Interjú Rostás László építésszel, a Diósgyőri vár főtervezőjével

2022.06.13. 14:00

„Erkölcsi kötelesség a vár visszaépítése” (1.rész)

A Diósgyőri vár a tervek szerint jövő év végén lesz kész. Főtervezője szerint ha elkészül, utána érdemes véleményt alkotni róla.

Hajdu Mariann

Fotó: Ádám János

A napokban a Diósgyőri várban jártunk, megnéztük az építkezést. Rostás Lászlótól a vár főtervezőjétől érdeklődtünk, hogy áll a beruházás, és mit szól az építkezéssel kapcsolatos kritikákhoz.

Vannak, akik támadják, szerintük az építkezéssel meghamisítják a múltat.
A kivitelezés közbeni falkutatások pontosan igazolták azokat az építészeti megoldásokat, amelyeket a kormányhivatal építési engedélyezési eljárásának részeként az országos tervtanács, illetve a miniszterelnökség erre kinevezett szakmai bizottságai hagytak jóvá. Vagyis minden most épített fal, a régészet által az elmúlt több mint 120 év során feltárt eredeti falakra épül rá. Új tereket határoló szerkezeti falak nem épülnek. Új falak, azok a vizesblokkokat határoló válaszfalak, amiket nem lehet elkerülni egy mai használatba vett épület esetében. Nem véletlenül tartott a tervezés és az előkészítés több éven keresztül a terv többszintű országos tervtanácsi megvitatásával, többek közt az ICOMOS nemzetközi szintű elismert szakembereinek bevonásával, ezeknek a jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak. Az építési engedély elő írja: ha a megvalósítás során a kötelező falkutatás bármiféle, a tervvel ellentétes eredményt hozna, akkor az országos tervtanács és a miniszterelnökség jóváhagyása után a kutatási eredményekre támaszkodó tervmódosításra lenne szükség.

Mondják azt is, a helyi tervtanács nem is engedélyezte a terveket.
Ez nem az a színt, a jogszabályi előírások alapján nem a helyi tervtanács kompetenciája, hanem a magasabb szintű országos tervtanácshoz tartozik. Higgyék el, hogy azok a szakmai grémiumok, akik ezt a tervet a jogszabályi előírások szerint engedélyezték, országosan és nemzetközi szinten elismertek, higgyék el, hogy kellőképpen áttekintették, elbírálták, sőt, észrevételeikkel javítottak is a terveken.

Mondják azt is, hogy néhány ember Walt Disney-álma a vár.
Amennyiben a több mint 120 éve kisebb megszakításokkal folyamatosan végzett régészeti feltáró és kutató munka eredményeként készült rekonstrukciós terveket annak lehet nevezni, akkor az egész építészettörténetet annak kellene nevezni.  De itt szó sincs erről. A szakma felelősségteljesen tudja, hogy mit csinál. Én magam pedig az első ütem tervezőjével együtt több mint tíz éve foglalkozom a vár korhű revitalizációjának tervezésével, régészek és a művészettörténészek által hitelesített építéstörténetével. A művészettörténettel foglalkozó kolléga pedig az elődeinek munkájára támaszkodva 30 éves kutató munkájának összegzéseként személyesen is részese az újjáépítési folyamatnak, erre így kellene tekinteni.

Honnan tudjuk, hogy pontosan hol voltak az eredeti falak?
Ha elővesszük a régi kutatási, régészeti méretfelvételeket a Diósgyőri várról, nagyon szépen beazonosíthatók az eredeti falak, azok mentén építkezünk tovább. A 60-as években készült várrekonstrukció – 2014-ig ezt a várképet ismertük – a kor elvárásának megfelelő rom-antik-us stílusban készült. A romépítészet volt a cél, konzerválták az akkorra már alapjaiban feltárt romos várat. Például a járószintek ennek a romantikának megfelelően eltérő magasságokon jelentek meg. Tervezés közben a művészettörténeti kutatásaink során kiderült, hogy azok nem is eredetiek. Az eredeti járószint, például a déli oldalnál, több mint egy méterrel mélyebben volt. A 60-as években visszatöltötték, mert úgy volt könnyebb bemutatni a toronyszobákat. A Ferenczi Károly-féle, akkor „életmentőnek” számító rekonstrukciót nem szeretném bántani. Vele együtt több neves építész is elkészítette a teljes várrekonstrukció terveit az elmúlt évtizedek során. Így a vár visszaépítésnek megvannak a megfelelő előképei. A tervezés során figyelembe vettük ezeket a korábbi terveket, javítottuk a hibákat. Az elkészült terveinket – mint mondtam – be kellett mutatni az ágazati minisztérium által kijelölt grémiumoknak, csak úgy indulhatott el a beruházás, ha minden építészeti megoldást megfelelőképpen igazoltunk mind művészet- és kutatástörténetileg, mind műszakilag.

Mondja, sokféle tervet vehettek alapul. De biztos, hogy önöknek van igaza?
120 éve tart a feltárás, el lehet mondani, hogy a várban nincs olyan rész, amit a régészek ne ástak volna fel a szikláig. Ma már nagyon sok mindent tudunk például a levéltári kutatások alapján is, mindez a jelenlegi rekonstrukciót hitelesíti. És ez, nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is. A feltárt falak alapján alaprajzot tudunk meghatározni, a magasságot pedig a tornyokon meglévő padlósíkoknak, illetve boltívlenyomatoknak megfelelően tudjuk visszaépíteni-rekonstruálni. Ami nagyon érdekes, hogy minden építészeti kornak megvannak a maga szerkesztési szabályai, tehát a gótika is egyfajta típusterv. Ott is megvolt, hogy a szerkesztés szabályai szerint hogyan kell az ívet kiszerkeszteni. Ennek alapján is nagyon pontosan visszaszerkeszthetők a terek. Az a döbbenetes, hogy a vár megmaradt szerkezetei ilyen értelemben úgy "működnek", mint egy génbank, a lenyomatok nagyon pontosan adnak mindenre választ. A rekonstrukció egyértelműen ezekre épül.

A legeslegelső állapot visszaállítása volt a cél?
A legeslegelső vár visszaállítása lehetetlen lenne, hiszen az első vár fából épült, melyről Anonymus is megemlékezik. A második vár egy kőből épült gyűrű alakú vár volt, amelyet a Dél-Nyugati kör alakú torony egy részének kivételével az alapokig visszabontottak és arra épült a jelenlegi belső négytornyú vár. Én az építkezés első üteme után azt mondtam, ha Nagy Lajos király visszajönne, talán csak a kulcsot nem találná a helyén. Ma úgy gondolnám, hogy a falak és a terek tekintetében mindez igaz, ott találná őket, ahol akkor voltak, de talán egy kicsit elszomorodna a XVI. századi bontások és átépítések miatt.

De ez is az a téma, amin a régészek a mai napig vitatkoznak. Kérdés, hogy Nagy Lajos korabeli-e a vár, vagy sem.
Az tény, hogy az első emeleti toronyszobában a gótikus boltozatok íve nem egyezik. Van a megmaradt falon egy „bordaív” lenyomat, ami jóval alacsonyabb, mint az, ami véglegesen megépült. Ez mutatja, hogy volt egy gótikus átépítés. Nem tudni, pontosan mikor történt, hiszen az ebédlőpalotában, az emeletszintnek megfelelő ívmagasságú boltozat középen lévő zárókövön a királynői alak hajviseletéről egyértelműen megállapítható, hogy az Nagy Lajos-korabeli. De ugyanez mondható el a déli szárnyban megmaradt királynéi kápolna in situ boltozata esetén is. Kérdés, hogy akkor mikor épült? Egy másik ilyen dolog, hogy a belső vár emelete feletti körbefutó gyilokjárók négy konzolkőből vannak összerakva, az alsó kettő szürke bazalt, a fölötte lévők fehér, édesvízi mészkövek. Ez azt feltételezi, hogy a vár akár már Nagy Lajos király előtt is állhatott, vagyis az Ernye bán után István Nádor-féle építésnél már megvolt a négyszögű vár kezdeti kialakítása. Ez persze jelenleg még csak hipotézis. Azt azonban egyértelműen ki lehet mondani, hogy ez az épület, amit most visszaépítünk, már a 14. század végén, de legkésőbb a 15. században így nézett ki, a Balassák által a XVI. században épített védőművek kivételével, melyeket még a 60-as évek rekonstrukciós munkái során állítottak részlegesen helyre és amelyeket megtartottunk.

Azaz ilyen volt a vár Nagy Lajos korában. De biztos, hogy így nézett ki?
Nem pontosan. Egyetlen épület sem néz ki sokáig úgy, mint amikor elkészül. Újabb és újabb igények merülnek fel, és egy emberöltő alatt többször is módosul, sokszor még építés közben is. Ha egy-egy romos épületet, vagy szerkezetileg megbontott épületet újjáépítettek, az nem lett ugyanolyan, mint előtte volt, de mégis harmonikus egységet alkotott a múlttal, a kor elvárásainak megfelelő kiegészítésekkel. Egy régmúltban épült várnak, épületnek nem a rekonstrukcióját kell megépíteni, hanem a revitalizációját. Vagyis a múlthoz igazodó s belőle táplálkozó új életteret kell létrehozni, de csak olyan módon, hogy tiszteletben tartjuk az elődök összes dolgát. Ez a vár közel 800 éves történetének az igazi lényege.

Milyen lehetett itt az élet?
A Diósgyőri vár nem hadászati célú, hanem királynői vár volt. Nagy Lajos király idejében három fontos vár épült át, a krakkói Wawel, a budai Királyi vár és a diósgyőri vár. Ez utóbbi félúton volt Krakkó és Buda között, így gyakran folytak itt diplomáciai tárgyalások, nagy vendéglátások, vadászatok. Többek közt itt kötötték meg a Velencei háborút lezáró békét, vagy itt kapta meg Kassa a városi rangját. A belső vár önmagában kevés ahhoz, hogy ilyen nagy létszámú „rendezvényeket” lebonyolítsanak. Pontos leírásaink vannak, hogy a vendégek, hogy és hová érkeztek. Ott, ahová uralkodók is jönnek, nem elég csak egy kis konyhában főzni, ezért volt külön a konyhaépület, várnagyház, vagy egyéb épületek. A várban található úgynevezett különböző „házak” az egész vártartáshoz kellettek. Ezeket a visszaépült vár kiállító tereiben be is mutatjuk. Elővár alatt, csak a Déryné ház környékét értjük, hiszen abban az udvarban nemhogy a forrásokban említett itt állomásozó 200, de 10 lovashuszár sem fért volna el, vagyis Diósgyőri Vár alatt, a kőkerten belőli nagyobb területben kell gondolkodnunk.

Sokan azt is a szemére vetik a vár újjáépítőinek, hogy csak a turizmus miatt, azaz üzleti célból történik. Nem lehet ebben némi igazság?
A Varsói Charta kimondja, ha egy nemzet identitásának része egy épített örökség és az, bármilyen módon is pusztult el, annak visszaépítése nem csak lehetőség, hanem erkölcsi kötelesség. Európa jelentős várai, egyházi és középületei ebben a szellemben épültek újjá. Akkor ez miért volna baj itt Közép-Európában? Ha megvan a hajlandóság az államban, mint tulajdonos beruházóban, hogy visszaállítsa az eredeti állapotot, ha megvan a hajlandóság a tervezőben, hogy ne önmaga álmait valósítsa meg, hanem a kutatási eredményeknek önmagát alárendelve revitalizálja kellő alázattal a nemzeti emlékezés helyét, akkor annak a végeredménye a nemzet számára csak jó lehet.

De szabad-e egy várat modernizálni?
A tervezés idején azt mondta nekem a katasztrófavédelem országos főparancsnoka, amikor a tervet egyeztettük Budapesten, hogy főépítész úr, szeretném, ha megértenének, nekem az a feladatom, hogy megvédjem ezt a műemléket, azért kell bele menekülőlépcső, tűzcsap s minden egyéb. De pont a műemlékvédelem részéről merül fel, például: hogyan lehetne ezt „megúszni”, a tűzi vízvezetéket úgy fölvinni, hogy ne kelljen a falhoz hozzányúlni és ne is zavarja az összképet. De ilyen nincs. Tudomásul kell venni, hogy a mai világban nem véletlenül alakultak ki védelmi és egyéb szabályok, azokat be kell tartani. És valóban szükség van ezekre s a korszerű vizesblokkokra, liftekre, vagy épp hőszigetelésre stb. Higgyék el, ami megvalósul, nem néhány ember fantazmagóriája, hanem a jobb használati érték érdekében végzett, sok szakma közel 100 fő közös felelősségteljes munkája.

(Az interjú második részét kedden 14 órától olvashatják portálunkon)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában