Megmozdult a föld Berekalján

A hajdani Diósgyőr községnek a Nagy-Miskolchoz csatolását megelőző évekre vezethető vissza az a nem kis probléma, aminek megoldása napjainkra maradt: a Berekalja városrészben 1941-ben felhagyott Márton szénbánya vágatainak a tömedékelése. 

A bányajáratok egyes helyeken alig 4-6 méter mélyen fekszenek a felszíntől, esetleges beszakadásuk életveszélyes helyzetet teremthet a lakóházakkal is beépített területen. A kármegelőzést állami forrásból 2020-ban kezdte meg a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft., akkor mintegy 700 méter összhosszúságú vágat tömedékelése történt meg. De már akkor jelezték: a veszélyhelyzet elhárítása érdekében további 800-1000 méter vágat feltöltésére van szükség. A munkálatok napjainkban is zajlanak.

Süllyedt az alap, a kert

Arról, hogy Berekalja központi parkja helyén egykor bánya volt, az erre még emlékező idősebbek elbeszélései hívták fel a figyelmet akkor, amikor az 1980-as években több házon is alapsüllyedésre visszavezethető repedések keletkeztek – mesélte egy háztulajdonos, akinek szülei 1968-ban építkeztek a mai Honfoglalás park szomszédságában. Az ő házukat ugyan ez nem érintette, viszont a környező házak közül nem egy esetében jelentkezett ez a probléma. Olyan is előfordult, hogy a kert egy része süllyedt meg ott, ahol a felszínhez közeli széntelephez illegálisan működő „magánbányát” nyitott annak idején valaki, majd a nyílásokat egyszerűen betömte. Ezt következtették ki legalábbis a visszaemlékezésekből.

Arról, hogy a művelésből kivont bányaterületen engedély nélkül alakítottak ki utakat és magánkerteket, már Diósgyőr községi mérnöke is beszámolt 1940 decemberében a település képviselő-testületének készült előterjesztésében. Ebben a bányateleknek a belterületből való elvonását, egyben határozottan azt javasolta, hogy tiltsanak meg mindenféle építkezést a területen. Mint írta: a berekaljai Márton szénbánya széntelepe olyan magasan fekszik, hogy annak művelés teljes dúcolás és teljes tömedékelés híján beszakadáshoz vezet. Bár, mint jelezte, a vágatok aládúcolásának kibontásával a takaróréteg 15 év alatt stabillá tehető, viszont ha bent maradnak a pillérek, az ülepedés hosszú időre nyúlik el, így „belátható időn belül építkezések nem lesznek megengedhetők”.

A bányatelek környékén az építési tilalmat el is rendelték 1941 februárjában, beleértve azokat a területeket is, amelyek magánterületeket is érintettek – igazolják a megyei levéltárban fennmaradt dokumentumok.

Húsz évvel később, az 1960-as évektől azonban engedéllyel rendelkező házépítések kezdődtek az egykori bányajáratok felett. Kivétel volt ez alól a központi bányatelep kéthektáros területe, amelyet korábban is községi parknak, esetleg temetőnek szántak. A közel kéthektáros területtel azonban érdemben a 2000-es évekig semmi sem történt. Bár többször felmerült, hogy ott sporttelepet létesítsenek, vagy játszóteret, a terület fásítása mint első fontos lépés csak 1998-ban történt meg. 

A diósgyőri Kocsis Pál Kertbarát Kör kezdeményezésre és közreműködésével ezeregyszáz fa elültetését tervezték az államalapítás évfordulójára - írta meg annak idején az Észak-Magyarország. Már akkor megfogalmazódott, hogy a terület a Honfoglalás park nevet kapja, hivatalosan azonban csak 2002-ben lett ez a közterület elnevezése.

A Márton bánya „öröksége” néhány évvel ezelőtt került újra napirendre: lakossági bejelentések érkeztek a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft.-hez, aminek nyomán geofizikai és fúrásos feltárással tüzetesen felmérték a terület alatt húzódó bányavágat rendszert. A társaság ügyvezető igazgatójától, Czémán Miklóstól kapott információ szerint az épületek állagmegóvása, a további kisebb károk elkerülése és minimalizálása érdekében több, mint két évvel ezelőtt megkezdték az egyes föld alatti szakaszok feltöltését. Ezek a munkák jellemzően a Szikla-, Csemete-, Homok-, és Bükk utcákat, valamint a Honfoglalás parkot érintik és a következő években is folytatódnak.

A sűrű beépítettség miatt a vágatok tömedékelése fúrólyukakon keresztül valósítható meg – ezekből több is látható a park környezetében. Ezen keresztül kerül a föld alá az egykori bányavágatokból kiemelt víz és homok keverésével a helyszínen előállított zagy. A rendszer biztosítja a tömedékelő anyag föld alatti áramoltatását is, így a fúrólyukakkal megközelíthetetlen vágatszakaszokba is eljuttatható – olvasható abban a bányavagyon-hasznosító honlapján elérhető okiratban, amelyben tavaly az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatja a kármegelőző munkálatok folytatását.