Kinek a dolga?

Régen azért ment a harc a szomszéddal, hogy ki vágja le a füvet az árokban, mert az ment takarmánynak az állatoknak. Ma meg egymásra mutogatnak az emberek, hogy az nem az ő portája, nem az ő dolga, mindig a másiké. Ezt a megjegyzést egy olyan embertől hallottam, aki tapasztalatát az életből vett példával szerezte. Annyit elárulhatok, hogy az illető egy borsodi település polgármestere hosszú ideje.

Amit mondott, azt magam is látom a környezetemben. Sajnos kialakult egy olyan szemlélet az emberekben, amely a felelősség lerázását hozza magával. Pedig a rendezett környezet a mi ügyünk, nem csak a másiké, mindenkié, vagyis közös. A jó példa pedig lehet ragadós. Még szerencse, hogy vidéken sok helyen él az a vélekedés, hogy ne kelljen szégyenkeznie a tulajdonosnak a háza előtti terület kinézete miatt. Habár tulajdonképpen a közterület nem az övé, mégiscsak őt szólják meg a lakók, ha nagy a fű, vagy tele van törmelékkel a vízelvezető árok és emiatt esetleg a szomszédja kertjébe is befolyik a csapadék.