„A sport egyenlő az egészséggel”

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) miskolci vendége volt a napokban Csepregi Gábor, az MCC vendégoktatója,  többszörös  olimpiai vízilabdaedző és -játékos, Kovács Bertalan  többszörös szenior világ- és felnőtt magyar bajnok úszó és Hajdú András,  az  MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára. 

A vendégek a többi közt arról beszélgettek, hogy mire tanít a sport, áldozat vagy megszállottság kell-e hozzá, hogy milyen szerepet tölt be a sport egy kisebb közösség vagy akár egy nemzet identitásának kialakításában.
 

Tiszteletre nevel 
 

Csepregi Gábor megfogalmazása szerint a sport fegyelemre nevel. Célja, hogy eredményeket produkáljon, s ezáltal örömöt, megbecsülést okozzon annak, aki csinálja, illetve a közösségnek, tágabb értelemben véve a társadalomnak. Sportolás során olyan készségeket, képességeket, értékeket, szabályokat tanulhatunk, amelyeket az élet más területein például a tanulásban, munkában hasznosítani tudunk. A sportnak jelentős szocializációs szerepe van. 

– A sport erősíti az immunrendszert, a sport egyenlő az egészséggel – mondta Kovács Bertalan. A sport csapatszellemre gyakorolt hatásáról azt emelte ki: a személyiség akkor válik pozitívvá, ha az ember kicsi korától kezdve megtanulja, hogy felelősséggel tartozik a közösségért, ugyanakkor tapasztalatai szerint az egyéni sportágat űzők esetében ez nem minden esetben fejlődik ki. Rámutatott: a sport megtanít az egymás közötti kulturált versenyzésre és viselkedésre, a másik ember tiszteletére. 

– Gondoljunk csak egy mérkőzés, egy viadal végére, amikor a szemben álló felek, a győztes és a legyőzött fél kezet fog egymással, és gratulál egymásnak. Ez mindig így van, és ennél szebb nincs a világon! – hangsúlyozta.
 

Jótékonyan hat mindenre 
 

A sport ma már egyre nagyobb szerepet tölt be a modern társadalmak életében, nem csupán egyéni, hanem össztársadalmi szinten is, szemléletformálóan hat a kultúránkra, gazdaságunkra, de még a lakókörnyezetünket is befolyásolhatja, jótékony hatással van a közbiztonságra és az úgynevezett rozsdaövezetek rehabilitációjára is. 

Hajdú András mindezzel kapcsolatban elmondta, hogy a 70-es évektől kezdődően még azokban az országokban is jelentősen növekedett az állami szerepvállalás a sport területén, amelyekben az állam minimális szerepet vállalt a gazdaságban, ami a sporttevékenységgel kapcsolatos azon elképzelés elterjedésével magyarázható, miszerint az, aki sportol, bizonyos betegségekkel szemben védettebb lesz. 

– Ez azt jelenti állami, politikai szerepvállalás, illetve döntéshozatal szempontjából, hogy a sportba megéri befektetni, mert aki kevesebbet lesz beteg, az jobban érzi magát, emiatt jobban tud dolgozni, jobb teljesítményt nyújt és a magánéletben is jobban érzi magát. A sport nagyon sok, önmagán túlmutató politikai, szakpolitikai célkitűzés megvalósítását segítheti elő, egy egészségesebb, erősebb, sikeresebb nemzetgazdasághoz, országhoz vezetve. Azért, mert a sport – egészségügyi hatása mellett – nagyon jelentősen formálja a gondolkodást és a közösségi kompetenciákat – fejtette ki a kutatótanár. A sport ezért különösen alkalmas, és előszeretettel alkalmazzák is a különböző deviáns viselkedések, az alkoholizmus, a fiatalkorú bűnözés visszaszorítására. Hajdú András pozitív példaként említette a glasgow-i esetet, amely szerint a 18 év alattiak különböző küzdősportokba történő bevonásával a városban 5 év alatt 30 százalékkal visszaszorították az utcai bűncselekményeket, ami szerinte rendkívül jó eredménynek számít. 

– Mindezek mellett a sport a városfejlesztésben is komoly szerepet tölthet be – hívta fel a figyelmet a kutatótanár. – Úgy például, hogy a használaton kívüli épületek helyére sportolásra alkalmas létesítményeket emelnek, melyek révén ismét a város vérkeringésébe lehet kapcsolni komplett városrészeket más funkcióval, más tartalommal, amely visszahat az egyén gondolkodására, életérzésére, ami viszszahat a közösségre.
 

A ráfordítás 
 

A beszélgetés résztvevői kitértek arra is, hogy míg a szabadidősport a rekreációt segíti elő, addig a versenysport a szervezet fokozott igénybevétele mellett a szellemi felkészülést erősíti, és a sikeres élet lehetőségeinek felismerésére nevel. Előnyei általánosságban véve a fokozott koncentrációképesség, a kitartás, a céltudatosság és az áldozatkészség fejlesztése, az öntudat erősítése. 

– Az eredményességhez szenvedélyre is szükség van, de ez az élet minden területén így van – adott hangot ezzel kapcsolatban véleményének Csepregi Gábor. – Áldozatot kell hoznunk azért, hogy elérjük a céljainkat. Az eredményes sportolók képesek sok mindenről lemondani amellett, hogy belső tűz hajtja őket, és képesek arra is, hogy más területekre konvertálják át ezen tulajdonságaikat – tette hozzá. 

Kovács Bertalan erre reflektálva megjegyezte, hogy az áldozat szó számára kényszert jelent. Ő soha nem érezte azt áldozatnak, hogy reggel 5 órakor kellett felkelnie. Ha áldozatnak érezte volna, akkor nem csinálta volna. 

– Csináltam az edzőmért, a társaimért, s ha jött a siker, akkor annak közösen örültünk. Nem jelentett kényszert a sport akkor sem, amikor mélypontjaim voltak – mondta. 

Ezzel kapcsolatban Hajdú András azt jegyezte meg, hogy a sport arra tanít meg bennünket, ha valamibe időt, energiát fektetünk, akkor nem biztos, hogy nyerünk vele, mert lehet, hogy valaki tehetségesebb, szerencsésebb, jobban jön ki neki a lépés. Az viszont biztos, ha valaki nem dolgozik, nem rakja bele az időt és energiát, akkor nem fog sikereket elérni. S ha a sport csak ezt tanítja meg, már akkor is nyer vele az egyén, a közösség és a társadalom.
 

(A borítóképen: Hajdú András, Kovács Bertalan, Csepregi Gábor és Veleczki Patrik, a miskolci MCC munkatársa)