Pertőfi Sándorra emlékezik túráján nyolc Bodrog-parti település

Huszonhat kilométert gyalogolnak március 14-én a túrára vállalkozók a március idusát megelőző napon.

Petőfi Sándor

Forrás: Barabás Miklós festménye

Bodrogkeresztúrtól Sárospatakig tart majd a Petőfi Bordal Emléktúra, amelyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, a "Petőfi 200 Emlékév 2023" apropóján a Tokaj-Hegyalja Egyetem szervez. A rendezvény március 14-én (kedden) lesz, a 26 kilométeres sétára nyolc Bodrog-parti település apraját-nagyját: családokat, gyermekeket, felnőtteket invitálják a szervezők. A túra Bodrogkeresztúrban, a Dereszla Pincészettől indul (8:15), onnan Bodrogkisfaludba (9:30), Szegibe (10:25), Szegilongra (11:25), Olaszliszkára (12:40) mennek tovább, aztán Vámosújfalu (14:10), Bodrogolaszi (15:45), Sárospatak (17:15) következik. Minden faluban elhangzik egy-egy Petőfi-bordal, és megkoszorúzzuk az 1848/49-es emlékhelyeket. A bordaltúrához bárki csatlakozhat az útvonal bármely pontján, és kedve, ereje szerint sétálhat a neki tetsző távon. Pihenő az olaszliszkai Zarándokházban lesz, ahonnan egy rövid ebédet követően indul tovább a csapat Sárospatakra. A Bodrog-menti városban este 6 órától a Kávészüret Zenekar Petőfi-koncertjére várják a túrázókat és az érdeklődőket a Tokaj-Hegyalja Egyetem dísztermébe.

A szervezők kérik, hogy a részvételi szándékot március 10-én (péntek) 12:00 óráig jelezzék az érdeklődők a szervezők weboldalán: https://unithe.hu/petofi

Így írt a költő

1847. július 9-én így ír egyébként Petőfi Sándor a hegyaljai útjáról (útilevelei közül a XI-ben), a bejegyzést a szervezők osztották meg meghívójukban:

"Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás.
Délre hosszu rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint
a hadsereg előtt a vezér, ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tarcal városa.
Éjszakra a többi hegyaljai hegyek hosszu sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken az
öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják
a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre,
hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt;
felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel… hajh, jártam én erre már rosz időben is. Debrecenből utaztam
Pestre, 1844-ben februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár huszassal és egy kötet verssel. …Egyesegyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam... Minden ember födelet
keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon megfagytak
a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott…..
…Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a
szabadság oroszlánjai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, most pedig valami
Preczenheimé. A várból mentem a kollégiumba… telt poharak - és víg diákokhoz."