A felmelegedés egy valós probléma, de korántsem jelenti a világ végét

Az MCC miskolci székházában nemrég mutatta be Bjørn Lomborg Téves riasztás című sikerkönyvét. A művet az MCC Press jelentette meg magyar nyelven. A dán szerző a Consensus Center alapító elnöke. Végzettségét tekintve politológus, több mint két évtizede foglalkozik a klímaváltozással. 

A kötetbemutatót követő kötetlen beszélgetésen Calum T. M. Nicholson, a Cambridge-i Egyetem oktatója és Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója is részt vett. A szakértők felvázolták a klímapolitika téves nézeteit, és szót ejtettek a lehetséges megoldásokról is. 

Míg egyes elemzők szerint a globális felmelegedés néhány évtizeden belül az emberiség kihalásához vezet, addig a Bjørn Lomborg által mutatott statisztika szerint 1920-ban a klímaváltozás következtében körülbelül 500 ezer, 2020-ban 14 ezer ember halt meg. A klímaszakértő azt állítja, hogy a globális felmelegedés bár valós probléma, amelyhez az ember jelentősen hozzájárul, de nem megoldhatatlan probléma, és egyáltalán nem jelenti a világ végét. 

Túldimenzionált probléma 

Több éghajlatváltozási szakértő szerint ahhoz, hogy a klímakatasztrófa ne következzen be, minél hamarabb át kell alakítani a teljes gazdaságot, meg kell szüntetni a fosszilis tüzelőanyagok használatát, nullára kell csökkenteni a szén-dioxid kibocsátását, át kell térni a megújuló energiák használatára. Bjørn Lomborg viszont úgy véli, hogy a szén, az olaj és a földgáz egyelőre még sokkal olcsóbb és költséghatékonyabb, mint a megújuló energiaforrások. 

A klímaszakértő szerint sokan túldimenzionálják a felmelegedés következményeit. Ez közel sem akkora probléma, mint ahogy azt sokan hiszik és beállítják. Számításai szerint az éghajlatváltozás nem hoz olyan apokaliptikus változásokat az életünkben, mint ahogy azt a média, a politikusok és a zöldmozgalmak sugallják. Elmélete szerint ugyanis az éghajlatváltozással összefüggő gazdasági hatások ennek a századnak a legvégére, illetve a következő század elejére válnak majd olyan mértékűvé, amely hatással lesz az ember életszínvonalára, és akkor is csak néhány százalékkal. Mutatott grafikonja szerint az évszázad végére bekövetkező 4,1 Celsius-fokos felmelegedés addigra kevesebb mint 4 százalékos GDP-visszaesést eredményez. Bjørn Lomborg utalt azokra a megállapításokra is, miszerint ha semmit nem teszünk a felmelegedés ellen, akkor az évszázad végére minden egyes ember bevételének 2,6 százalékát veszíti el. Ez bár jelentős, mégsem jelenti a világ végét. Ez azt jelenti szerinte, hogy az általános gazdasági növekedés miatt minden jobb lesz, csak kevésbé lesz jobb, vagyis a jelenlegi forgatókönyvek szerint a globális felmelegedés hatása kevésbé pozitív kimenetelű lesz, és az emberiségnek van még ideje arra, hogy megoldja ezt a sokak szerint már most visszafordíthatatlannak vélt problémát. 

Bjørn Lomborg azt gondolja, hogy a fentebb felsorolt szereplőknek a helyzet dramatizálása az érdeke, mert az ökokatasztrófa hangsúlyozásával könnyebben meg tudják szólítani az embereket. A fölösleges pánikkeltés azonban rossz hatással van a fiatalokra, állítja. A túlzott hisztériakeltés miatt ugyanis a fiatal generáció félelemben él, és sokan azért nem vállalnak gyereket a nyugati társadalmakban, vagy azért nem akarnak egyetemre menni tanulni, mert azt gondolják, hogy az éghajlatváltozás miatt az emberiség néhány évtized múlva kihal. 

Rossz döntések és eszközök 

A szakértő úgy látja, hogy a klímapánik emellett rossz politikai döntésekhez is vezet, hiszen a félelem miatt azt hisszük, hogy mindent meg kell tennünk a felmelegedés megfékezésének érdekében, és ezért sok pénzt ölünk a megelőzésprojektekbe, úgy, hogy ezek nem hatékonyak, ráadásul meg sem térülnek. Most ugyanis több ezermilliárd dollárt költünk el klímapolitikára, valójában azonban eredménytelenül, és ha nem parancsolunk megálljt ennek a téves politikának, valószínű, hogy még rosszabb helyzetet idézünk elő. Mindhárom szakember egyetértett abban, hogy a klímastratégia megvalósítására fordított összeget sokkal jobban kell hasznosítani, ahhoz hogy komoly előrehaladást tudjunk elérni. 

Bjørn Lomborg szerint a klímakatasztrófától sokkal fontosabb problémák is vannak az ember életében. Ennek példájaként hozta fel, hogy ha megkérdezünk egy szegény országban élő embert, ő valószínűleg nem a felmelegedést említi majd élete legnagyobb gondjaként, hanem azt, hogy éhezik a gyermeke. Az apokaliptikus víziók tehát elterelik a valós problémákról a figyelmet, ezért inkább károsak, mint előrevivőek, mind a társadalomnak, mind pedig az embernek. Bár a klímaváltozás lényeges gond, ugyanakkor egy a sok közül, amelyekkel a világnak szembe kell néznie a 21. században. Jelenleg azonban a rossz döntések rossz megoldásokat eredményeznek, és emellett észszerűségre is szükség lenne. 

Okos megoldások 

„Az energiának több mint 80 százalékát még mindig a fosszilis tüzelőanyagokból nyerjük. Látnunk kell, hogy a megújuló energiaforrások – a nap, a szél, az elektromos energia – nem oldják meg rövid időn belül a problémát. Németországban például átlagosan körülbelül 5 napot fúj a szél egy hónapban, ami nem biztosít elegendő energiát” – mondták a szakértők. Bjørn Lomborg úgy véli, ha a szén-dioxid-kibocsátást globálisan csökkenteni akarjuk, akkor a szénről a gázra kell átállni, mert rövid távon ez a legjobb módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének annak ellenére, hogy ez sem tökéletes megoldás, csak némileg tisztább. 

A legjobb befektetés azonban az lenne, ha a zöldenergia terén többet fordítanánk kutatás-fejlesztésre, hogy olyan olcsón lehessen adni, hogy mindenkinek megérje megvenni. Többféle megoldás létezik, melyek közül az egyik legjobb a második generációs biomassza. (A második generációs bioüzemanyagok előállításához alapanyagként a mezőgazdaságból származó ligno­cellulóz-­tartalmú biomasszát és más mezőgazdasági hulladékokat, valamint a nem étkezésre szánt növényi biomasszát, például füvet, fákat papírt használnak – a szerk.) 

A Téves riasztás című könyv szerzőjének javaslata így hangzik: vegyünk vissza a pánikból, tekintsünk a tudományra, nézzünk szembe a gazdasági szempontokkal, és foglalkozzunk racionálisan a kérdéssel!

(A borítóképen: Bjørn Lomborg klímaszakértő szerint sokan túldimenzionálják a felmelegedés következményeit)