Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről: A gáláns örökhagyó

Bató István történetét minden miskolci jól ismeri, azonban Rácz Györgyét már jóval kevesebben. Pedig könnyen párhuzamot vonhatunk a két gazdag polgár története, de inkább a végrendelete között.

Rácz György (1857–1922), városunk prominens polgára 1922. április 16-án hunyt el. Hatalmas vagyona volt, amelyet jórészt a református egyházra és a városra hagyott. Lett is belőle pereskedés, mert a rokonok nem nyugodtak bele egykönnyen abba, hogy kisemmizték őket az örökségből. Azonban ha az alperes a város és a református egyház volt, akkor a felperesnek vajmi kevés esélye lehetett... 

De ki is volt ez a Rácz György? 

Miskolc „ősi családjának sarja”, tehát jelentős vagyonnal rendelkezett, és tovább növelte a család vagyonát. Nem volt gyermeke, sem neki, sem korábban elhunyt bátyjának, Jánosnak. A halálakor a város és a református egyház volt a végrendelet kiemelt kedvezményezettje. A Fülemile és a Kiss család – amelyek jogos örökösnek tekintették magukat – kimaradt a végrendeletből, ezért pert indított, és megtámadta a rendelkezést. 1927-ben ért véget a per, és mert a rendeletet érvényesnek találta a bíróság, az örökösök hoppon maradtak. 

Bató István és Rácz György sok esetben hasonló utat járt be. Akárcsak Bató, Rácz is szerteágazó közéleti tevékenységet folytatott, és a saját temetését is ugyanúgy megtervezte. 

Hamvai a Deszkatemetőben vannak elhelyezve, akárcsak „Dörögi úrnak”. 

A sokat emlegetett végrendelet így szól: „Rácz György végrendelete. Alábbiakban közöljük a végrendeletnek azokat az intézkedéseit, melyekkel közcélokra adományozott jelentékeny összeget Rácz György dr. 

»Szeretett szülővárosomnak, Misko’cznak hagyom a Széchenyi-utca 80. és 82. számu tehermentes kétemeletes házamat – Ezek évi jövedelméből tartozik azonban a város a következő évjáradékokat fizetni: a) Zéthy Zsuzsánna, gondos és hűséges házvezetőnőmnek, aki több, mint két évtizede tölti be nálam állását, évi hatezer koronát. b) Siksay (Liksay?) Erzsébetnek, aki boldogult János testvéremnél volt háziasszony, és az ő halála óta nálam van, évi 2400 koronát. c) Hán Paula, régi hűséges szakácsnőmnek évi 1300 koronát. d) Liksay Józsefnek, a miskolci ref. egyház buzgó és hűséges szolgájának évi 600 koronát és végül régi, jó barátomnak Bulyovszky Gusztáv nyug. főügyész úrnak évi 1200 koronát. Haláluk után a város további fizetési kötelezettsége megszűnik, de illő, tisztes temetésekről a város tartozik gondoskodni.« 

A ház jövedelméből évi ötezer koronát avasrendezési, csinosítási és parkrendezési célokra kell fordítani. A ház egyéb jövedelme város­szépítési és tisztántartási célokra fordítandó. 

Ezenkívül 200,000 korona névértékű teljesen kifizetett hadi kölcsönkötvényt hagyott Miskolcz városának, melyből 100,000 korona egy új szinház alapjának céljaira, 100,000 korona pedig egy új kulturpalota céljaira fordítandó. 100,000 korona készpénzt hagyott a miskolczi ref. egyháznak az avasi régi templom restaurálási költségeire. 100,000 korona készpénzt – mint alapítványt – a ref. püspöki fizetés növelésére. Ezt azonban csak abban az esetben élvezheti a tiszáninneni ref. egyházkerület mindenkori püspöke, ha Miskolczon lakik. 

A Széchenyi-utca 11. számu házat a miskolczi ref. egyházra hagyományozta, hogy annak jövedelméből a három lelkész fizetését emeljék. Széchenyi-utca 67. számu földszinti tehermentes kis házát szintén a miskolczi ref. egyházra hagyományozta, hogy annak jövedelmét ugyancsak a miskolczi ref. lelkészek fizetésének emelésére fordítsák. Tetemvár 19. számu kis házát a mellette elterülő egy kasztrális holdat kitevő kertterülettel a miskolczi ref. egyházra hagyta temetőterületnek. 

A csabai villamos végállomás melletti szöllöjét – a rajta lévő épületekkel – ugyancsak a miskolczi ref. egyház örökölte. Haláláig házvezetőnője Zéthy Zsuzsánna haszonélvezi a szöllöt. – Halála után a haszonélvezet a mindenkori ref. püspöké – az esetben, ha Miskolczon lakik. 

A miskolczi ref. leánynevelő kapott egy internátusi alapítványra 20,000 koronát és jutalomdíjakra – alapítványul – 20,000 koronát. A ref. főgimnázium internátus céljaira 50,000 koronát, jutalomdíjakra 4000 koronát. 

A Miskolczi Önkéntes Tűzoltó Egyletre hagyott 5000 koronát, a Borsodmegyei Nőegylet Árvaházára 2000 koronát, a ref. női filléregyletre 2000 koronát, az r. kath., az ág. h. ev. és az izr. nőegyletre hagyott 1000-1000 koronát. 

Az elhagyományozott összegek és értékpapírok kifizetése és kiadása után még nagyon jelentékeny összeget kitevő készpénz és értékpapír maradt fel. Ezeket fele részben a miskolczi ref. egyház, fele részben Miskolcz városa örökölte. Az egyházat illető fele részben első sorban az avasi templom céljaira kell az egyháznak beszerezni egy nagyobb és egy kisebb harangot, amelyek közül a nagyobb az örökbuzgó nevét is viseli. A városnak jutó másik fele részből az Avas-tetőre egy, a Rácz György dr. nevét viselő kilátó torony – amely tűzoltói megfigyelési célokra is használható – épitendő. Olyan méretű, amilyet a Tury József irodájában lévő vázlatrajz feltüntet. – Hajós és Villányi budapesti műépítészek terve. 

Érdekes a végrendeletnek az a passzusa, mely Nagy Ferenc dr.-ról emlékezik meg a következőkben: »Nagy Ferenc dr. közélelmezésügyi miniszter, kedves barátomnak, aki velem szemben ösmeretségünk és barátságunk kezdete óta mindig a legnagyobb méltánylással, megbecsüléssel a szeretettel és tisztelettel viseltetett, emlékül 50 darab Borsodmegyei Takarékpénztári részvényt hagyományozok.« 

A végrendelet végrehajtójául Molnár Gyula dr.-t, Révész Kálmán dr. ref. püspököt és Göllner Oszkár ezredest bízta meg. A végrendelet egyéb intézkedései családi vonatkozásúak.” (Miskolczi Napló, 1922. április 19., 3. oldal) 

(Folytatjuk)