Az állatkínzás tárháza végtelen

A napokban írtunk róla, hogy nyíllal átlőtt kutyára bukkantak a Sárospatak melletti Baksa-dűlőben. Az állatot két nyílvessző találta el, majd kiderült, hogy korábban légfegyverrel is rálőttek. A kutyát azóta megműtötték, már jobban van, azonban az eset nagy felháborodást keltett, több szervezet és magánszemély is nyomravezetői díjat ajánlott föl. De vajon ki képes arra, hogy céltáblának használjon egy ártatlan állatot?

– Nem szeretnék általánosítani, de a saját tapasztalataim alapján olyan emberek képesek ilyen módon ártani az állatoknak, akik az embertársaikat is korlátozzák valamilyen módon – jelezte elöljáróban Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány (MÁSA) elnöke. – Ezek ellen az emberek ellen a környezetükben élők sem mernek határozottan fellépni, mert félnek tőle és féltik a gyerekeiket is. Az állatkínzók, még egyszer hangsúlyozom, hogy a saját tapasztalataim alapján, olyan emberek, akik mindenhatónak érzik magukat. ők azok, akik megmondják, hogy ki, mit, mikor csinálhat, és az állatokon kívül az embertársaik is zavarják őket. Hasonló viselkedést láthatunk a közlekedésben. Vannak olyan emberek, akik az autóvezetést az önmegvalósítás eszközének tekintik. Pedig általában azért ülünk autóba, hogy A pontból eljussunk B-be. Ha valaki embertársai ellen akar erőszakos cselekményt elkövetni, ott van benne a félsz, hogy azért őt megbüntetik. Az állat azonban nem tud beszélni, így az elkövetők védve érzik magukat. A lelkiismeretüket és a tudatukat pedig azzal nyugtatják, hogy zavarta őt az állat, például az ugatásával. Olyan esetek is előfordulnak, amikor valaki szórakozásból, tudatlanságból vagy tapasztalatlanságból követ el rettenetes dolgokat. Jó heccnek tartja például földhöz vágni a macskát, ily módon kioltani az életét. Bizony ilyen is történt vármegyénkben – hívta fel a figyelmet az állatvédő.

Mérgek, csapdák

Az állatkínzásoknak pedig gazdag a tárháza. Mint mondta, ott kezdődik, hogy valaki az út szélére teszi ki kutyája kölykeit egy dobozban. Korábban Bükkábrány környékén szintén nyíllal lövöldözött valaki, és több kutya életét is kioltotta. Egy másik alkalommal egy vadász lőtt le két kutyát, akiket a gazdájuk sétáltatott egy erdős területen, a lakóházaktól nem messze. Aztán vannak a mérgezett ételt kirakók, akik tudatosan, bizonyos területeken szeretnék kiirtani a kutyákat. Szerencsére ma már a közösségi oldalaknak köszönhetően a sétáltató gazdák tudják egymást értesíteni a veszélyről.

– Megdöbbentő, hogy hányszor kerül hozzánk olyan sérült kutya, akinek a röntgenfelvételéből kiderül, hogy több lövedék is van benne, amelyeket korábban szerzett. Egyesek céltáblának használják az állatokat. Számomra ez felfoghatatlan. De a szilveszteri eset is, amikor Gyöngyösön valakiknek az volt a szórakozásuk, hogy petárdákat dobáltak a kutyák közé. Ugyanilyen kegyetlenség csapdákat kitenni, és lelakatolt lánccal kikötni a kutyát az erdőbe, majd a sorsára hagyni. Van, aki a saját telkén tartja megkötve például a daganatos betegségben szenvedő kutyáját, „nehogy terjessze a kórt”. Ételt nem ad neki, legfeljebb csak egy kis vizet, és hagyja elpusztulni. A kutya társállat, de önállóan nem tud gondolkodni, ezért az emberi felelősségnek mindenképpen kiemelt szerepe van – fogalmazott Kisfalvi Nyina.