Sajnos eltűntek a parkőrök

Szomorúan állapította meg az Észak-Magyarország 1982. május 15-i cikkének szerzője, hogy nincsenek már parkőrök Miskolcon. Pedig nagyon kellett volna, hogy legyenek.

Parkból szedett tulipán

Az állítást igazoló érvek között első helyen az szerepelt, hogy a megyeszékhely zöldterületeinek, parkjainak a nagysága akkoriban elérte a 2,4 millió négyzetmétert (az egy lakosra jutó parkterület ezzel együtt így is jóval az országos átlag alatt volt). A parkok gondozására évente tízmilliókat költött a város, az írás megjelenésének évében 26 és 30 millió forint közé tervezték az ezzel kapcsolatos várható kiadást.

Arról nem volt adat, hogy évente milyen nagyságrendű összeget tesz ki a kár, amit a garázdálkodók okoznak a város zöldterületein.

Korábban voltak parkőrök, de foglalkoztatásuk állítólag sokba került, ezért ezeket az állásokat megszüntették. Helyettük a városgondnokság öt ellenőrére bízták, hogy vegyék a nyakukba a várost, és további félszáz ember kapott karszalagot, igazolványt, bírságolási jogot. Hogy milyen eredmény várható a munkájuktól, erről a cikkíró nem rendelkezett megosztható tapasztalatokkal. „Viszont ha az ember tesz egy-egy nagy sétát a megyeszékhelyen, szembetűnő dolgokat tapasztal. Például: tulipánszezon lévén, az alkalmi utcai virág­árusok csokrai kísértetiesen hasonlítanak vagy hasonlítottak a tapolcai parkban ­egy-két hete bimbódzó, azóta már javarészben letarolt virágokhoz. A lakótelepek tenyérnyi zöldterületeiről is eltűnt a kiültetett virágok egy része” – olvasható a beszámolóban.

„Talán nincs még az országban egy olyan megyei jogú város, ahol ne lenne a parkok őrzése megoldva. Legalábbis részben, szezonálisan” – mutatott rá az újság a tágabb összefüggésekre.