Olaszországban szereztek szakmai tapasztalatot Andrássy-s diákok

Az Miskolci SZC Andrássy Gyula Gépipari Technikum 12 diákja az Erasmus+ mobilitás program keretében három hetes szakmai gyakorlatot töltött az olaszországi Brenoban. A megpályázott program célja nem csak szakmai, de idegen nyelvi tudásuk gyarapítása is volt. A diákok négy cégnél - Forge Monchieri, Rei Tregi, Trafilix spa, Nisva srl-, öt telephelyen, egyéni mentorokkal kaptak lehetőséget arra, hogy kompetenciáik és készségeik fejlődjenek, tudtuk meg Gallai Judittól, a projekt koordinátorától, az iskola oktatójától.

„A fogadó cégek között találunk olyat, mely ipari felhasználásra szánt szerelvények, csapok és szelepek gyártásával foglalkozik a víz-, gáz-, tűzmegelőzési és háztartási készülékek ágazatában, a másik  acél és réz húzott és hengerelt előgyártmányok (például rudak, laposvasak, köracélok, hatszögacélok) gyártásával foglalkozik, míg van közöttük olyan is, amely turbinagyártásra szakosodott, ahol a Paksi Atomerőműbe is készítenek alkatrészeket" - mondta portálunknak az oktató.

Szakmának megfelelő feladatok

A programban részt vevő tanulók szerda délután az iskolában a gyakorlati tapasztalataikról meséltek a tantestületüknek. Portálunknak is beszámolt több diák az olaszországi szakmai útról. 

„Brescia megyében voltunk több cégnél szakmai gyakorlaton. Én először egy gyárrésznél voltam, ahol a gyártósorok gépeinek a technológiáját ismertem meg. A második héten egy irodába kerültem, ahol a szakmámnak megfelelő feladatokat láttam el,  a harmadik héten pedig egy újabb laborban dolgoztam, ahol különböző gépipari darabokat készítettünk” – mondta Hajkó Milán, az iskola egyik tanulója. Hozzátette: a szakami gyakorlaton egyedülálló dolgokat ismert meg, és szinte mindenbe betekintést nyert, ami a gépipari gyártáshoz kapcsolódik. „Egy kényelmes hotelben volt a szállásunk, ami minden igényünket kielégítette” – osztotta meg élményeit.

Pozitív élmények

Takács Zsolt, aki szintén hasonló területen dolgozott, de műhelyben, hasonlóan pozitív tapasztalatokat osztott meg portálunkkal. 

„Legfőképpen eszterga- és marógépeken dolgoztam, ugyanazt csináltam tulajdonképpen, amit itt tanultam az iskolában” – mutatott rá. Azt is elmondta, hogy kisebb daraboktól egészen a legnagyobb darabokig mindegyik gyártásában részt vett. „A kommunikáció okozott némi nehézséget, mert nagyon kevesen beszéltek angolul a területen” – részletezte.

„Egy irodarészlegen dolgoztam, és a mentorom egy nagyon tanult és szakmájában kiemelkedő szakember volt,  a cég 80-100 tonnás munkadarabok kovácsolásával foglalkozott” – mesélte Lovas Ákos. Azt is elmondta, hogy a gyár laboratóriumi részében is rengeteg tapasztalatot szerzett és számos vizsgálatot is látott. 

Automatizált gépek

„A közlekedés nekem viszonylag könnyű volt. Reggel 9 órakor kezdődött a munka, így nagyon kényelmesen értem be a munkahelyemre, délután pedig mindenre jutott idő” – mutatott rá Szender Zoltán. Azt mondta portálunknak, hogy nehéz volt kezdetben megszokni a munkát, mert 40 perces buszúttal jutott el a telephelyre. „A műhelyben az ittenitől kicsit eltérő volt számomra a gyártási technológia, mivel sok esetben automatizált gépekkel dolgoztak” – hangsúlyozta. Hozzátette: gyakran csak a gépeket kellett ellenőrizni, de ennek köszönhetően azok teljes felépítését meg tudta ismerni. „Számos oktatáson vehettem részt, amik nagyban hozzájárultak a későbbi szakmai tapasztalatomhoz, illetve az angol szaknyelvem is sokat fejlődött” – mondta.