Szilveszter, egykor

2022.12.31. 12:00

„Trink, trink”, énekelték a visszavonuló rongyos német katonák

Mivel búcsúztatta 30 éve az óesztendőt az Észak-Magyarország? Bakonyi Béla három szilveszteri emlékét idézzük a megyei napilap 1992. december 31-i számából.

ÉM

Fotó: Shutterstock

Aki már élete alkonyán ünnepli a szilvesztert, nemcsak egy év eseményei jutnak eszébe, de mint egy film-pergetés, lejátszódik az eddigi élete. 

Életem legszomorúbb szilvesztere volt 1942. december 31-én. Ez a szó Don, mindent eszembe juttat. A 23. könnyűhadosztály egyik alakulatának parancsnoka voltam, s vészeltem át a szörnyű időket. Egy agonizáló hadsereg időszaka vált minden doni katonának életviteli elemévé abban az időszakban. Egy hónappal előtte Kállay Miklós miniszterelnökünk kijelentette: ,,...a leharcolt 2. hadsereg a Donnál leváltásra kerül, s minden katonája otthonában, családja körében fogyasztja el a karácsonyi kalácsot.” Ez csak ígéret maradt, mely deprimálttá tette a közhangulatot, s ezt súlyosbította az a körülmény, hogy a Don túlsó oldalán hatalmas méretű katonai erőcsoportosulások tűntek fel. Tudtuk, éreztük: következik az áttörés, a lehengerlés, a megsemmisülés. A rossz érzést csak fokozta, hogy a téli ruházatban rosszul felszerelt hadsereg didergett a 35 fokos hidegben. Szilveszter után két hétre be is következett ez a szörnyű tragédia - a 2. hadsereg megsemmisítése. 

Pontosan 1942 szilveszterében vonultak vissza körzetünkben a szétvert német páncélos hadsereg katonái. A hideg szétfagyasztotta a harckocsi és gépjármű állományt, s csak annyi idejük maradt, hogy a harcászati eszközöket felrobbantsák, megsemmisítsék. Gyalog vonultak vissza rongyosan, szakállasán, elhanyagolt külsővel. De jókedvük az italozás és szilveszter örömének hatására tragédiájuk ellenére magasra hágott, s egymást átölelve, táncos mozdulatokkal dalolták: „trink, trink” - kedvenc mulatós dalukat. 

A második szilveszter, ami emlékemben él az 1962-es év december 31. Abaújszántón az újonnan létesített gimnázium és technikum valamint az általános iskola tanárainak összefogásával ünnepeltük az óévet, s köszöntöttük az újesztendőt. A 2. számú általános iskola átalakult a jókedv és mulatozás otthonává. A fogadó bizottság kalauzolta a pedagógus házaspárokat, családokat, vendégeket. A feldíszített tantermekben az öröm, jókedv határtalan volt. A nagy teremben tánczenekar szolgáltatta a talpalávalót, másik teremben cigány zenekar húzta a nótákat harsány éneklés közepette, megterített asztalok ros- kadásig kínálták magukat mindenféle jóval. Dalolás, kártya, tánc járta, s reggeli virradatkor mindannyian élveztük kedves vendégem, Volly István éppen erre járó népdalgyűjtő zongorajátékát. Felejthetetlen élményt nyújtott az akkor divatos Kozma-féle francia dal: „A két szemét még most is látom”. 

Elmúlt a 42 évig tartó pedagógus szolgálat. Körülöttünk lecsendesült a világ, elérkezett a boldog nyugdíjas kor. Emlékezetes volt az elmúlt évi 1991-es szilveszterem. Nagy családom, s unokáim kacaja tették örömmé ezt az estét, s igaz jó barátom, volt igazgatóm és családja. Mint két nyugdíjas, lepergettük az évtizedek kedves emlékeit jó bor és tévénézés szórakozásában. 

Mint ifjú, a háború viharos szilveszterét éltem át, mint társaságot szerető, egyik főrendezőként szilveszteri bált rendeztem iskoláink nevelőinek, s gondoskodtunk szórakoztatásukról, mint nyugdíjas családot szerető nagyapa a család és baráti társaságban megnyugvással éltem át az elmúlt évi szilvesztert.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában