A gyűjtőknek valóságos kincsesbánya a Miskolci Régiségvásár - fotókkal, videóval

Hideg is volt, a szél is fújt vasárnap délelőtt, Miskolc főutcája mégis megtelt a régiségvásár árusaival és vásárlóival. Nehéz lenne felsorolni olyan dolgot, amit nem lehetett kapni a vásári forgatagban. Nagy sikere volt a katonai ruházatot és tárgyakat kínáló standnak, de sokan megálltak a preparált vadállatfejek előtt is, mert bizony azokat is hazavihette bárki, ha kifizette értük a nem csekély összeget.

Határozott céllal érkezett Nyíregyházáról Mészáros Diána. Mint mondta, gyakran megfordul az ország különböző régiségvásáraiban, mert gyűjti a szép, régi tárgyakat, gyertyatartókat, vázákat, egyéb vintage ékszereket.

– Devecserben szokott lenni hatalmas vásár, oda Németországból is sok holmi érkezik, a múlt héten pedig Egerben voltunk, ami szintén nagyon kellemes élmény volt. A miskolci régiségvásár is nagyon tetszik, csak hatalmas, nem biztos, hogy lesz időnk körbejárni. Már vásároltam pár réztárgyat, gyertyatartót és kisebb tálakat – sorolta.

Az egyik játékokat kínáló standnál találkoztunk Horváth Péterrel.

– Sok mindent gyűjtök, például a Csillagok háborúja figuráit. Most is találtam egyet, ami még nincs meg nekem, egy klónkatonát. Valószínűleg megveszem. Szeretem a Miskolci Régiségvásárt, mert hatalmas a kínálat. Jó nézelődni, akinek sok pénze van nagyobb dolgokat is tud vásárolni. Gyűjtöm a bélyegeket is. Az valahogy úgy van, hogy megtetszik az első darab, aztán azt gondolom, kellene még egy, meg még egy, a végén pedig nem tudom megállni a vásárlást – árulta el a gyűjtőszenvedély titkát.

Mindig kereskedő volt

Szabó Sándorné nem határozott céllal látogatott ki a vásárba, csak nézelődni. Ha valami megtetszik neki, akkor azt megveszi.

– Érdekelnek az üveg- és porcelántárgyak, ma még nem láttam olyat, ami megtetszett volna. Igaz, még nemrég érkeztünk. Nagyon jó a miskolci régiségvásár. Igaz, kissé hideg van, de a tél ilyen – tette hozzá nevetve.

Kiss Zoltánné a lánya által varrt gyereksapkákat és szatyrokat jött eladni. De hozott olyan régi tárgyakat is, amelyek a családnak már nem kellenek, sőt az unokái kinőtt ruháit is jó szívvel kínálgatta.

– Mindig is kereskedő voltam, 40 évet húztam le a Centrum áruházban. De nem tudok leállni, mindig foglalkoznom kell valamivel. Kihoztam ezeket a holmikat, próbálom eladni. Ha 500 forintért vesznek meg egy vázát vagy korsót, akkor annyiért. De ha ki sem hozom, akkor még annyi bevételem sem lesz – magyarázta.

Egy másik árust is megszólítottunk, bár ő a nevét nem árulta el, csak annyit, hogy Debrecen mellől érkezett. Mint mondta, ő is jár különböző vásárokba, ott veszi meg a régi tárgyakat. Volt nála sok kerámia és a vidéki élet használati tárgyai. Úgy fogalmazott, nincsenek slágertárgyak, mert minden vásárló mást keres. Neki az a célja, hogy ki tudja árulni a helypénzt és valamennyi haszna is legyen.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.