Amikor Avas lett a Szent György-hegyből

A múlt héten ott hagytuk abba a történetet, hogy Mátyás király meglátogatta a Szent György Lovagrendet. Most pedig a sárkányt szeretné megnézni az uralkodó és kísérete.

A borházból kilépve a hideg márciusi hajnalon találták magukat. A Szemszúró-dűlőben lévő épülettől alig pár percre volt a Szent István-templom.

A templom közepén, a padsor alatt nyílt egy titkos lejárat az alagútba. A rend tagjai megszokott mozdulattal húzták arrébb a padsort. Alatta csapóajtó volt, itt mentek le a kis csapat tagjai, Mátyással és Kinizsi Pállal kiegészülve – a föld alá.

Hosszú, széles folyosón találták magukat, ahol a nedves falakról itt-ott a nyakukba csepegett a víz. Nemsokára tompa morajlás hallatszott az alagútban, kissé távolabbról, amely egyre jobban erősödött, ahogy egyre beljebb és beljebb jutottak. Egy fertályóra múlva érkeztek meg a célhoz.

Mátyás király és egyik legkedvesebb hadvezére, Kinizsi Pál nem hitt a szemének. A nagy terem közepén egy sárkány aludta nyugodt álmát. Barnás-zöldes bőre volt, és egyetlen hatalmas ráncos feje. Metszőfoga, amely kilógott a szájából, egészen a földig ért.

– Milyen békésen alszik. Úgy tűnik, mintha senkinek sem tudna ártani – mondta Kinizsi.

– Amíg alszik, ez így is van. Viszont közeleg a napforduló. 555 éve az egyik felmenőm győzte le az anyját, majd a gyermeket ők cipelték le ide. Azonban hamarosan felébred a sárkány, és akkor jaj mindenkinek a városban – mondta Panyitfi Bálint.

– Egyetlen megoldás van arra, hogy ne ébredjen fel. A Dracocephalum – északi sárkányfű – növényből főzött tea, melyet inhalálással kell az alvó sárkánnyal belélegeztetni. Viszont olyan sokra van szükség belőle, hogy ennyit a rend nem tudna összeszedni belőle, mert hetekbe telne nekünk.

Amikorra meglenne ez a mennyiség, addigra elhervadna az, amit az elején szedtünk. A főzetet pedig kizárólag friss növényből lehet elkészíteni. Ehhez kellene a segítség felségedtől – mondta Kovács György, aki a főzet elkészítéséért volt felelős.

– A nap-éj egyenlőség napján, pontban éjfélkor kell a sárkány elé tenni a főzetet, forrón, és hagyni, hogy a párából minél többet belélegezzen. Ha elég erős a főzet, a sárkány ismét álomba szenderül 555 évre, és megmenekül a városunk – magyarázta tovább Péteri Kálmán, aki a rend történetét jegyezte fel az utókor számára.

Nem gondolta volna Mátyás király, hogy a diósgyőri uradalom területén ilyen kalandban lesz része. Sárkány Miskolcon... Nem mindennapi történet...

– Természetesen a várban mindenki a rendelkezésükre áll, szedni fogja a növényt. Mennyi időnk van még a nap-éj egyenlőségig? – kérdezte Mátyás, az első sokkból felocsúdva.

– Négy napunk van, felség – felelte Panyitfi Bálint.

– Elég lesz. Ki fogja elkészíteni a főzetet?

– György lovag, az ősi recept alapján. Csak az alapanyag legyen meg, a többit mi elintézzük.

– Meglesz. Holnap várom az urakat a Diósgyőri várban.

– Köszönjük, felség. Vigyázzon az úton, veszélyes lehet éjnek idején – mondta már fent, ismét a borház oldalában a rend nagymestere.

– Veszélyesebb, mint egy városban egy sárkánnyal? – kérdezte mosolyogva a király, majd a kíséretével együtt elindult Diósgyőr felé.

Másnap délben találkoztak a várban a felek. Százötven ember indult a Bükk-fennsíkra a növényt keresni. Két nap, két éjjel szedték a sárkányfüvet, így a munka végére hatalmas adag állt a vár udvarán. Másnap tíz szekér vitte a Szent György-hegyre a szállítmányt.

Egy hatalmas üstben főzték a bájitalt a rend tagjai a hegy oldalában. A helyiek nem is tudták mire vélni a dolgot. A lovagrend tagjai azt mondták a miskolciaknak, hogy a szőlőben elterjedt egy kórság, ami miatt veszélyben a termés, a szüret. Ennek orvoslására készül a hatalmas adag gyógytea.

– A szőlőre gyógytea? Sárkányfűből? Bolondnak néznek minket? Én mondom, sárkány rejtőzik a hegyen! – mondta Tót Jóska, a város bolondja, nagyot is kacagott rajta mindenki... Pedig most az egyszer nem mondott hülyeséget...

A rengeteg növényből öthordónyi főzet készült, amit nem volt könnyű lehordani a sárkány közelébe.

Elérkezett a nap-éj egyenlőség ideje. A király nagyon szeretett volna lemenni az alagútba, és megnézni az eseményt, de ezt bizony Kinizsi Pál nem engedte. A büszke hadvezér azonban a rend tagjaival tartott, megnézni a sárkány elaltatását.

– Nem szabad túl közel menni, mert a főzet erősen bódító hatású az emberre nézve is. Gondolja csak meg, vitéz uram, még egy sárkány is ötszáz évet alszik tőle – mondta Kovács György Kinizsinek.

Nagy, szüreti kádakba öntötték a főzetet elkészülte után. A sárkány mellett kellett felmelegíteni, hogy a kívánt hatást elérjék, ezért több, kisebb üstben hevítették fel azt. Szinte alig lehetett látni a párától a barlang nagy termében.

Ekkor kezdett ébredezni a sárkány. Nagy, zöld feje felemelkedett, és kinyitotta hatalmas szemét. Látszott rajta, hogy nem tudja, hol van. Mélyeket lélegzett a nehéz, párás levegőből, majd lassan felállt, és bizonytalanul elindult a kivezető folyosó felé. Pár lépést tett csak, amikor a lába elnehezült, és lerogyott vissza a terem padlójára. Az emberek megkönnyebbülten sóhajtottak fel...

– Hát, ez sikerült, barátom! Teljesítettük küldetésünket! – kiáltotta Panyitfi Bálint. 

– Igen, hála a Jóistennek! – mondta Kinizsi.

– Ezt alaposan megünnepeljük! Csapoljunk meg egypár hordócskát! – örvendezett tovább a rend nagymestere.

Azon a napon nagy mulatságot szerveztek a Szent György-hegy oldalában. A király is együtt mulatott a rend tagjaival, soha nem felejtették el ezt a napot.

Ezentúl csak Avasként, azaz tilalmas erdőként emlegették az egykori Szent György-hegyet – amit hamarosan a népnyelv is átvett –, hiszen egy sárkány lakozott a belsejében, bár ezt csak Mátyás király és kísérete, no meg a lovagrend tagjai tudták/tudják.

A rend a mai napig létezik Miskolcon, hiszen a sárkány álmát vigyázni kell. Sok dolog változott azóta a városban. A Szent István-templomból avasi református templom lett. Miskolc, a kis mezőváros is nagyvárossá nőtte ki magát. Akkoriban Miskolc tartozott Diósgyőrhöz, most pedig Diósgyőr tartozik Miskolchoz.

A változás örök. Azonban az 555 esztendő hamarosan ismét eltelik. 2025-ben a rend tagjainak ismét el kell altatniuk – vagy le kell győzniük – a sárkányt.

Reméljük, résen vannak, és vigyázzák az álmát. Hamarosan kiderül... 

A történet a képzelet szüleménye, minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet.

Források

Mikó Csaba: Agave (a Miskolci Nemzeti Színház darabja, 2019)

Reiman Zoltán: Miskolc a Várad, az Életed! – A miskolci Sárkányölő legendája (Miskolc, 2018, Reiman Zoltán)