„Haza akarok menni”: miért kántálja a demens és hogyan tudjuk leállítani?

A demencia középsúlyos, vagy súlyos szakaszában szinte biztos, hogy egy ponton a betegre jellemző lesz a „haza akarok menni” mondat ingerült ismétlése. Az sem változtat a helyzeten, ha az illető a saját otthonában él. Sőt! Elárulunk egy titkot. Ennek a mondatnak általában semmi köze a demens beteg vágyakozásához a tényleges hazamenetelre.

A beteget rendre zavarják bizonyos dolgok, amiket azonban már nem tud feltétlenül beazonosítani, pláne pontosan kommunikálni. A „haza akarok menni” egyszerűen azt jelenti a gondozó számára, hogy valami miatt megborult a beteg biztonságérzete. Ezt okozhatja a félelem, az éhség, de még az unalom is. A „haza” megfogalmazás itt alapvetően egy asszociáció: az otthon = biztonság, komfortérzet. Azt jelzi, hogy valami zavarja.

Ha megtaláljuk az okot, demens beteg abba hagyja

Minél hamarabb próbálunk meg rájönni, mi is a konkrét probléma, annál hamarabb szűnik meg a sokszor fejfájást okozó kántálás. Ha éhes, egyen, ha unatkozik, adjunk feladatot, ha fél – pl. viharos időjárástól – nyugtassuk meg. A lényeg, hogy validáljuk a beteget, vagyis hallgassuk meg, mit mond, kérdezzünk és figyeljük a testbeszédét, semmiképp ne legyintsünk azzal, hogy „nem fontos, csak demens, azért mondja ezt”. Minden egyes „haza akarok menni” más és más problémát jelezhet. Ami tegnap működött, az nem biztos, hogy ma is fog.

Bármit mond, értsünk egyet vele. Ez semmibe sem kerül és meg fog lepődni, mennyire hamar változik a magatartása, ha azt látja, barát és nem ellenség veszi őt körül. A konkrét mondatnál akár pontos címet is kérdezhetünk, sőt javasolhatunk buszt, vagy mutathatunk busz menetrendet a hazajutáshoz. Ezzel is csak erősítjük benne azt az érzést, hogy jó kezekben van, nincs szükség az idegeskedésre.

Ha a demens megnyugszik, nekünk is könnyebb vele

Elterelésként megkérhetjük valamire, amit az „utazás” előtt még el kell intéznünk. A demens minden valószínűség szerint örül majd ennek, hiszen ettől fontosnak, hasznosnak érzi magát. Persze ne feledjük, azt a feladatot nem ússzuk meg, hogy feltárjuk, mi miatt borult az illető biztonságérzete valójában.

Ezzel a bűvös hármassal: validálás (elhisszük neki, hogy baj van), pozitív kommunikáció (nem mondunk nemet, nem vitatkozunk) és elterelés (távolítjuk a gondolatait az eredeti szándékától), gyógyszerek nélkül is hatékonyan és sikeresen kezelhető ez a fajta kihívást jelentő viselkedés.