs munkalehetőség, a munkanélküliek száma jelentős. A település legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat és intézményei.
Makkoshotyka hetyke akart lenni?
Miskolctól közúton kb. 80 kilométerre északkeletre, a Tokaj-hegyaljai borvidéken található Makkoshotyka. A legközelebbi szomszéd település a 4 kilométerre fekvő Hercegkút, a legközelebbi város pedig a mintegy 7 kilométerre található Sárospatak. A 37-es főút felől közelíthető meg, ahonnan észak felé kell letérni a 38 115-ös útra; ugyanarról az útról érhető el Hercegkút is. A település a 12. század második felében jött létre. A tatárjárás idején már szőlőtermesztő vidék volt, mert feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, az ő nevéből ered a „Hotyka” név. A mai Makkoshotyka, alias Makramál a pataki várispánsághoz kapcsolódóan jött létre, mintegy tucatnyi emberrel valamikor az 1170-1200-as évek között. Lakosai várjobbágyok voltak. A legrégebbi írásos emlék, egy latin nyelvű adománylevél szerint 1262-ben V. István király a birtoka közepéből kihasított egy részt és azt vitézi szolgálataiért Hugka nevű vitézének és öt fiának adományozta.
Az adományozást követően a település eredeti Makramál neve Hughkára, Hoghkára változott. A családban szülőről gyermekre szállva szakadatlan láncban öröklődött az adomány. A falu később is jobbágybirtok maradt, és nevét az első szabad birtokosa után máig megtartotta. 1791-ben Hotykának, 1888-tól Hogykának, 1891-től pedig a mai nevén Makkoshotykának nevezik. Mivel a környező erdők nagyrészt tölgyfaerdők, amelyekben igen sok makk termett, a község az előnevét bizonyára innen kapta. Híres királyok és fejedelmek kedvelt vadászterülete volt a környék.
Szalonna lakói ritkán jutnak szalonnához
Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, míg Edelénytől 21 km-re északra a Rakaca-patak széles völgyében, a Szalonnai-hegység déli széle alatt (a Szár-hegy déli nyúlványánál), a Rakaca-víztározó és a Bódva közelében terül el Szalonna.
A falu nevének eredete nem egyértelmű, ugyanis az elméletek szerint vagy személynévből származik, vagy a szláv slana ( jelentése: „sós”) szóból, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található. Először 1249-ben Zolouna alakban írva említik egy oklevélben; később a Zolona és a Zelenna alakok is előfordulnak. Anonymus szerint a honfoglalás előtt ezen a vidéken szlávok éltek, akiket a bolgár kagán telepített ide.
Bár a község lélegzetelállító fekvésű, már ami a környező hegyeket, dombokat, vagy épp az ország egyik legnagyobb mesterséges víztározóját illeti, az élet mégsem fenékig „szalonna” az itt élőknek. A szegénység és a munkanélküliség rányomja a bélyegét a mindennapokra, mégis ragaszkodnak a helyiek a mindentől picit távol eső községhez.
Hasonló témában írt írásainkat is figyelmébe ajánljuk a boon.hu-n!
