Nem népszokás, hanem inkább divat

Elöljáróban elmondta: a néprajztudomány fogalmai szerint azt tekintjük népszokásnak, ami nemzedékről nemzedékre hagyományozódik. Fennmaradásában nagy szerepe van a szájhagyománynak, a szóbeliségnek. Ebben az értelemben a halloween Magyarországon nem hagyomány, nem örökség, nem is népszokás, hanem úgy nevezhetjük, hogy divat. Ugyanolyan kulturális jelenség, mint például a Valentin-nap. Még sok-sok évtizednek kellene eltelnie ahhoz, hogy a hagyományok kategóriájába sorolhassuk. 

Két csatorna 

– A halloween hazánkban új jelenség, a rendszerváltozás után érkezett. Nem rögtön, úgy a 2000-es évekre lehet tenni robbanásszerű elterjedését, így mindössze 20-30 éves divatról beszélünk. Az Egyesült Államokból jött, és az elterjedésében két csatorna játszott fontos szerepet. Az egyik a média, a filmek, a tömegkultúra, az amerikai filmekben megjelenő hal­lo­ween­par­tit ábrázoló jelenetek. A másik csatornára kevesen gondolnak, de ugyanekkora szerepe van az angol nyelv oktatásának. Ugyanis minden általános iskolában, különösen a 2000-es évektől az angoltanároknak nemcsak a nyelv megtanítása volt a feladatuk, hanem a kultúra megismertetése is. Azon országok kultúrájának, hagyományainak a megismertetése, ahol az angol nyelvet beszélik. Ezen a csatornán keresztül nagyon sok gyerek és család az iskolai halloweenpartikon találkozott először a hozzá tartozó külsőségekkel, szokásokkal. Ezután aztán nagyon gyorsan elterjedt – világított rá a néprajzkutató. 

Ír bevándorlók 

A halloween történetéről elmondta: Szeretik kapcsolatba hozni a kelta, sőt annál is régebbi, ősi római hagyományokkal. De azért ennyire nem kell visszamenni. Elég a 19. századig visszatekinteni, amikor az ír bevándorlók magukkal vitték a halottkultuszuk eme sajátos formáját az Újvilágba, azaz az Amerikai Egyesült Államokba. Európában feledésbe is merült ez a szokás, még az angolszász országokban is, és igazából Amerikából, a 20. század közepén került vissza Nyugat-Európába, majd onnan Kelet-Európába. A halloween legrégebbi eleme a töklámpás, melynek az ír népi kultúrában megvannak a tárgyi emlékei. A jelmezbe öltözés, a kéregetés és a halloweenparti már újabb elemek, az USA-ból származnak. Mivel a halloween a halottak kultuszához kötődik, ilyen értelemben kapcsolódik a hozzá közel eső mindenszentekhez és halottak napjához, hívta fel a figyelmet Tóth Arnold. 

– A november első napjaihoz kötődő magyar hagyományok a középkori keresztény európai hagyományokban gyökereznek. November 1-jén van mindenszentek, amikor a katolikus egyház a már üdvözült lelkekre emlékszik, értük imádkozik. November 2-a pedig halottak napja, ekkor a már elhunyt, de üdvösséget még el nem nyert lelkekért mondanak imát. A népi szokásoknak ez a középkori eredete. Annak a hagyománynak, hogy ilyenkor kimegyünk a temetőbe, rendbe tesszük és feldíszítjük a sírokat, majd gyertyát gyújtunk a halottaink emlékére, közösségi formái is voltak. A családok nemcsak egyenként látogatták a sírokat, hanem egy-egy paraszti közösség körmenet formájában is kivonult a temetőbe. A temetői keresztnél közösen gyújtottak gyertyát, és közösen mondták el a mindenszentek litániáját. 

Szokásban volt ilyenkor a halottakért történő harangozás. A harangozótól pénzért megrendelték az emberek a harangozást, és szinte egész nap zúgott a harang november 1-jén és 2-án az elhunytak emlékére. Szép szokás volt Borsod és Gömör megyében a szegények megajándékozása halottak napján. Nevezték úgy is, hogy mindenszentek kalácsa, halottak lepénye vagy isten kenyere, amit kimondottan azért sütöttek, hogy a temetőkapuban összegyűlő szegény embereknek, koldusoknak ételt adjanak. Ezt a szép, régi szokást már egyáltalán nem ismerik a mai generációk – jegyezte meg a néprajzkutató. Azzal folytatta, hogy a protestánsok viszonylag későn, a II. világháború után kezdték átvenni a katolikusok gyertyagyújtási szokását. Ma azonban már felekezettől, sőt vallásosságtól függetlenül általánosan elterjedt szokássá, népszokássá vált a temetői gyertyagyújtás. 

– Azonban 50-100 évvel ezelőtt kimondottan a római katolikus közösségekre volt jellemző. Amikor a család valami miatt nem tudott kimenni a temetőbe, akkor a családtagok meggyújtottak egy-egy gyertyát, és figyelték, kinek alszik el hamarabb. Úgy hitték, akié a leghamarabb huny ki, az hal meg a leghamarabb. A mindenszentek és a halottak napja egyébként dologtiltó nap volt, nem volt szabad házimunkát és mezei munkát végezni. Ez a két nap az elcsendesedésről, a templomlátogatásról, a temetőlátogatásról szólt – sorolta Tóth Arnold. 

Belenevelődnek 

Felhívta a figyelmet: a néprajzkutató számára azért érdekes a mindenszentek és a halottak napja, mert nagyon kevés népszokásunk maradt meg abban a formában, amit a szó szoros értelmében népszokásnak nevezhetünk még ma is. A húsvéti locsolkodás, a betlehemezés vagy más jeles naphoz kötődő szokás ma már csak az iskolában, óvodában, színpadon, skanzenekben látható, utóbbi turisztikai látványosságként működik. A temetőlátogatás és gyertyagyújtás azonban valóban a mindennapi életünk része még ma is.