Múltidéző

2022.06.28. 18:00

Megteremtett középkor, a Palotaszálló avatása

Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről

Fotós: Bujdos Tibor

Miskolc egyik legszebb, legértékesebb része Lillafüred. Lillafüred egyik gyöngyszeme pedig a Palotaszálló. Gyermekkoromban nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mikor épülhetett az épület, mert nagyon különlegesnek tartottam a falakat, titkos átjárókat kerestem bennük, és biztos voltam abban, hogy ez az épület és a függőkert már évszázadok óta ott áll a helyén. 

Nos, nem így volt, később megismertem a palota építésének okait és körülményeit, sőt írtam is róluk. De magáról a megnyitóról korábban nem írtam, és nem is nagyon olvastam. Most azonban úgy gondoltam, ideje megismerkednünk a körülményekkel. 

De először is, miért Lillafüred? Az első villák felépülése után két villatulajdonos – Soltész Nagy Albert és Kubacska István – a főerdésszel, Kőrösy Istvánnal együtt meglátogatta Bethlen Andrást a fővárosban, és megköszönték neki a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait. Egyben felajánlották, hogy az új nyaralóövezet neve legyen Bethlenfüred. András gróf ezt kedvesen elhárította, és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el az unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. Bethlen Andrásról nevezte el azonban a Bükk ezen részének első turistaútját a nem sokkal korábban megalakult Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezik a mai kisvasút nyomvonalával. 

És a Palotaszálló? A szálloda tervei 1925–26-ra készültek el. A tereprendezés elkezdődött, és az építők heroikus küzdelmet folytattak az elemekkel. A házak egy részét lebontották, és a tulajdonosok Alsóhámorban és Diósgyőrben kaptak új lakást. Egy teljes hegyet bontottak le az építkezés kedvéért. 4000 köbméter földet és robbantott sziklát hordtak el. A munkát az Erdőkincstár két mérnöke irányította, Kövess János erdőtanácsos és Osztolúczky Tibor erdőmérnök. 

Lux Kálmán, a Palotaszálló tervezője egy neoreneszánsz, Mátyás korabeli kastélyt álmodott a bükki dombokra, 46 méteres toronnyal. 1926-ban az új út építése is elkezdődött. A zúzalékköves makadámút a korszak legmodernebb eljárásával készült, a kivitelező egy bostoni székhelyű amerikai cég volt. Az 1930-as megnyitóra ez is elkészült. 

A hivatalos sajtóbemutatóra 1930. június 6-án került sor, amikor a sajtó képviselőinek Mayer János földművelésügyi miniszter bemutatta az új palotát. 

Érdemes elolvasni a Reggeli Hírlap tudósítását arról, ahogy a kisvonat befut a lillafüredi állomásra. 

„A motorosvonat dübörögve robog ki az alagút feketén tátongó szájából. Az első kocsiban valaki elkiáltja magát: »Ott a Palotaszálló!« A világ legtapasztaltabb, már mindent látott, de azért mindent meglátó újságírói szemek fordulnak az ablak felé. A vidám beszélgetés, zsivaj elhal, a meglepetés, sőt ennél is érdekesebb, a meghatottság csendje üli meg a kocsikat. Az a látvány, amely három vagon újságíró torkán forrasztja a szót, az méltó kell hogy legyen Verescsagin, vagy Munkácsy ecsetjére. 

A Bükk komor bércei közt lebukó nap utolsó sugarai táncolnak, szikráznak a lovagvár toronyának érckupoláján. A sötétedő kék égboltra élesen rajzolódnak ki a palota foszforeszkáló, merész kontúrjai. A méltóságteljes kandeláberek, a fényben úszó ablakok, a visszaverődő aranyló napsugarak pompájában villog, él a monumentális épületkolosszus, egy darab megteremtett középkor, az alkonyi sötétből elővarázsolt csodavár. A Szinva patak fehéren hömpölygő habjain megtörik a haldokló nap és az ezer meg ezer villanylámpa táncoló fénye. A vibráló víz is él, vonaglik, aztán mintha hirtelen megtorpanna, visszaretten valami láthatatlan veszedelemtől, ágaskodik, tajtékozik, kilobban fénye és dübörögve rohan bele a sötétbe vesző semmibe. A fenséges bérckoszorúra, a vad rengeteg, a zuhataghoz vágtató hegyi patak a Taj előcsillanó méregzöld tükre. Mátyás lovagvárának az éj sötétjére rajzolt tornya a palota monumentális arányai, a természet és az emberi elme csodálatos fényjátéka felséges, lenyűgöző hatást gyakorol mindenkire. Olyan mesébe illő kép, amelyet lélegzet-visszafojtva szeretné az ember rögzíteni örökre. A természet kincsesháza az emberi elme, a munka, az alkotó zsenialitás, a tudás sok-sok tényezője hozhat csak létre ilyen képet. Ilyen mindent elsöprő elementáris hatást. 

A palota körül elterülő függőkertek, bástyák, várkaputornyok, lőrések minden köve, minden sziklája valami leírhatatlan impozáns hatást sugároz magából. Azt az érzést, mint amit a piramisok, a Szfinx, az ókor kolosszális építkezései keltenek. A munka a verejtékes, megmérhetetlen emberfeletti és mégis emberi munka hatalmas himnuszát, megrázó szimfóniáját halljuk az alkony csendjében. Felséges. Monumentális. Az emberi akarat, az emberi erő, a tervszerű, csodálatos emberi alkotásvágy diadalmas indulója. Nem bámulatot, nem meghatottságot, de büszkeséget ébreszt. Az emberi szolidaritás érzetére ébred abban, aki ezt a gigászi alkotást látja. Az ember büszke az ember alkotására. Az egész kép a munka megkövesedett szimbóluma.” 

A nagyközönségnek 1930. június 8-án mutatták be az új szállót. Ezen a hétvégén több mint húszezer turista látogatott el Miskolcra és a környékére, olyan óriási volt az érdeklődés. A Palotaszálló ugyan felkészült a nagy rohamra, de a turisták száma minden várakozást felülmúlt.

Reggeli Hírlap adatai szerint a Csabai kapui vámnál 430 Pestről érkező autót, és 122 onnan érkező motort állítottak meg, amik Lillafüredre tartottak. Június 7-én délután 623 idegen rendszámú autó és 250 motorkerékpár haladt Miskolc felé Diósgyőrből. 3000 ember kelt útra autóbusszal Görömböly-Tapolcára is. Az egész környék egy felbolydult méhkashoz hasonlíthatott. 

Szombaton és vasárnap is három-három különvonat érkezett nappal, és kettő-kettő éjjel Budapestről, közvetlen kocsikkal Lillafüredre. Ezeket a kocsikat külön mozdony vitte a Ládi kitérőig, majd onnan az avató helyszínére. 

Akiknek nem volt szállásuk, azok először a Lilla szállót rohanták meg – a palota már hónapokkal korábban megtelt –, majd, miután ott nem jártak sikerrel, a környékbeli magánházakban próbáltak szállást keresni. Hamarosan azonban ezek a helyek is megteltek. A rengeteg vendéget Mezőkövesdre, Putnokra és Szikszóra irányították. A források szerint egy francia családot például egy miskolci rendőr szállásolt el éjszakára. 

Forrás: Kozma István

Nemcsak környékbeliek és budapestiek jöttek el a jeles eseményre, hanem gyakorlatilag az ország minden részéből, és külföldről is érkeztek a vendégek. Amerikaiak, angolok, csehek, franciák, törökök. Európa számos nemzete képviseltette magát az avatón. Ámulattal nézték a hangulatos fürdőt is, amely a palota mögött lett kialakítva. 

Az eddig megjelent helytörténeti kiadványok azt írták, hogy a miniszterelnök nem jelent meg az avatási ünnepségen. Bethlen István gróf azonban – a Reggeli Hírlap tudósítása szerint – igenis jelen volt, és el volt ragadtatva a pazar épület látványától. Az esemény után egy éjszakai vadászattal ünnepelt Jávorkúton, Mayer János földművelésügyi miniszterrel, dr. Mikszáth Kálmán főispánnal, Kállay Tamás társaságában. A szintén meghívott Horthy Miklós kormányzó viszont valóban nem jött el, ahogyan az üdülőtelep névadója, Vay Erzsébet sem. (Bár vannak olyan pletykák, miszerint titokban mégis itt volt.) 

A Palotaszállóban felkészültek ugyan, és legalább tizenötezer vendégre számítottak, de még így is minden élelem elfogyott vasárnap estére. Az éhes turistáknak egy falat kenyeret sem tudtak adni az új szállóban. 

A környékbeli falvakat is megszállták a szállást keresők. A helyiek elmondása szerint annyi élelmiszert adtak el pár nap alatt, amennyit heteken keresztül a miskolci piacon. 

Miskolcon sem volt jobb a helyzet: tengernyi vendég rótta az utcákat városunkban. Külön dicséretben részesült a Szemere és a Széchenyi utca kereszteződésénél posztoló rendőr – még nem a Villanyrendőr –, aki ötezer, arra járó autót terelgetett két napon keresztül a legkisebb baleset nélkül. 

A Reggeli Hírlap újságírója azon örvendezett, hogy a szálló megépítésével a városunk bekapcsolódott a kontinens nemzetközi turistaforgalmába. 

Források

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. – Lillafüred 
Holopcev Péter – Szöllősi István: A hámori nyaralótelep elnevezése 
Reggeli Hírlap, 1930. június 7., 1930. június 8., 1930. június 11. 
miskolciszemelvenyek.blog.hu – A csodálatos Palotaszálló, Lillafüred születése 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában