Sárgul az erdő, pedig nincs még ősz - Kezdjünk el aggódni?

Láttak-e már hasonlót az erdészek, mit lehet tenni ezzel, illetve a klímaváltozás következményeivel? Erről Mihók Istvánt, az Északerdő Zrt. erdészeti vezérigazgató-helyettesét kérdeztük.

Mit tapasztalnak az erdészek?

Az erdészek munkájukból adódóan folyamatos és közeli kapcsolatban vannak a természettel, pontosabban a rájuk bízott erdővel, annak növényeivel, állataival, gombáival, talajával. Állandóan figyelik a benne zajló változásokat, és a feltett kérdésekre magától az erdőtől kapják meg a választ.

Hasonlót láttak már?

A jelenséget természetesen ismerjük, mai szóval folyamatosan monitorozzuk nemcsak a Bükkben, hanem az erdőgazdaság vagyonkezelésében lévő valamennyi tájegységben. Az erdőben zajló, a természeti szempontokra és a gazdálkodásra egyaránt pozitív hatású folyamatokat igyekeznek kihasználni és gyorsítani munkájuk során.

Hogyan lehet a klímaváltozás hatásait ellensúlyozni?

Az Északerdő Zrt. szakemberei is ennek megfelelően figyelik a helyileg is változó klíma hatásait, és annak megfelelően olyan erdőgazdálkodási módszereket vezettek és vezetnek be, amelyekkel mérsékelhető az időjárási anomáliák mértékének és gyakoriságának egyre gyorsabban növekedő hatása. Az erdőgazdaság nagy hangsúlyt fektet az idegenhonos fafajokból álló monokultúrák, azaz elegyetlen erdők átalakítására: az elmúlt három évben több, mint 500 hektáron hoztak létre az erdészek őshonos fafajokból álló, elegyes, hosszú távon fenntartható és megújulni képes erdőket, a már sok esetben pusztuló, leromlott egészségi állapotú luc-, erdei- vagy fekete fenyvesek helyén. A már ismert fenyőpusztulással érintett területekre változatos új erdőket hozunk létre helyben gyűjtött magból, helyben termelt facsemeték felhasználásával, szakszerű talaj előkészítés után, majd évekig ápoljuk, védjük a fiatal erdősítéseket. Ezen túl az Északerdő illetékességi területén, a felújítás alatt álló erdőterületek négyötöd részén természetes módon történik az erdőfelújítás, vegyes korú, vegyes záródású erdők létrehozásával, külön kímélve a ritka elegyfafajok egyedeit, biztosítva ezzel is a termőhely maximális kihasználását, a legállékonyabb, és megújulni képes erdők kialakítását.

Ez a nyár különösen csapadékmentes. Hogy bírja ezt egy egész erdő növényzete?

A forró, száraz nyár az erdősítések mellett már az idős erdőket is megviselte. Csapadék mindössze 140-160 mm hullott január elejétől eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megye jelentős részén. Az átlagos csapadékmennyiség töredéke esett az első félévben. A hegyvidéki források jelentős része elapadt, a patakok kiszáradtak. Az ország nyugati felével ellentétben, megyénkben a tavaszi gombaszezon gyakorlatilag elmaradt. A társaság kezelésében lévő erdőállományokban csaknem 500 hektárt érintően következett be kisebb-nagyobb mértékű tűzkár eddig. A fiatal erdősítésekben jelentős aszálykárok keletkeztek, természetesen itt a hiányzó csemetéket az őszi-tavaszi erdősítési szezonban pótoljuk. Azonban már az idős fák lombjának külső pereme, olykor a teljes lombkorona is elkezdett száradni. Ez már a szakembereken kívül az erdőt látogató turistáknak is szembetűnő. Tovább rontja a képet esztétikailag, hogy a bükkmakk kupacsa – azaz a magház – már most, sok esetben beérés nélkül levörösödött, s nagy felületen mutat súlyosnak látszó képet.

Megújulhat még a természet? Ugye, nem kell felkészülnünk mostantól a júliusi őszre?

Aggodalomra nincs ok, bár júliusban a máskor smaragdzöld bükk levélszíneződése szokatlan látvány és gazdasági kárral – úgynevezett növedékkieséssel – jár, ha az időjárás visszatér a normál kerékvágásba, tavasszal újra kizöldülnek erdeink.

A nagy szárazság közepette lehet-e ez ellen védekezni?

A domb- és hegyvidéki erdők öntözése korábban sem volt gyakorlat, erre nincs is lehetőség. A síkvidéki erdőkben sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a csapadékhiány miatt a talajvíz szintje soha nem látott mértékben lecsökkent. A megfelelő erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásával, ütemezésével tudjuk mérsékelni a károkat.
Volt-e hasonló korábban, hogy júliusban őszies volt a táj?

Korábban előfordult, hogy a nyári szárazság miatt augusztus végére az idős fák elhullajtották leveleiket jelentősebb következmények nélkül. Ezekben az években a fák éves növedéke visszaesett, azaz az évgyűrűk szélessége keskenyebb volt az átlagosnál. A tölgyesekben jelenlévő csipkéspoloska károkozása – ami a tölgyesek sápadását, a fotoszintézisre alkalmas levélfelületének csökkenését okozza a levéllemez szívogatásával – majd csak augusztusban éri el a csúcspontját.

Egy nagyobb eső vajon megoldást hozhat?

A helyzeten egy tartósabb esős időszak biztosan sokat segítene. A fenyvesek már korábban legyengültek, kárláncolatok pusztítják az örökzöldeket, de az őshonos fafajú, elegyes erdőkre is hatással van a klímaváltozás.