„Készítjük a százas papírzsepit”

Sok középiskolában a végzős diákok pénteken veszik vállukra a tarisznyát, kezükbe a virágot. Elballagnak, azaz búcsút vesznek az iskolájuktól, tanáraiktól, diáktársaiktól. Kettős érzés van bennük. Könnyes lesz a szemük, mert el kell hagyniuk az összekovácsolódott közösséget, ugyanakkor lelkesítik őket az új célok, az egyetemi évek kihívásai. Csütörtökön a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium végzős diákjaival beszélgettünk a búcsúról.

– Még nem tudom felfogni ezt az egészet, egyelőre nem érzem át igazán, hogy ez megtörténik velünk – fogalmazott Vajkó Csenge. – A szerdai szerenádon, aminek voltak érzelmes percei, kezdtem megérteni, hogy valóban közeleg a gimnáziumi évek vége. Kettős érzés van bennem. Nagyon nehéz lesz itt hagyni az iskolát, mert jó csapat vagyunk, ugyanakkor tudom, hogy vár rám egy új élet. A középiskolai évek alatt talán a gólyatábor napjai voltak a legemlékezetesebbek, mert itt az iskolai társaimmal voltam együtt, de iskolai kereteken kívül. Ha majd sok év múlva visszagondolok a zrínyis évekre, akkor szerintem ez lesz az első emlék, ami bevillan. Ugyanígy a szerenád, ami szintén feledhetetlen emlék lesz. A tanárok meghatódott arca mély nyomot hagyott bennem – mondta Csenge. Megtudtuk tőle, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen szeretne továbbtanulni vagy az ELTE-n. Érdekli a gazdaságtan, de a kommunikáció- és médiatudomány is.

Biztos pont volt

Osztálytársa, Hogya Gabriella is úgy érzi, hogy most kezdi felfogni, milyen nagy lesz a hiány a lelkében, amikor végleg el kell hagynia a gimnáziumot. Ez kissé megrémiszti, hiszen az elmúlt négy év alatt biztos pontot jelentett számára az iskola és az osztálya.

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy váltás lesz az egyetem, utána pedig a munka világa. Elszomorít, hogy a mostani barátaimmal nem tudom majd olyan szorosan tartani a kapcsolatot, mint most. Azonban az általános iskola után már átestünk egy hasonló búcsún, azért úgy érzem, hogy meg tudunk birkózni vele. A legjobb barátainkkal pedig valamilyen szinten kapcsolatban maradunk. Ha visszatekintek az elmúlt négy évre, a mindennapok hangulatára emlékszem legszívesebben. Arra, hogy ha bármikor rossz kedven volt, az osztálytársaim mindig megtalálták a módját, hogy felvidítsanak, ha kellett, egy kis vidámsággal, kedves szavakkal – idézte föl Gabriella. Hozzátette: a felnőtt élet kezdete izgalommal tölti el, hiszen teljesen más lesz, mint középiskolás diáknak lenni. A gimnázium viszont segítséget adott ehhez, hiszen voltak olyan helyzetek, amelyeket önállóan kellett megoldaniuk. Ez felkészítette őket az önálló életre. Gabriella a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán szeretne továbbtanulni.

Összetartó osztály

Bertók Eszter úgy érzi, hogy ennek az egész kirepülés folyamatnak a tagadó fázisában van. Nem hiszi el, hogy eljött a negyedik év vége, és ilyen hamar eltelt a középiskolás korszak.

– Bár lehet, hogy ehhez hozzájárul az is, hogy az elmúlt két évben a járvány igencsak megkurtította az osztálytársakkal együtt töltött időt. Nekem szerencsére sikerült rengeteg jó élményt szereznem. Két tanévben lehetőségünk volt osztálykirándulásra, kiváló, összetartó osztályunk van, hihetetlenül fognak hiányozni. Persze biztosan módot találunk majd arra, hogy találkozzunk, és összehozzunk valamiféle programot. Számomra fájdalmas lesz a búcsú, a ballagásra készítjük a százdarabos zsebkendőt. Remélem, elég lesz – tette hozzá Eszter. Megjegyezte: ő nem tart a felnőtt évektől, mert már több éve dolgozik iskola mellett, így volt módja belekóstolni a munka világába. A gimnáziumi évek emlékezetes pillanatai voltak számára a gólyatáborok, a kirándulások, a szüreti mulatság és természetesen a diákigazgató-választás kampányai. – Mindez hiányozni fog – jegyezte meg.

Nyáron összefutnak

A lányokhoz hasonlóan érez Bereczki Máté László. Szomorúsággal tölti el, hogy itt kell hagynia az iskolát, azokat az embereket, akikkel az elmúlt években nap mint nap találkozott. Ugyanakkor várja az egyetemi éveket, ahol olyan tárgyakat tanulhat majd, amik igazán érdeklik, és amelyek szükségesek a későbbi munkájához. A mostani osztálytársaival nyáron biztosan összefutnak majd, mondta derűlátóan.

– A gimnáziumi évekre úgy fogok emlékezni, hogy nagyon gyorsan elrepültek. A járvány miatt nem töltöttünk együtt teljes négy évet, de így is jól összekovácsolódott a közösség. Nehéz lesz elbúcsúzni egymástól. A ballagáson biztos, hogy meghatódok majd én is, csak legfeljebb nem fogom kimutatni. Soha nem felejtem el a gólyatáborokat, ahová idősebb diákként már felügyelőként mehettünk vissza – fogalmazott Máté, aki szeptembertől már a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának a diákja szeretne lenni.