2024.11.24. 07:00
Miért van a hajdú kezében szőlőfürt?
Múltidéző – Reiman Zoltán írása – Érdekességek Miskolc múltjából – 2. rész.
Ismét tíz érdekességet hoztam Miskolc történetéből, ezúttal három részben. Ebben az írásomban először Miskolc felekezeti összetételét elemezzük az elmúlt évszázadok tükrében. Másodszor városunk címerét vizsgáljuk, majd az első dokumentált nagy árvízről olvashatnak.
Miskolc vallási megoszlása az évszázadok során
Miután az ősmagyar nép a Kárpát-medencébe érkezett, az ősi vallást lassan felváltotta a római katolikus, bár az ország egyes területein egészen a XIII. századig tartotta magát a pogány hit. A reformációtól, azaz a XVI. század közepétől a XVIII. század végéig homogén, magyar, református vallású lakosság létezett az Avasalján – hogy aztán a XIX. század végére majd a katolikusok ismét többségben legyenek városunkban.
A XVIII. század közepén jelent meg a görög kisebbség városunkban, de jelentőségük inkább gazdasági és vallási, mint demográfiai szempontból érdekes – 15-20 családról beszélhetünk. Ekkoriban jelentek meg a zsidók is Miskolcon, de rendkívül kis számban, ami jellemzően 5-6 családot jelentett.
A görögök azonban nem voltak görögök – legalábbis jó részük nem volt az. Nagyobb részük aromán, mellettük rác, albán, illetve török származású kereskedők érkeztek hozzánk, csak kis részük volt ténylegesen görög anyanyelvű. A görög nyelvet használták egymás között a kommunikációra és nagyon összetartóak voltak, támogatták, segítették egymást. Mindannyian a görögkeleti vallást gyakorolták.
A miskolci görögkeleti egyház pecsétjén hivatalosan az 1697-es dátum szerepel, alapításának évszámára utalva.
A görög kereskedők honosították meg városunkban ezt a vallást, amit később az itt élő bolgárok, és a kisebb létszámú román közösség is gyakorolt. Az utóbbi években sok görögkatolikus is az ortodox templomot látogatja. Manapság elenyésző a számuk, de a hitközség él, annak ellenére, hogy kevés taggal rendelkezik.
Miskolc sokáig kereskedőváros volt, ez vonzotta az ide érkezőket, ahogy a nagy számban betelepülő zsidó kereskedőket is. Két nagy különbség volt a zsidók és a „görögök” között: a görögök a hazájukba való visszatérés reményével érkeztek hozzánk, majd, miután szertefoszlott a reményük a hazatérésre, magyarrá akartak válni. A legtöbbjük a XX. század elejére teljesen asszimilálódott a magyar közegbe és a helyüket a zsidók vették át a kereskedelemben, akiknek a lélekszáma folyamatosan nőtt. 1920-ban a város lakosságának 20 százalékát tették ki, pedig ekkor már 56 ezres nagyváros volt Miskolc.
A zsidók egyébként is egy jóval zártabb csoportot alkottak. Ők kevésbé voltak lojálisak választott hazájukhoz, ennek ellenére a kezdetektől magyarnak vallották magukat, pedig sokaknak nem is magyar volt az anyanyelve. (Az első magyarul elhangzott zsidó hitszónoklatra csak 1896-ban került sor városunkban.) Ezért a zsidókat a statisztikák a kezdetektől fogva magyarnak tüntették fel.
Tragédiájuk máig feldolgozhatatlan. A náci Németország a magyar hatóságokkal együttműködve a miskolci zsidóság 90 százalékát elpusztította a második világháború alatt. A megyében a KSH adatai szerint 39 ezer zsidó élt. Ebből 1949-re mintegy 4 ezer túlélő maradt. A miskolci számok is megdöbbentőek: a majd’ 11 ezer zsidóból 1949-re körülbelül ezer maradt. És még közülük is sokan emigráltak a későbbiekben.
A miskolci görögkatolikus kisebbség tagjai több száz éven keresztül próbáltak egyházat alapítani, azonban különböző okok miatt nem sikerült. Végül 1912-ben épült meg a gyönyörű székesegyházuk a Búza téren. A görögkatolikus vallást főleg a ruszin kisebbség gyakorolta, a központjuk Görömbölyön volt, a mai Nagy-Miskolc területén.
A miskolci evangélikus egyház 1792-ben alakult meg hivatalosan. Ma is álló temploma 1797-ben épült, 1864-ben tornyot is kapott. Ez a vallás is meghatározó volt Miskolc történelmében.
Miért így néz ki Miskolc címere?
A címer álló, csücskös talpú pajzs, vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíborruhában, aranyképekkel, hímzett koronázó palástban, fején a Szent Korona, a fejet arany fénykorong övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüstkeresztes arany országalma. A pajzsra helyezett, jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisaktakarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő aranyoroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő aranygriff tartja.
(nemzetijelkepek.hu – Miskolc címere)
1909-ben nyerte el városunk a törvényhatósági jogot. Ekkor kapott hivatalos címert Miskolc. Azért Szent István királyunk található a címeren, mert Miskolc városának első pecsétjén ő szerepelt.
És hogy miért ő? Valószínűleg azért, mert az avasi templom a reformáció előtt a katolikus egyházé volt, és a védőszentje Szent István volt.
A hajdú őt „váltotta” a miskolci pecséteken, erre több magyarázat található. A legvalószínűbb az, hogy a reformáció miatt „cserélték le” első királyunkat. A város lakossága áttért erre a protestáns vallásra, a reformátusok pedig nem tisztelik a szenteket, ezért a város homogén református lakossága nem akarta első királyunkat szentként a pecséten látni. Valószínűleg ezért került rá a hajdú. A hajdú – akik közül sokan telepedtek le Miskolcon, innen a címerben szereplő alak – kezében azért van szőlőfürt, mert a város sokáig szőlő – és bortermelő vidék hírében állt, a búza pedig szintén fontos elem volt a város kereskedelmi életében.
Rátérve a mai címerre: a griff a gazdagság, a vagyon és az isteni hatalom őrzője, jelképe, minden teremtmény ura. Az oroszlán pedig az állatok királya, szintén a hatalom szimbóluma, de Krisztusi jelképként is szokták értelmezni. Szent István király a címer központjában foglal helyet, róla már beszéltem. És beszéltem a hajdúról is, láthatjuk, elférnek mindketten békésen egymás mellett.
Az első dokumentált nagy árvíz Miskolcon
Miskolcot sok kár érte az elmúlt évszázadok folyamán vizeinek rakoncátlanságai miatt. A Szinva a Pecével karöltve nagy pusztítások okozójaként szerepel. 1691 volt az első nagy áradás éve.
Az áldozónapi sokadalom alkalmatosságával déllyesi négy óra tájban olyan rendkívül való esők, égszakadások voltanak, mellyekhez hasonlót soha a mi atyánk se értenek. Az Pece vize a völgyekről, hegyekről megáradván, sok házakat fundamentumokból felvett, a mezőre kivitte, sokakot félben szakasztott, barmokat, sertéseket, sok erős sövényeket elhordott. Azután a Szinyva vize is a Bikkről megáradván rettenetesen nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10-11-12 órákig annyira rontotta szegény puszta városunkat, hogy az Toronyallya és Papszer utcákon kívül, az egész város kevés ház maradott, aki az árvízzel meg nem tölt volna, kerteinket, épületinket, edényeinket, szekereinket elhordotta, marháinkat megölte. Sokadalmi alkalmatossággal lévén, sok idegen emberek a vízben holtanak, a lakosok közül is a házban a vízben megfullattanak. Ezek közt az Istennek rettenetes itélleti között keservesebb dolog, hogy a felső hegyen lévő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor a kőeső annyira elrontotta, hogy földét is elmosta, szőlőtöveket, gyümölcsfákat öszverontott. Sok kárvallásunkot Isten tudná kimondani, nem ember.
(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II., 141.)
Források
nemzetijelkepek.hu – Miskolc címere
miskolc.hu – Miskolc városrészeinek címerei
Dr. Kovács Péter: Javaslat a miskolci településrészi önkormányzatok Miskolc történelmi részei címereinek elfogadására
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. – Tóth Péter: Társadalom, egyház, művelődés
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. – Tóth Péter: Miskolc társadalma a XVI-XVIII. században
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III. – Faragó Tamás: A város népessége
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV. – Népesség és társadalom
Dr. Halmay Béla – Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1 – Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más ,,édes”-mesterségek
Miskolcon Magyar Hírlap – 1899. november 24.
Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
boon.hu – Rori, Rácz, Capri: eltűnt miskolci cukrászdák, kávézók
Amerikai Magyar Népszava – 150 éves, de már a múzeumban a híres Rorarius-cukrászda
Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20., 1933. március 15.
Ujság – 1927. augusztus 20.
Nemzeti Újság – 1923. június 6.
Uj-Somogy – 1934. december 25.
Pécsi Napló – 1933. március 21.
Új Nemzedék – 1933. március 21.
Kis Újság – 1933. március 25.
Uj Kelet – 1927. augusztus 26.
Budapesti Hírlap – 1933. március 19.
Magyar Hírlap – 1933. március 19.
Ujság – 1927. augusztus 24.
Dobrossy István – Balogh Judit (szerk.): Fából és deszkából – A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999, Dobrossy István, Kádár Péter)
Reggeli Hírlap – 1931. október 31. – Nyíri Dániel: A tetemvári Deszkatemplom építési ideje
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-V.
Turisták Lapja 1902, XIV. évfolyam
Magyar Élet – 1942. november 19., 1943. január 8., 1943. január 9.
Miskolczi Napló – 1909. november 7., 1911. július 22., 1914. július 18.
