Miskolcról indult a tanárképzés megújítása

Hazánk legrangosabb köznevelési tanácskozásán jártak nemrég a Miskolci Egyetem oktatói. Az új típusú tanárképzésről tartottak előadást a Pécsi Tudományegyetemen az Országos Neveléstudományi Konferencián. Ezen minden olyan felsőoktatási intézmény és kutatási intézet képviseltette magát, ahol a modern pedagógia vizsgálata zajlik. Az új típusú tanárképzés programjának előkészítésében óriási lépést tett előre a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete, ez év szeptemberétől ugyanis elindította az új képzési formát. Ezért óriási érdeklődés kísérte a felsőoktatási intézmény szakembereinek előadását.

Már első évtől

– Négyen vettünk részt a konferencián a Miskolci Egyetemről. Egy szimpóziumot alkotva arról beszéltünk, hogy nálunk hogyan történt a tanárképzés megreformálása – mondta lapunknak Kovácsné dr. Nagy Emese a Tanárképző Intézet intézetigazgatója. – Azért volt ez fontos, mert más egyetemek nehezen indulnak. A legfőbb problémájuk az, hogy ha sok a hallgatójuk, akkor hogyan lehet megszervezni a gyakorlatorientált képzést. Az előadásomban többek között bemutattam, hogy a Stanford Egyetem hogyan befolyásolta a Miskolci Egyetem tanárképzésének professzionális megalkotását. Korábban ugyanis egy tanulmányút során képzésen vettem részt az amerikai egyetemen, majd azt vizsgáltam, hogyan lehet az ottani tanárképzést lefordítani magyar viszonylatokra. Ez megtörtént, és mi már alkalmazzuk is. Ennek a legfontosabb eleme, hogy amint a hallgató bekerül az egyetemre, már az első évfolyamtól kezdje el a gyakorlatot is az iskolában, hogy ne csak az 5. vagy 6. évfolyamon találkozzanak először diákokkal, pedagógusokkal, az iskolákban folyó munkával . Ehhez nagyon pozitívan álltak hozzá a Miskolci Egyetem partneriskolái, összesen 18, melyek képzőhelyként működnek. Kialakítottuk az új mentorrrendszert is. Az első 3 évben még nem kell a hallgatók iskolai mentorának, azaz az i-mentornak szakos tanárnak lennie. A hallgatók heti rendszerességgel, minden szerdán kint töltik a napjukat a partneriskolában. Ismerkednek az intézmény világával, a dokumentumokkal, a pedagógusokkal, tanórát is látogatnak, de még nem tudatosan. Jelentős innovációnak számít, hogy az egyetemen is kialakítottuk a mentorrrendszert. Az egyetemi mentorok, azaz az e-mentorok heti rendszerességgel átbeszélik a hallgatókkal, mit tapasztaltak az iskolában, hogyan értelmezték a látottakat-hallottakat – vázolta az új típusú képzés lényegét az intézetigazgató.

Esélyegyenlőség

Elmondta azt is, hogy dr. Pálfi Dorina egyetemi adjunktus arról beszélt a konferencián, hogy mennyire fontos az e-mentor szerepe abból a szempontból is, hogy már az elsőéves hallgatók figyelmét felhívja az esélyegyenlőség megteremtésére az iskolákban. Bárhová kerülnek is, törekedjenek azt a különbséget csökkenteni, ami a diákok szociális, családi hátteréből adódik. Erre bizonyítottan kiválóan alkalmas a Komplex Instrukciós Program, ami megyénkben és az ország más iskoláiban is kiválóan működik. (Ennek kidolgozója is Kovácsné dr. Nagy Emese volt - a szerk.)

A következő előadást dr. Lubinszki Mária pszichológus, egyetemi docens tartotta. Ő többek között arról beszélt, hogyan tudja a hallgató úgy átformálni a gondolatait, hogy később ne legyen belőle kiégett pedagógus. Beszélt a fiatalok krízishelyzeteiről és elakadásairól is. Olyan hallgatókkal kell ugyanis foglalkoznunk, akiknél ez a krízishelyzet kitolódott. Mégpedig azért, mert az okostelefonok, a tabletek, a számítógépek világában kicsit később érnek. Az egyetemre tehát nem érett felnőttek érkeznek, hanem olyan fiatalok, akikkel az oktatóknak még feladatuk van, foglalta össze az elhangzottakat Kovácsné dr. Nagy Emese.

Így működik a gyakorlatban

A Tanárképző Intézet egyik bázisiskolája a Földes Ferenc Gimnázium. A középiskola igazgatója, Fazekas Róbert is előadást tartott a konferencián, annál is inkább, mert az intézetben is oktat. Lapunknak elmondta, többek között arról beszélt a tanácskozáson, hogy hogyan történik a régi és az új típusú tanárképzés összehangolása, valamint, hogy az új típusú hogyan működik a gyakorlatban a Földesben.

– Jeleztem, hogy a gyakorlóhelyek is nagyon különbözőek. Vannak olyanok, amelyek egyetemi fenntartásúak, tehát gyakorlógimnáziumok, és vannak állami fenntartásúak. A gyakorlógimnáziumokban úgynevezett vezetőtanárok dolgoznak, ők viszonylag kis óraszámban tanítanak, így sok időt tudnak tölteni a hallgatókkal. A partnerintézményekben viszont a tanárok teljes óraszámban tanítanak, a munkaidejüket teljesen kitöltik, és mellette foglalkoznak a hallgatókkal. Bemutattam azt is, hogyan lehet az iskolában, konkrétan a Földesben biztosítani azt a környezetet, hogy meg tudják oldani az egyetemen kapott feladataikat, megismerjék az iskola világát, és megőrizzék azt az elköteleződést, hogy pedagógusok szeretnének lenni. Az elsőévesek feladata elsősorban az intézményi szocializáció. Ez azt jelenti, hogy bár ismerik az iskolát, de eddig csak tanulóként jártak oda, most azonban egyetemi hallgatóként, aki a pedagóguspályára készül. Meg kell ismerniük a tanári hozzáállást, a pedagógusokkal való együttműködést, az iskola belső világát, mechanizmusát. Ezt a tudást később, gyakorló tanárként már azonnal használni tudják, hiszen készségként épül be a tudásrendszerükbe – hangsúlyozta Fazekas Róbert.