A Kakas-templom, a Nagyboldogasszony és a zsinagóga

A közelmúltban találkoztam egy bejegyzéssel, amely Győr városáról szólt. Ez a bejegyzés azt taglalta, hogy Európában is egyedülálló az, hogy a kisalföldi városban 700 méteren belül öt felekezetnek is van temploma. Nos, Miskolcon hasonló a helyzet.

(HUstory – magyar történetek a világ minden tájáról Facebook-csoport) 

Miskolc belvárosában 800 méteren belül a zsidóknak, a reformátusoknak, a katolikusoknak, az ortodoxoknak és az evangélikusoknak van temploma. (Ez szám szerint öt.) Sőt, ha egy kicsit tovább megyünk (1,1 km), akkor a görögkatolikus székesegyház is az utunkba kerül. 

Így van ez annak ellenére, hogy Miskolc a XVII. század végéig egy homogén, tisztán magyar ajkú, református település volt. A XVIII. század elejétől kezdődően immár a vallási sokszínűség jellemezte a települést, amely nagyrészt a kereskedelemnek és az iparosodásnak köszönhető. Ebben az írásomban – két részben – ezt a hat templomot és a hat felekezetet szeretném bemutatni röviden. 

Belvárosi református templom

A belvárosi református templom vagy, ahogy a miskolciak hívják, „Kakas-templom” Miskolc egyik legrégebbi utcájában, a Kossuth utcában áll. 

A XVIII. század végén a miskolci reformátusok számának növekedése miatt égetően szükség volt még egy templom építésére a városban, az avasi és a Deszkatemplomon kívül. Erre az ellenreformáció miatt sokáig nem volt lehetőség, csak II. József türelmi rendelete után, ami 1781-ben történt. 

Az 1780-as népszámlálási adatok szerint Miskolc lakosainak száma 13 148 fő volt, ebből 8433 református. Ekkora tömeget a meglévő két templom már nem tudott „kiszolgálni”, ennyi ember nem fért el bennük, ezért több istentiszteletet tartottak mindkettőben vasárnaponként. 

1786-ban megindult az építkezés. Érdekesség, hogy mindenféle tervrajz nélkül kezdtek neki ennek. Nagyon lassan haladt a munka, ugyanis kevés pénzből gazdálkodtak, illetve lassan haladt az adományok gyűjtése is. 

Az építkezés így több mint húsz évig tartott, a templom felszentelésére 1808. november 19-én került sor, melyet emléktáblával örökítettek meg. A felszentelést Őri Fülep Gábor sajószentpéteri lelkész végezte, akkoriban a miskolci lelkészek Szepesi Toót András, Szathmáry Paksi József, Végh János és Igaz Sámuel voltak. 

A reformáció Miskolcon

A reformáció Miskolcot viszonylag későn érte el, ezért inkább a kálvini és nem a lutheri tanok érvényesültek. A korai reformáció idején Henckel János próbálta békíteni – országos szinten – a feleket, de nem járt sikerrel, sőt az 1523-as ország­gyűlés már keményen fellépett az eretnekvallás ellen. 

1526 után vándorprédikátorok jelentek meg szerte az országban, járták a falvakat, városokat. Észak-Magyarország legaktívabb prédikátora Dévai Biró Mátyás volt. Krakkóban tanult, 1531-ben kassai, 1639-ben sárospataki pap. 1541-ben a szikszói iskola vezetője volt. 1543–44-ben a miskolciak még ellenálltak tanainak, pedig ekkor Sajószentpéter vagy Szikszó már református volt. 

Miskolcon 1563-ig nem volt protestáns főúr, Balassa Zsigmond – a diósgyőri koronauradalom vezetője, ahová Miskolc is tartozott –, majd özvegye is kemény kézzel bánt a reformátusokkal. Ez akadályozta városunkban a reformáció kiteljesedését. 

1563-ban a miskolci polgárok panaszkodtak az udvarnál az őket ért vallási atrocitások miatt. A bajok okozója, Balassáné Fánchy Borbála – Zsigmond özvegye – még abban az évben meghalt, ezután „intézményesedhetett” a vallás városunkban. 

Balassáék után a reformációt támogató földesurak következtek. Első református lelkipásztori adatunk 1566-ból való. Ettől kezdődően közel 150 évig a református volt az egyeduralkodó vallás Miskolcon. 

Nagyboldogasszony – Minorita templom

A minoriták Kelemen Didák vezetésével a XVIII. század első évtizedeiben kerültek Miskolcra. A római katolikus egyháznak ekkor már közel 150 éve nem volt lelkipásztora a városban. 

A minorita templom elődje, a Boldogságos szűz tiszteletére felszentelt templom az 1544-es török támadás során semmisült meg, romjai valahol a jelenlegi templom alatt találhatóak. 

1729 szeptemberében láttak hozzá az új templom építéséhez a minoriták, és az alapkövét is ekkor tették le a főoltár mögötti falba. A terveket Giovanni Battista Carlone, Erdődy Gábor egri püspök építésze készítette, az anyagi javakat pedig Károlyi Sándor egykori kuruc generális, ekkor már császári tábornagy biztosította. 

1736-ban szentelték fel a templomot, de teljesen nem volt még kész, egyes elemek és a tornyok még hiányoztak. 1743-ban a minorita rendházat is elkezdték építeni. Végül 1770-re lett kész az épületegyüttes a két toronnyal egyetemben. 

Az 1843-as nagy tűzvész súlyosan megrongálta a templomot, a tűz erejére jellemző, hogy a harangok is megolvadtak a toronyban. A rekatolizáció során egyre nagyobb létszámú római katolikus hívő telepedett meg a városban, vagy tért vissza a református egyháztól. Ennek eredményeképpen ma már a római katolikus vallás a domináns városunkban. 

A minorita épületegyüttes az egyik legszebb műemlékünk a városban, a Hősök tere emlékeivel karöltve. 

A katolikusok száma 

A katolikus felekezet városunk alapításával egyidős. Azonban a XVI. század közepén Miskolcon a református vallás lett az uralkodó. Végül az ellenreformáció eredményeként a katolikusok száma ismét emelkedni kezdett – jelentős mértékben. Ez a XVIII. század első harmadában történt. A tendencia folytatódott, és a mérleg nyelve a XIX. század végén fordult döntően a katolikusok javára. 350 év után ismét katolikus többség lett Miskolcon, és ez mind a mai napig így van. 

Kazinczy utcai zsinagóga 

1861–1863 között épült a megye egyetlen jelenleg is működő, egyben legnagyobb zsinagógája, neoromán moreszk stílusban. A tervező Christian Friedrich Ludwig Förster volt, aki a bécsi leopoldstadti és a Dohány utcai zsinagógák építésével szerzett hírnevet magának. 

Az új zsinagóga helyén egy 1795-ös dokumentum szerint már egy kisebb elődje állt. Förster több újítást is eszközölt a templom tervezésekor, ami nem aratott osztatlan sikert az ortodoxok körében. A sátoraljaújhelyi rabbigyűlés ki is átkozta a miskolci rabbit. Ennek hatására az imaházon átalakítást végeztek, de a szefárd zsidók nem békéltek meg, különváltak az egyházközségtől. 

Az udvaron található egy 1926-ban állított első világháborús emlékmű, a Déryné utcáról nyíló kapualjnál pedig az 1944-ben elhurcolt zsidókra emlékező márványtáblák találhatóak. 

1901-ben egy másik zsinagóga is épült városunkban, a Palóczy utcában, amelyet 1963-ban lebontottak. A huszadik század elején Miskolc lakosságának 20%-a zsidó vallású volt, de a holokauszt alatt csaknem teljesen eltűntek városunkból. A Palóczy utcai épületet a vallási közösség nem is tudta fenntartani, ezért került lebontásra. 

2017-től – 70 év után – újra van Miskolcnak főrabbija, Markovics Zsolt személyében. 

A zsidó felekezet Miskolcon az első zsidók a XVIII. század közepén jelentek meg. Számuk folyamatosan gyarapodott, már 1850-ben (később a XX. század elején) elérték azt, hogy Miskolc népességének húsz százalékát adják. 

A második világháború ideje alatt Miskolc teljes zsidó lakosságát deportálták, és a tízezer zsidó honfitársunkból körülbelül ezer tért haza. A későbbiek folyamán közülük is sokan más országban telepedtek le. Manapság hozzávetőlegesen ötszáz zsidó vallású miskolci él városunkban.