Kincsesbánya a felsőbarcikai templom

Nem régen Kazincbarcika református gyülekezeteinek rejtett értékeire hívta fel a figyelmet a Hazahúzó című televíziós műsor. A Felsőbarcikai Református Templomban például értékes régészeti leleteket találtak a közelmúltban. Utánajártunk ezeknek és a karácsonyról is beszélgettünk a lelkipásztorral.

Régi levél került elő

– Felsőbarcika régen önálló település volt ősi eredettel, ma már Kazincbarcika egyik városrésze. Viszont máig őrzi a régi magyar ipszilonos faluképet, amelynek a közepén a templom áll. A házak pedig hosszú, keskeny parcellákra épültek, akár három-négy család számára is – számolt be Kolumbán Gábor, a Kazincbarcika-felsői Református Egyházközség lelkipásztora. – Mi sokáig úgy tudtuk, hogy az itteni református templom a 15-16. században épült a reformáció idején. Az 1980-as években a templom felújítása során a régi vakolat alól előkerült egy román vagy gót stílusú ablak, de akkor még nem tárták fel. Ez később a 2007-es újabb felújítás során történt meg. Ekkor derült ki, hogy valójában 12-13. századi, középkori ablakról van szó, ezért a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium régészeti lelőhellyé minősítette a templomot. Valamikor az épület egészen biztos, hogy római katolikus kápolna, vagy katolikus kis templom volt. Azt tudjuk, hogy az 1210-es években már pápai tizedet fizettek, azaz akkor már valószínűleg működött itt vallási közösség. Tavaly a kormány és a Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatásával ismét felújíthattuk a templomot. Akkor találtuk meg újra a régi festett kazettás mennyezetet, amelyet bevontunk a felújításba. Találtunk a mennyezet közepén lévő királykazettában egy emléket. Az utókornak 1882-ben, a tűzvész után írt levelet helyezte el itt az akkori gyülekezet. Ez arról szól, hogy miképpen építették fel újra a leégett templomot. Tehát ez egy fontos kordokumentum.

Őrzik a magyar történelmet

A templom előtt található Bocskai Isván tér sokszínű emlékező hellyé alakult az évek során.
– A templomtéren a település lakossága 1931-ben állított I. világháborús emlékművet, ami a későbbiekben kiegészült 1848-as és II. világháborús emlékművé. Aztán a tér megkapta a Bocskai István nevet. Ide állítottak még a Minden magyarokért kopjafát is. Ez annak az időszaknak az emlékét őrzi, amikor az 1989-es temesvári forradalom idején nagyon sokan Barcikára települtek be Erdélyből és csatlakoztak a gyülekezethez. 2006 körül épült a térre egy október 6. vértanúi előtt tisztelgő emlékmű. Sőt 2020-ban lett egy Trianoni emlékmű is. Ezzel tulajdonképpen a templomtér emlékező hellyé alakult a gyülekezet tagjai és Kazincbarcika lakói számára. A nemzeti ünnepeken az istentisztelet után mindig megemlékezéseket rendezünk itt. Ezáltal ezeket az ünnepeket őrizzük és megtartjuk – sorolta a lelkész.

Gyakorolják a szeretetet

A néhány éve felújított közösségi házába a keresőket is szívesen látja a gyülekezet.
– Istentiszteleti alkalmainkat a templomban éljük. Viszont a mai világunkban fontosak a közösségek, amelyeket nagyon szép, 2016-ban vásárolt gyülekezeti házunkban tudunk megtartani. Ez egy régi parasztház amit felújítottunk. Tökéletesen alkalmas közösségi térnek, hiszen található benne kemence és nyári konyha és színpadot is felállítottunk a portán. Itt szoktunk tartani családi napokat, amikor a 230 gyülekezeti tagból akár kétszáz is összejön. Közülük hetven-nyolcvan főre a szolgálatokban is számíthatunk. A fiataloknak pedig minden évben nyári tábort szervezünk. A karácsonyi készületben adventi délutánokat rendeztünk gyertyagyújtással ugyanitt. Ezeken a közösség fiataljai és időnként idősei verseltek, énekeltek, zenéltek. Majd szeretetvendégség keretében együtt töltöttük a délutánt. Templomunkhoz általános iskola is tartozik. Az odajáró gyerekek családjai közül sokan járnak hozzánk a gyülekezetbe, de egész Kazincbarcikáról vannak tagjaink. Adventben azt hangsúlyoztuk, hogy bár a világ sok kézzelfogható értéket kínál, de mi a szeretetet és az egymásra figyelést próbáljuk itt megélni. A karácsony előtti néhány napban pedig bűnbánati istentiszteleteket tartottunk. Ahogy a dicséretünk fogalmaz: „Szeretetben összeforrva / Egy közös test tagjai” -ként készültünk az ünnepre.