Síkság az acélmű helyén

Már egy ideje bontják a volt kombinált acélművet a DAM területén, gyorsan dolgoznak a munkások, az épületnek már körülbelül a 70-80 százalékát elbontották. Úgy 2-3 éve vette meg az acélmű épületét az ÓAM Ózdi Acélművek Kft., ezt még az Északnak nyilatkozta Gergely András, a gyárterület nagy részét tulajdonló Öko-Ferr Nonprofit Kft. műszaki menedzsere, amikor márciusban bent járhattunk a kerítésen belül. „Valószínű, építenek majd a területen valamit”, mondta akkor. 

A kombinált acélmű az egyik legnagyobb épület volt a Diósgyőr-Vasgyár területén. A többször nevet és tulajdonost váltó gyár (LKM, DIMAG Rt., DAM 2004 Kft.) az 1990-es években, a privatizáció után végnapjait élte, majd felszámolták. A 130 hektáros területre a gyárkapukon át a fénykorban naponta több mint 15-20 ezren léptek be, mára a gyárterület kerítéssel védett, nehéz bejutni, nagy része az enyészeté. A legnagyobb gyár, a DAM 2009-ben állt le, ma 142 tulajdonos van a területen (osztatlan közös a tulajdon), és ez eléggé megnehezíti a terület hasznosítását. 

A kombinált acélmű bontásának hírét nehezen fogadták a gyár korábbi dolgozói, ez derül ki a legnagyobb közösségi portálon található posztokból. Építéséről, történetéről sok fórumon emlékeznek meg, számtalan fényképet találtunk az építkezésről, sőt egyet az alapkőletételről is, amelyen Lázár György akkori miniszterelnök is részt vett a 70-es évek végén. 

Az 1980-ban átadott épület jelentősége hatalmas volt, hiszen nemcsak a diósgyőri acélgyártás megújulását remélték megépítésétől, hanem az akkori korban világszínvonalú, a kor legmodernebb vasüzemét építették fel. 

Sokan dolgoztak benne 

A posztolók próbálnak visszaemlékezni, ha sokszor érződik is, kopnak már az emlékek. Van, aki arról ír, a helyén lévő tömörítő bontása 1974-1975 körül indult el, több posztoló számol be arról is, hogy hosszú éveken át dolgozott a – sokszor így emlegetik – KAC-ban. Hogy pontosan hány embernek adott munkát, nem tudtuk kideríteni, de bizonyára nagyon soknak, még akkor is, ha modern gépei kevesebb munkaerőt igényeltek. 

Bár az acélmű megépülésétől sokat vártak – a hazai feldolgozóipar szükségleteinek kielégítésére épült –, de nem hozta el az átütő sikert: a hazai gazdaságpolitikai változás következtében csökkent a felhasználók acéligénye, a külpiacok is beszűkültek, a fejlesztésekre felvett hitelek kamatai visszamenőlegesen többszörösükre emelkedtek, olvasható egy tanulmányban, amely a gyár végnapjainak okait elemzi (Lóránt Károly szerkesztésében, Az acélváros végnapjai címmel – a szerk.) . A kiváló minőségű acélt nehéz volt eladni az olcsóbb vetélytársak miatt. 

2022-ben hamarosan egy kopár betonsíkság marad a korábbi világszínvonalú épület helyén. Hogy mi lesz a területtel, nem tudni. Érdeklődtünk az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. igazgatóságán, ahonnan a következő választ kaptuk dr. Kocsis Zoltán ügyvezető igazgató megbízásából: „Köszönjük az érdeklődését, de nincs jelenleg semmilyen, az újrahasznosítással kapcsolatos információ, amit megosztanánk.”

(A borítóképen: Gyár a miskolci légtérből, felülnézetben)