Viszlát

Osztálykirándulás? Alig vártuk, hogy végre eljöjjön a kellemes májusi nap, amikor iskolatáska helyett hátizsákkal a vállunkon gyülekezhettünk az iskola előtt. Bepöfögött a busz, és viszlát, tanulás, viszlát, dolgozat, viszlát, város, már robogtunk is az új kalandok felé. Bár akkor még tanulmányi kirándulásnak hívták, ennek megfelelően az osztályfőnökünk jó sok ismeretszerzésre alkalmas programot iktatott be a két napba, de ez cseppet sem szegte a kedvünket.

Vidám énekszóval hagytuk el a városunkat, és így is érkeztünk meg egy másikba. A kirándulás azt jelentette, hogy közeleg a tanév vége, a szabadság, a gondtalan vakáció. Azt is jelentette, hogy van egy jó közösség, melynek tagjaiként újfajta élményekben lehet részünk.
Az esti beszélgetéseken már majdnem úgy érveltünk, mint a felnőttek. Nem számított, melyik városban vagyunk, és annak hány történelmi emlékét sikerült megnéznünk. Együtt voltunk, két teljes napon keresztül közös volt a kaland, közös volt az utunk.
Így kirándultunk mi.