2022.05.14. 20:00
Az Avas nyilvánvaló, a futóvizek felejthetetlenek, az ízek vonzóak
Bedekker, akár csillagközi utazóknak is. Helyek, ízek, illatok – Miskolcot ajánljuk.
Büszkék vagyunk városunkra, de pontosan mire? Ha egy vadidegennel – akár egy marslakóval – kellene megértetnünk, hogy Miskolc micsoda, mi jellemezné leginkább a számára?
Erre kerestük a választ kollégáinkkal a szerkesztőségben.
Hallgassa egy fél napig
Szaniszló Bálint szerint a település leírása nem nélkülözheti a benne lakók ismeretét.
– Ha egy Miskolcot egyáltalán nem ismerő idegennek kellene megmutatnom, milyen is ez a város, nem valamelyik idegenforgalmi nevezetességét mutatnám meg neki, hanem megkérném, kísérjen el a város közgyűlésének egyik ülésére. Ott első kézből tapasztalhatná meg, mi foglalkoztatja a városban élőket és a város mindennapjait formálókat. A képviselő-testület összetétele lényegében leképezi a város lakosságát, különböző mentalitású, indíttatású emberek ülnek a padsorokban. Egy, a közgyűlési teremben eltöltött délelőtt elegendő lenne ahhoz, hogy az idegen tapasztalhassa, milyen eszmecserék, viták mentén születnek meg Miskolc érdekében a döntések.
Csorba-tó–Bükk viszonylat
Mindenképpen télen jöjjön! Hegyi Erika meg is indokolja, hogy miért:
– Európa legszebb adventi villamosára ülhet föl. Jöhet májusban, és akkor részt vehet a Játékos VárosJárásban.
Többen látják úgy, hogy mozgásban lehet legjobban megmutatni, mi mindenük van az itt élőknek. Ehhez a felfedezés irányát is megadnák. Pap Gyula:
– Egy marslakónak vélhetően fontos a város földrajzi sokszínűsége, a csorba-tavi síkságtól haladva a Bükk hegység lábai felé maga a terep változatossága is gyönyörködtet. (Ha nincs kéznél marslakó, egy debreceni polgártárssal is el tudjuk ezeket az érzéseket érni). A marslakónál maradva mindenképpen figyelmébe ajánlható, hogy a Miskolci Egyetem fejlesztéseivel akár „otthon” is találkozhat egy következő Mars-expedíció során.
Hűs erek
Molnár István ajánlata nagyobb távra irányítja a tekintetet. Ő ezeket mutatná meg:
– A Bükki Nemzeti Park rejtett zegeit-zugait, a turistaösvényeket, az Ómassán kóborló rókát, amelyet még a kutyák is csak nehezen riasztanak el. Az elő-előbukkanó picike ereket, melyek hűs vize felfrissít a nyári melegben, rétet, sétányt, tavat, kisvasutat. Hámort, Lillát, Perecest, Szirmát, Görömbölyt és Lyukót, van, hol könnyebb, van, hol nehezebb az élet.
Egy szinte zarándokhelynek számító forrás felbukkan Ádám János ajánlatában is:
– A perecesi, páratlan és csodálatos környezetben működő forrás az előtte megjelenő női szoboralakkal mára szinte zarándokhellyé vált. A városból keresik fel kannákkal, ballonokkal, flakonokkal, hogy megtöltsék azokat a hegyből fakadó kristálytiszta forrásvízzel.
Téren és időn kívüli élmény
Az Avas többek szerint kihagyhatatlan. Kozma István:
– Nyilván elsőre az Avasi kilátót mutatnám meg egy marslakónak, hiszen az az épület még hasonlít is a járművükre, utána a Görömbölyi pincesorra kalauzolnám, ahol az Avasi pincesorhoz hasonlóan hangulatos sétát lehet tenni. A belvárosi ortodox templom ikonosztázát sem hagynánk ki.
Bacsó István a kilátó és környéke által nyújtott élményhez határozott napszakot is társít:
– Miskolc emblematikus építménye az Avasi kilátó. Van, akinek építészeti műremek, másnak vasbeton kolosszus. De nem is magát a kilátót mutatnám meg egy idegennek, hanem a városunkat éjjel. Ahogyan a kilátó teraszáról látható. Mert az semmihez sem fogható élmény! A ragyogó fények kiemelik az épületek, utcák, parkok szépségét, miközben a sötét jótékonyan elfedi azt, ami jobb, ha nem rontja a képet. A fénysorokkal ékesített Miskolc-arc a legszebb. A gyerekekkel gyakran felkaptatunk a sok lépcsőn csak azért, hogy lássuk. Akár télen, akár nyáron.
Itt lenni: időn és téren túli élmény – erre Petri Nóra hívja fel a figyelmet:
– Az avasi templom és temető, a Kis-Avas hangulatához semmi nem fogható Miskolcon. Több száz éves időutazás, mintha az ember kilépne egy pillanatra az idő és a tér szövetéből, miközben a nyüzsgő és rohanó város csak egy karnyújtásnyira van.
Hajdu Mariann messzebbről közelítene a városközponthoz:
– A szokott körökön kívül (Tapolca, Lillafüred, Diósgyőri vár, kirándulás a Bükkben és a színház) a Népkerttől indulva sétálnék fel vendégemmel az avasi pincék mentén az Avas tetejére. Szuszogós séta, de ott legalább 3-4 helyet tudnék mutatni, ahonnan letekintve elbűvölő a város.
Szuvenír a régiségvásárból
Az Avasi kilátót a magasból is jól látja a csillagközi utazó. Földközelibb, a szuvenír beszerzésére is alkalmas kalandra hívja a földönkívülit Detzky Anna:
– A régiségvásárban felkereshetnénk együtt azt a standot, ahol olyan pólókat és pulcsikat vásárolhatna magának, amely űrhajó formájában ábrázolja az Avasi kilátó épületét. Hátha magára ismerne benne! Akkor már útba ejthetnénk a főutca és a Kossuth utca sarkán található kirakatot, ahol egy teljes kiállítás nyílt a várost jelképező kicsi kilátómakettekből. Esti programként pedig a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgálóba vinném el, ahol megmutathatná, hogy melyik galaxisból érkezett.
Egy másik magaslat – Bónusné Nánási Reginától:
– Ha valahová, akkor az egykori István malom tetejére felvinném magammal az idegent. Onnan lássa Miskolcot úgy, ahogy eddig még csak kevesen láthatták. Megfejthetetlenül csodálatosnak.
A színház szaga
Balogh Csilla az érzékszervekre gyakorolt hatást ajánlja megtapasztalni:
– Amikor belépek a színházba, először egy nagy levegőt veszek, hogy magamba szívjam a kulisszák mögött kavargó titkos illatot, ahogy mi hívjuk, a színház szagát. Az ország első kőszínházának, a Miskolci Nemzetinek feledhetetlen szaga van, könnyen beleivódik az emberbe. Az élményért először be kell jelentkeznünk egy színházbejárásra, amelyen majd meg lehet csodálni azt a varázslatos gyönyörűséget is, amelybe az ember belecsöppen, s közben az is jusson az eszünkbe, hogy a nagyszínpad deszkáin a szakma nagyjai játszottak.
Ha már helyek, Bujdos Attila a Dőry-pincét mutatná meg a Miskolci Galéria épülete alatt – a falakra helyi alkotók festettek nem akármilyen képeket. Az egykori művészklubnak bármelyik bedekkerben lenne helye. A csillagközi útikalauzban miért ne?
Szem-szájnak ingere
Ezen a nyomon haladva állított össze „ezt látni kell”-menüsort Gömöri Gergely. Enni: amíg az ország más vidékein komplett megyék vannak „használható” éttermek nélkül, addig a borsodi fővárosban rengeteg alternatíva kínálkozik, ha barátságos környezetben szeretnénk jó minőségű ételeket fogyasztani, a budapesti árak egy darabjáért. Ezekért már önmagában megéri Miskolcra jönni. Inni: a kézműves típusú sörfőzés virágkorát éli Miskolcon. Felfedezni: a páratlan bükki panorámákat, a Nemzeti Színház előadásait, az ElmeHáza szabadulószobáit, a kis-avasi titkos kocsmák világát, a Diósgyőri várhoz vezető utcákat, az Avasi kilátóban megrendezett bulikat.
(A borítóképen: Miskolc esti fényei, a kilátó magasából – semmihez sem fogható élmény | Fotó: Vajda János)