Miskolci lett az Év BISEL fotósa

Az Energiaügyi Minisztérium (EM) hirdette meg a 2023-24. évi "A vízből kelő élet" Országos BISEL (Biotikus Index a Középiskolai Oktatásban) versenyt, valamint az Év BISEL fotósa 2024 elnevezésű fotópályázatot. Raisz Anikó, az EM környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkára a díjátadó ünnepségen kiemelte: az Energiaügyi Minisztérium nemcsak a BISEL-programban, hanem általánosságban is elkötelezett a fenntarthatóságra nevelés és a szemléletformálás mellett.

A fiatalokkal kezdték, az Év BISEL fotósa is az

"Szeretnénk minél több olyan programot támogatni, ami a környezettudatosságot erősíti mindannyiunkban, kiváltképp a fiatalokban, ezért vannak a különböző nevelési és szemléletformálási programjaink is" - hangsúlyozta az államtitkár. Mint mondta, Magyarországon minden negyedik gyermek zöld óvodába jár, minden harmadik hazai általános iskola ökoiskola, az iskolakert-fejlesztési program pedig már több mint 85 ezer diákot ért el.

A program részeként az általános és középiskolák 7-12. évfolyamos tanulói számára két korcsoportban hirdették meg "A vízből kelő élet" országos versenyt, amelynek célja a kisvízfolyások vizsgálata, állapotának BISEL módszerrel történő minősítése, élőviláguk megismerése, a vízfolyásokat veszélyeztető tényezők megfigyelése volt. A fotópályázat célja pedig, hogy a pályázók személyes, természetközeli élményen keresztül közvetlen közelségbe kerüljenek a magyarországi kisvízfolyások élővilágával és a legkülönlegesebb pillanatokat lencsevégre kapva megosszák azt a nagyközönséggel is.

Ötödik éve pályázott

Kónya Máté Bertalan Facebook-bejegyzése így jelent meg: „5 év pályázás után végre a dobogó tetején. Jó kis munka volt."

– A fotópályázat öt éve jött létre, ebből mind az ötször pályáztam, 2020-ban, 2021-ben és 2023-ban mind-mind III. helyezéssel és több kiállított képpel, így a sokadik megmérettetés alkalmával már rutinosan indultam, szinte már tudatosan dolgoztam a nyáron ezekért a fotókért. A díjszerzés a legkevésbé sem könnyű természetfotós kihívások közt van, a mezőny évről évre szorosabb, évről évre több vetélytárssal, azonban kitartó munkával lehetőség van a „felkapaszkodásra”, ahogy a példám is mutatja. Öt év – még kimondani is vicces ebben a korban – munkája, kísérletezgetése, fejlődése van az idei első helyezésben – mondta el a fiatal, aki a 10-12 évfolyamos kategóriában legalább harminc képet utasított munkája mögé. 

Nem ért egyet a nézetekkel

Kónya Máté Bertalan szerint alapvetően az édesvízi makrogerinctelenek nem tartoznak a kedvelt, felkapott, „mainstream” természetfotós témák közé. – Pedig ezek remek témák, a nagy csoportból én a szitakötőket választottam, de lehet, hogy ők engem, és kerültünk szinte barátságba. Emellett minden évben különböző kisebb-nagyobb rovarok kerülnek ilyenkor lencsevégre. Idén a pályázati kiírás már a madarakat is magában foglalta. Ami az én képeimet illeti, mindig az egyediségre, a megismételhetetlenségre és művészi látásmódra törekszem: nemcsak megörökíteni szeretném ezeket a lényeket, hanem valamit közvetíteni is velük. Hangulatot, pillanatnyi benyomást, érzést, fényt, árnyékot, egyszóval egy szeletet az átélt momentumból. Ennek megfelelően lesznek elvontak vagy nem, egy közönséges szögben vagy pózban ábrázoltak a szitakötőim. Az első róluk készült fotók óta megismertem, kiismertem annyira viselkedésüket, hogy tudjam, miként helyezhetők el egy kompozíción. Alapvetően nem szoktam tudatosan tervezni egy képet, pedig sokak szerint az a jó, ha már a munka előtt megvan a fotós fejében a kép. Szerintem meg elég, ha a zár kioldásakor megszületett a fénykép – nyilatkozta.

Így kezdődött a fotózás

2020 máciusában a covidjárvány miatt országszerte otthoni tanulásra kényszerültek a diákok, így Kónya Máté Bertalan is. – Hamar elfogott a szabadságvágy, mindenáron szabadulni szerettem volna a bezártságtól. Elkezdtem felfedezni közvetlen környezetem apró részleteit, olyan pillanatokat, epizódokat, melyek felett az ember elsiklana a hétköznapokban. Megragadott a természet csodája, sebezhetősége, értéke, változékonysága és varázslatos lüktetése. A természetfotózást azért szeretem, mert a minket körülvevő környezet megörökítését, ábrázolását az egyik legszebb művészetnek tartom, másrészt pedig a legegyszerűbb és legjobb módszere a tudománykommunikációnak és környezeti nevelésnek. Ha már csak pár másodpercre is felkeltem a képeket megtekintők figyelmét, a munka nem volt hiába. Egy pillantás után már érdekessé, felfedezhetővé válik a természet, még így képeken is, és a befogadót elkezdi érdekelni a rajta szereplő téma. Amihez pedig közel kerülünk, azt meg szeretnénk ismerni, amit pedig megismerünk, meg is szeretnénk majd védeni és itt érkeztünk el ahhoz, hogyan segíti a természetfotózás bolygónk védelmét. Ilyen egyszerű – mondta el honlapunknak, ami már másik fiatal tehetséget is bemutatott.