Akkor most hol volt az Ónodi országgyűlés? Ónodon vagy Körömben?

Ónod és Köröm régi keletű vitájával az Észak-Magyarország is több ízben foglalkozott már: Hajdu Imre lapunk 1980. január 6-i, 1994. szeptember 22-i és 1995. szeptember 21-i számában, Lévay Györgyi pedig az 1996. szeptember 24-i számban szólt róla részletesebben. A történettudomány álláspontja régóta ismert: a Rákóczi által „Ónod mezőváros tájékára” összehívott kuruc országgyűlést a folyók áradása miatt a szomszédos körömi fennsíkon tartották meg sátortáborban. A Sajó (és Hernád) áradása természetesen nem a folyókon való átkelést tette lehetetlenné (a helytörténészek erre több ízben is tévesen hivatkoztak mindkét részről), hiszen a Sajó fölött átívelő cölöphíd mindkét irányban biztosította az átjutás lehetőségét. Valójában a táborveréshez kellett a mélyebben fekvő, ártéri mezőség helyett magasabban fekvő, tágas, több ezer ember és állat befogadására alkalmas területet keresni.

Egy megkésett vitacikk

Hogy pontosan hol lehetett az országgyűlés, az Mészáros Kálmánt (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest) a korszak egyik kutatójaként is különösen érdekli, s a kérdés tisztázása érdekében az Élet és Tudomány legújabb (2023/22.) számában foglalja össze a korabeli forrásokból levonható következtetéseket. Az írás lényegében egy megkésett vitacikk, amely cáfolni igyekszik az Élet és Tudomány 2017. február 3-i számában két fiatal szerző, Bacsó Máté és Varga Szabolcs által írottakat. Ők arra jutottak, hogy a Sajó mindkét partján volt egy-egy tábor, de a fontosabbik az ónodi oldalon állt a fejedelem és az ország sátrával együtt. Az addig szakmai konszenzussal övezett tudományos álláspont (Köröm határában volt a tábor) tehát megdőlni látszott, s mivel az elmúlt fél évtizedben senki sem próbálta cáfolni az új eredményeket, a kutató szerinti téves következtetések kezdtek meggyökerezni.

Mészáros Kálmán hivatkozik arra, hogy a Wikipédián túl Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Szépséges jel pajzsodon címmel megjelent, új, reprezentatív címeres albumában immár Köröm község ismertetésénél is tényként szerepel a megállapítás. Mészáros Kálmán szerint az említett tanulmány azonban nem jól vonta le a következtetéseket az adatokból.

„Körömi mezőre, közöl Ónodhoz”

Mint írja, Beniczky Gáspár, II. Rákóczi Ferenc magántitkára éppen az ónodi országgyűléssel kezdi naplóját, amelynek már bevezetőjét is „a Sajókörömnél fekvő táborból” (in castris ad Sajóköröm positis) keltezi, s a fejedelem bevonulásáról annyit ír, hogy Szerencs felől jőve május 24-én (más források szerint már 23-án) délután öt óra tájban érkezett a „körömi mezőre, közöl Ónodhoz”. Ez Köröm községhez köti a tábor helyszínét. Ezt sokféleképpen magyarázták a korábbi kutatók, de Mészáros Kálmán igyekszik további forrásokra támaszkodni.

Bártfa szabad királyi város követeinek magyar nyelvű naplója pontosabb helymegjelölést ad, ők ugyanis Perény felől 22-én érkeztek a táborhelyre, „mely is metáltatott [kijelöltetett, kitűzetett] az körömi határon, Lúcztól”. Ez a meghatározás csakis Köröm határának Tiszalúc felé (vagyis éppen az Ónoddal ellentétes irányba) eső részére érthető, tehát még az a lehetőség sem marad, hogy a helyszínt valahová Ónod és Köröm közé tegyük, azt egyértelműen Köröm és Lúc között kell keresni. Az Élet és Tudományban megjelent írás szerzői Mészáros Kálmán szerint logikai hibával jutnak arra a következtetésre, hogy a bártfai követek naplója arra utal, „hogy az országgyűlés résztvevői két táborban szálltak meg, az egyik a Sajó jobb, a másik a bal partján volt megtalálható”. Ennek kapcsán forrásokra nem tesz a tanulmány utalást, de Mészáros Kálmán sem talált. Ő úgy látja, hogy a feltételezés is erőltetett, hogy az országgyűlést két táborban tartották volna meg, a naplók egyetlen helyszínről beszélnek. A „két tábor” elmélete szerinte kizárólag az ónodi lokálpatriotizmus igényeit szolgálja.

Zömében körülírással említik

Az országgyűlési törvénycikkekben három helyen is szerepel a helyszín, mindhárom alkalommal „Ónod táján lévő mező”-ként, vagyis távolságtartó módon utalnak arra a településre, ahová eredetileg szólt a meghívó. Arra nézve, hogy Ónodon kancelláriaépület lett volna, ahol a dokumentumokat kiállították, illetve másolták, nem ismernek adatot, sőt egészen bizonyos, hogy az országgyűlés ideje alatt a kancellária sátra a táboron belül állt, a fejedelem sátra közelében, ez Rákóczi ismert táborozásai alatt mindig így volt, és a dolgok rendje szerint is így kellett lennie, magyarázza a kutató.

Mészáros Kálmán szerint az országgyűlés alatt keletkezett iratok, levelek dátumának vizsgálatánál az említett szerzők jóval kisebb merítést végeztek a lehetségesnél, több egykorú irat keltezése is megvizsgálható ugyanis: sok kérelmet bírálták el az országgyűlés időszakában a fejedelmi kancellárián, ezek közül 22 már egy 1955-ben megjelent forráskiadványban is napvilágot látott. Hajdu Imre bevezetőben említett írása is ezekre a „jobbágylevelekre” hívta fel a figyelmet. A rájuk adott fejedelmi válaszok dátumában 14 esetben szerepel az Ónodnál, és 8 alkalommal a Körömnél fekvő tábor. Mészáros Kálmán további iratok feltárása révén összesen 60 egykorú dokumentum keltezését tekintette át: ezek közül 37-ben szerepel Ónod és 23-ban Köröm neve, de csak elvétve egyszerű helynévként, az esetek zömében körülírással élve az Ónodnál, Ónodi tábor vagy Ónodi mező, illetve a (Sajó)körömi tábor kifejezések olvashatók magyarul vagy latinul.

A források között a folyamodványokon kívül levelek és a fejedelem nemes testőrei számára kiállított ajánlások is megtalálhatóak. A dokumentumok időpontjait vizsgálva a napi dátumok egyenletes eloszlásban említik Körömöt (június 2., 5–9., 11., 20., 24., 26–30.) és Ónodot (május 20., 30., június 1–2., 6–7., 10., 14., 16., 18–19., 21–24., 28–29.) is, vagyis nem állapítható meg éles cezúra, amely egyszeri táborváltásra utalna. Két meglévő, folyamatosan használt tábor léte ugyan felmerülhetne, de ezt a kutató szerinti teljesen életszerűtlen elképzelést önmagukban a keltezések semmiképpen sem támasztják alá. Mészáros Kálmán szerint inkább csak arról lehet szó, hogy Ónod országosan ismert, a messziről idesereglett nép számára is jól azonosítható helyszín volt, amelyhez a közeli körömi mezőt is viszonyíthatták.

Bél Mátyás is így írta le

„Bízhatunk benne, hogy a jövőben akár régészeti leletek, akár egykorú források további pontosításokat tesznek majd lehetővé, egyelőre azonban csupán a fent leírtak támaszthatók alá: a Sajó körömi oldalán biztosan volt tábor, az ónodi oldalon azonban puszta spekuláció révén tehetjük fel egy másik tábor meglétét” – fogalmazott a kutató. Mint írta: valójában Ónod jelentősége, országos ismertsége elegendő volt ahhoz, hogy a körömi tábort is róla nevezzék el. Ezt támasztja alá egy eddig figyelmen kívül hagyott forrás, Bél Mátyás országleírása is, aki szerint a gyűlés tábora Ónodhoz képest a Sajó folyón túl, Köröm mellett állt.

Torzsalkodás helyett közös megemlékezések

Amit azonban a 18. század közepén még tudtak, az egy évszázad után lassan feledésbe merült, és a „rebellis országgyűlés” dokumentumainak ónodi keltezését már sokan szó szerint vették.

A gyűlés tulajdonképpeni helyszínének megállapítása csupán a kutatók és a körömiek számára lehet fontos, fogalmazott a történész. Az előbbiek a tudományos igazság jegyében, az utóbbiak a nemzeti történelem jól ismert eseményének emlékhelyeként lehetnek elkötelezettek a kérdésben. A történész a források ismeretében csupán annyit mondhat, hogy a Rákócziakhoz ezer szállal kötődő, nagy múltú, valaha népes borsodi mezőváros és a takaros kis zempléni falu a kuruc országgyűlés kapcsán együtt vált a magyarság nemzeti emlékezethelyévé, előbbi a nevével, utóbbi pedig a helyszínnel. Szerinte a két település lokálpatriótái számára a torzsalkodás helyett a közös megemlékezések lehetnek célravezetőek.