Nemzeti ünnep

2023.03.15. 08:30

Láng lelke nem szerette a parancsokat

Petőfi Sándor kulcsfigurája volt az 1848-as forradalomnak, de katonaként nemegyszer szegte meg a szabályokat.

HE

A Petőfi-ábrázolások sokrétűek

Fotó: ÉM

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. A „lánglelkű költő”, ahogy őt gyakran emlegetik, az 1848. március 15-ei forradalom egyik főszereplője volt, majd az azt követő szabadságharcban is lelkesen vállalt szerepet. Legalábbis ezt tanultuk róla a történelemórákon. De valóban így volt? 

Vaderna Gábor irodalomtörténész, Petőfi-kutató segítségével ugrottunk vissza 175 évet. 

Főszereplő volt 

– Petőfi valóban főszereplője volt a március 15-ei eseményeknek. Olyannyira, hogy ő tulajdonképpen készült a forradalomra. Nem egyszerűen megérezte, hanem várta. Azt gondolta, hogy azt a rendi társadalmat, amiben élt, alapvetően meg kell változtatni. Vagy forradalommal, vagy anélkül. Amikor 1848 februárjában Európában forradalmi hullám indult el, Petőfi nagyon lelkes lett, és azt várta, hogy ez nálunk is bekövetkezhet. Jellemző, hogy a Nemzeti dalt előre megírta, eredetileg egy tüntetésszerű alkalomra, az úgynevezett reformlakomára. Tehát március 15-én már kész volt a vers. Amikor kitört a forradalom, a márciusi ifjak, így Petőfi is, valóban ott voltak az események középpontjában. Pesten ezen a napon hagyományos vásárt rendeztek, ami azt jelentette, hogy a tágabb környékről nagyon sok ember érkezett a városba. Egyébként óriási teljesítmény volt ezt a hatalmas tömeget mozgósítani, majd levezényelni azt az eseménysorozatot, ami a történelemkönyvekben is szerepel. Az is különleges volt, hogy bár a forradalmak általában nem zajlanak erőszakmentesen, de március 15-én nem folyt vér. Igaz, nem a szervezőkön múlott – jegyezte meg az irodalomtörténész. 

Nem ő szavalta 

Mint mondta, Petőfi végig kulcsszerepet töltött be a nap összes eseményén. Azt az egyetlen mítoszt kell korrigálni, hogy ő szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Mert nem ő volt, hanem Egressy Gábor (Egressy Béni zeneszerző bátyja), a korszak legjelentősebb férfi színésze. Igaz, Petőfi ott állt mellette, és a vers többször elhangzott a nap folyamán. A költő csak egy helyen nem volt ott, este a Nemzeti Színházban a Bánk bán előadásán, amit a forradalom alkalmából soron kívül játszottak. Pedig a Nemzeti dal ott is elhangzott. 

– Petőfi valamiféle polgárosodásban gondolkodott. Nem feltétlenül olyan típusában, mint ami aztán bekövetkezett a későbbiekben, vagy ami más országokban végbement. Eléggé körvonalazatlan, hogy mit is szeretett volna, hiszen nem politikai gondolkodó volt, nem fejtette ki részletesen a társadalmi nézeteit, elvont fogalmakban beszélt. Arról, hogy szabadságot kell adni a népnek, le kell rázni magunkról a terheket, a rabszolgaláncot szét kell törni. De hogy pontosan mit értett azalatt, nem tudni – emelte ki Vaderna Gábor. 

A költő verseiből az derül ki, hogy vérét is képes áldozni a hazáért. Mennyire volt ő jó katona? – kérdeztük. 

– A korszak költői mind írtak buzdító csatadalokat, toborzódalokat, szövegeket, így Petőfi és Arany János is. Ezeket a buzdító katonai énekeket a magyar kormányzat meg is vásárolta, és ponyvakiadásban terjesztette a katonák között. 

Rossz helyen állt 

A katonák lelkesedését, együvé tartozását nagyon jól segítették ezek a nóták. Ebből azonban még nem lehet arra következtetni, hogy a költők mennyire akartak a hadseregben harcolni. Viszont Petőfinek nem nagyon volt más választása a forradalom után. Ugyanis 1848-ig el tudta tartani a családját abból, amit keresett, a versek és prózai művek publikációs díjaiból. Ez viszonylag stabil egzisztenciát teremtett számára, egyébként elsőként a magyar irodalomban. 1848-ban viszont ez az egzisztencia összeomlott. Az emberek az anyagi forrásaikat nem a kultúrára fordították. Tehát ebben az időben túl sok választása nem volt Petőfinek. Csak a katonai pálya adódott számára, de tegyük hozzá rögtön, arról nincs információnk, hogy valaha is részt vett volna katonai akciókban. Volt katonai rangja, és segédkezett a kiképzéseken. Azonban folyamatosan renitens viselkedést tanúsított, emiatt többször konfliktusba került a feljebbvalóival. Végül Bem tábornok mellett találta meg a helyét, aki tudta használni Petőfinek azokat a képességeit, amelyek tulajdonképpen nem katonai képességek. Tudniillik kiválóan tudott németül, franciául és természetesen magyarul is. Bem tábornok, aki a legjobban franciául beszélt, nagyon örült egy ilyen tolmácsnak, mert a seregnek minden nációját és minden rétegét tudta kezelni. 

A vezénylési nyelv hagyományosan német volt az osztrák–magyar seregek miatt. Petőfi részt vett katonai kiképzésen fiatalabb korában, tehát ismerte a katonai szaknyelvet is. Emiatt a tábornok egyfajta titkárként alkalmazta. 

Petőfi haláláról pedig azt kell tudni, hogy Bem nem engedte őt a csata közelébe. Azonban a költő ezúttal is megszegte a parancsot. Bár nem vett részt a csatában, de elment megnézni. Azonban tragikus módon rossz helyen állt, és a menekülő csapatok közé keveredett. Ekkor tűnt el – mondta végül Vaderna Gábor.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában