Ünnepi megtestesülés

Magyar nyelvünk különlegessége, hogy az idegen szavakat a saját ízére, hasonlatosságára formálja. Így történt ez az „incarnatio”, latin „megtestesülés” szóval, amelyből a nyelvünk a számunkra annyira kedves és „ízletes” karácsony kifejezést hozta létre. Mennyi minden benne van ebben a szóban! Mennyi érzés, íz, hang, hangulat és csodálatos emlék gyermekkorunkból vagy fiatalkorunkból. Maga a szó a Megváltó megtestesülését jelenti, akinek az eljövetelét ünnepli világszerte a kereszténység. A rómaiak Győzedelmes Napünnepe volt ezekben a napokban. Ősi megfigyelés, hogy az évnek ebben a szakaszában, „egy tyúklépéssel rövidebbek a napok”, majd december végétől mindennap egy tyúklépéssel hosszabbak. 

A régi öregek legalábbis így mondták – azért írom, hogy a régi öregek, mert a mai miskolci középiskolások már nem ismerik ezt a kifejezést. Ezek szerint a generációnk nehezen adja át az információkat a mai tizenéveseknek, nehezen küzdjük le a generációs különbséget. Nemrég egy néhány másodperces „Reels”-­videóban hallottam, hogy a harmincas éveikben járó – mai szóval – youtuber influencerek (videós véleményformálók) megdöbbentek azon, hogy a tizenévesek számára a 2000 előtt születettek már nagyon öregnek számítanak. Ez azt is jelenti, hogy az általunk ismert információk is elavultnak tűnnek a számukra. 

A kis kitekintés után ugorjunk még kétezer évvel vissza, és nézzük meg, mi történt ezekben a napokban Krisztus születésekor Lukács evangélista és a mai tudásunk szerint: 

A Halak csillagképben (a zsidók csillagképe volt az ókori keleten) állt együtt i. e. 7 körül a Jupiter és a Szaturnusz (I. Gergely pápa tudósai tehát 7 évet tévedtek Jézus születésének megállapításakor, de ez hatszáz év távlatában alig több mint 1% hiba). Mezopotámiai csillagászok indultak Júdeába, hogy a fővárosban köszöntsék az égi jel szerint megszülető trónörököst. Nagy Heródes uralkodott ekkor, aki nemhogy trónörököst nem akart, de a családja nagy részét is kiirtotta, nehogy megpuccsolják, annyira féltette hatalmát. A kaldeus diplomatákat, akiket három királyként ismer a magyar néphagyomány, éppen ezért meglepődve fogadta, és tudósaival gyorsan utánanézett a szent iratokban, hol is születik meg a Messiás. Mikeás próféta könyvében találta meg: 

(Mikeás 5,1) 

Nagy Heródes továbbküldte tehát a diplomatákat Betlehembe, hogy keressék csak ott a trónörököst, de majd tegyenek jelentést róla, hogy ő is hódolhasson neki. Tudjuk, hogy ez mit jelent a politikában – Nagy Heródes ki akarta végeztetni a trónra törőt (bár a betlehemi gyermekgyilkosságokra nincs bizonyíték az evangéliumokon kívül). 

Nem volt könnyű dolguk az asztrológus diplomatáknak, mivel Augustus császár az első egész Római Birodalmat átfogó népszámlálást tartotta éppen (melynek része volt Júdea), ezért kellett a családoknak az apa születési helyére zarándokolniuk, hogy ott számba vehessék a férfiakat a családjukkal együtt. Ezért is jutott hely a Szent Családnak csak egy földbe ásott istállóban, és ezért került az újszülött Messiás (héberül „felkent uralkodó”) egy puha szalmával kibélelt jászolba, amely a kecskék és birkák etetésére szolgált. Ma ezek a kifejezések összekapcsolódnak a születés fogalmával, ahogy a kereszt, amely a rabszolgák alantas kivégzőeszköze volt, Krisztus halála és feltámadása után a megváltás jele lett.