2025.02.01. 15:30
Felsírt a Tisza, vármegyénket is érintette Európa egyik legnagyobb környezeti katasztrófája
Negyed évszázada, 2000. január 30-án történt az a környezeti katasztrófa, amely örökre beírta magát a Kárpát-medence történetébe. A nagybányai Aurul bányavállalat zagytározójából százezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd innen a Szamoson keresztül a Tiszába. A tiszai ciánszennyezés emléke máig él.
Tömegesen pusztultak a halak a mérgezéstől
Forrás: Délmagyar
Ne vigyünk egy halat sem a Tiszába! – ezzel a címmel jelent meg cikk az Észak-Magyarország napilap 2000. március 1-i számában. A cikk összefoglalta a tiszai ciánszennyezés okozta helyzetet. A Tisza szennyezése Borsodban két cég dolgozóit és egy horgászegyesület tagjait sújtotta leginkább. Tokajban a Tiszavirág Halászati Szövetkezetben hat, Gelejen a Dél-borsodi Halászati és Juhászati Szövetkezetben 12 dolgozó munkahelye vált bizonytalanná. A tiszaújvárosi székhelyű Zabos Géza Horgászegyesület tagjai nemcsak a zsákmánytól, a horgászjegyek bevételétől is elestek – olvasható a visszaemlékezés a boon.hu-n.
Forrás: Délmagyar
A tiszai ciánszennyezés akkor vált ijesztővé, amikor tömegesen kezdtek pusztulni a halak
A híradások előre jelezték a szennyezés érkezését, de sok halász eleinte nem vette komolyan a fenyegetést. A pánik csak akkor erősödött fel, amikor a halpusztulás látványossá vált. A mérgező hullámot kísérő mandulaszag és a felszínen vergődő, levegőért küzdő halak képe sokak emlékezetébe beleégett.
Aki csak videókból vagy a hivatalos médiából értesült az eseményekről, el sem tudja képzelni, hogy a Tisza valóban sírt, zokogott! A haldokló halak fuldokló ezreinek, tízezreinek utolsó kényszerű úszócsapkodása, kétségbeesett légvétele fizikailag érezhetően, hallhatóan jelent meg a Tisza mentén
– emlékezett vissza Kovács Pál halbiológus a Természetjáró Turista Magazinnak.
Nincs leírás arra az állapotra, amikor éjszaka, egy autó lámpája által bevilágított fénysávban pusztuló halak ezrei próbálnak görcsösen levegőhöz jutni úgy, hogy erre esélyük sincs. Szinte hullámzott a víz, de ezeket a hullámokat nem szél keltette, hanem a vergődő, pusztuló halak tömege.
A mérgezés ellen nem volt mit tenni
A cianidszennyezést - a köznyelv ugyanis tévesen hívja ciánszennyezésnek a katasztrófát - az okozta, hogy 2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből százezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A híradások előre jelezték a cianidszennyezés érkezését, de a halászok kezdetben nem vették komolyan a fenyegetést. A pánikhangulat úgy fokozódott, ahogy jöttek az újabb és újabb híradások, és látták, hogy mire számíthatnak. A szennyezés idején magas vízállás segített hígítani a mérgező anyagokat, de a károk így is hatalmasak voltak. A halállomány nagy része elpusztult, különösen a sekélyebb részeken. A halmentési akciók során a túlélő halakat hullámterekről mentették vissza a folyóba, hogy megpróbálják megóvni, ami még megmenthető volt – olvasható a Délmagyar visszaemlékezésében.
A természet lassú gyógyulása
A döbbenet és keserűség ott volt mindenki arcán. A szeretett folyó úgy tűnt, örökre eltűnt
– hangzik el a szomorú mondat Török Zoltán természetfilmes A mérges folyó című dokumentumfilmjében, ami feldolgozta a katasztrófa utáni egy év történéseit. A tragédia után hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a Tisza élővilága valamennyire helyreálljon. Az évek során a természet újraéledt, de a ciánszennyezés emléke máig él a Tisza mentén élők és a természetvédők körében. A tragédia intő példa arra, hogy milyen hatalmas károkat okozhat az emberi gondatlanság.
