Relikviák

2022.06.29. 19:00

Skóciából szeretettel Magyarországnak

’56-os fotók kerültek elő egy skóciai fészerből, hazánkban hasonló szenzációs relikviák már kis eséllyel bukkannak fel.

Kép 1956-ból Peter Isaac hagyatékából / Fortepan

Az 1956-os forradalom idején készült, eddig ismeretlen fényképek bukkantak elő néhány hónappal ezelőtt egy skóciai fészerből. A korszakról hasonlóan szenzációs relikviák napjainkban már csak elvétve kerülnek elő, mondja a témát kutató történész, akinek meglátása szerint leginkább az egykori emigránsok családjaiban lelhetőek fel még történelmi jelentőségű emlékek ebből az időszakból.

Közkinccsé tételük azonban már az örökösökön múlik, ahogy ez az ezredforduló évében elhunyt Peter Isaac hagyatékával is történt, amelyből a forradalom idején készült fotókat a fia juttatta vissza Magyarországra, remélve, hogy ezek a felvételek „még fontosak az embereknek”.

A fekete-fehér képek készítője annak idején a The Manchester Guardian brit napilap Magyarországra küldött fotósa volt, aki a felvételeket 1956 novemberének első napjaiban Budapesten és az osztrák–magyar határon készítette, de azokat feltehetően soha nem publikálták – olvasható történelmi korszakok felvételeit gyűjtő Fortepan honlapon, amely a most napvilágra került képekből Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 64., újratemetésük 33. évfordulója alkalmából közölt összeállítást.

„A magánszemélyek által őrzött 56-os tárgyi emlékek az elmúlt 30 évben napvilágra és a közgyűjteményekbe kerültek, az eseményekkel kapcsolatos alapkutatás pedig lényegében befejeződött” – jelezte a téma kutatója, Kis József. A történésszel a Skóciából hazánkba került eddig ismeretlen fotósorozat kapcsán beszélgettünk többek között arról, mekkora az esélye annak, hogy ehhez hasonló, jelentős értékű tárgyi emlékek bukkanjanak fel ebből a történelmi korszakból, amelyet a kádári emlékezetpolitika egészen az 1980-as évek végéig ellenforradalomként tartott számon.

„A magánkézben lévő fotósorozatok nagy fontossággal bírnak a korszak megismeréséhez. Ha például Tarcai Béla magángyűjteményéből nem kerül ki a miskolci lincselésekről szóló fotósorozat, az esemény nem őrződik meg ennyire kézzelfoghatóan hitelesen az utókor számára. Ha pedig Mikó János egykori egyetemista csillárba rejtett negatívjai rejtve maradtak volna a rendszerváltozás után is, akkor nem rendelkeznénk fotókkal az 1956. október 25-i miskolci tüntetésről vagy a szovjet harckocsik egyetemvárosi bevonulásáról” – sorolta a kutatók és a téma iránt érdeklődők számára az 1990-es évektől közismert emlékeket.

Azt ugyan nem lehet megjósolni, hogy milyen történelmi kincseket őrizhetnek még a családi hagyatékok, de az biztosra vehető, hogy a külföldre emigrált 56-osok leszármazottainál jó esetben még sok-sok tárgyi emlék várhat arra, hogy nyilvánosságra kerülhessen. Tárgyak, személyes jegyzetek és fotók általában már csak így kerülnek elő.

Nevezetesebb szenzáció volt két 12 éves fővárosi fiú naplója, amelyekben párhuzamosan számoltak be a 56-os fővárosi eseményekről. Az egyiküké, Csics Gyuláé már 2006-ban ismertté vált (a forradalom 50. évfordulójára megjelentették), néhány évvel ezelőtt azonban előkerült a párja, amit a másik gyerek, Kovács János írt, és egybevetve a két naplót meggyőződhettek az általuk leírtak események hitelességéről.

„Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén ilyesféle írásos emlékekben nem bővelkedik, inkább utólagos visszaemlékezésekből rekonstruálhatók akár napról napra lebontva az akkori események. E tekintetben Gulyás Mihály egykori újságíró naplójegyzetei érdemlegesek, amelyeket a Herman Ottó Múzeum őriz. Minthogy a szerző az aktuális politikai irányhoz igazodva fogalmazott, a napló hangvételéből és szóhasználatából kiérezhető, melyik napokon tűnt úgy, hogy győzelemre áll a forradalom, és az is, amikor veszni látszik az ügy.

Voltak persze, akik a rendszerváltást követően kifejezetten a családjuknak címezve vetették papírra az emlékeiket. Ezek a visszaemlékezések azonban jórészt a rendszerváltást követően készültek, hiszen még az 1980-as években is államellenes cselekménynek számított az 1956-os eseményekről a hivatalos állásponttal ellenkezőt állítani. Mostanra azonban bőven a rendszerváltozás után vagyunk, aki akarta, már átadhatta ezeket a történelmi emlékeit” – értékelte a történész.

Lehetnek persze, akik féltett, titkos kincsként őrzik még a korabeli tárgyakat. Néhány évvel ezelőtt került például csak elő egy repeszdarab, ami az avasi kilátó kilövésének idejéből, egy villanyrendőri épületből származik. Karabinszky Tibor építész adta át megőrzésre a megyei múzeumnak az évtizedeken át őrzött relikviát.

Kis József 2006-ban készített egy egész megyére vonatkozó 1956-os adattárat, ami szűken és tömören összefoglalja minden egyes településre és járásra vonatkozóan a forradalmi eseményeket, de máig felbukkannak olyan újabb dokumentumok, amelyek felhasználásával jobban meg lehet világítani az egykori történéseket. Egy munkásőr parancsnokokat érintő fegyelmi jegyzőkönyvből derült ki például az, ki hajtotta végre a halálos ítéletet az országban elsőként Miskolcon kivégzett 56-os forradalmáron. „Ha nincs ez a viszály, amiről hivatalos irat készült, ez talán nem derült volna ki” - mondta.

(Fotók: Fortepan, P. Isaac)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában