"A lélek is háborút vív" - pszichológus a háború okozta mentális állapotról

Sokaknak egyetlen lehetőség maradt: a visszafordíthatatlan út a bizonytalanba, a vélt biztonságba. Összeszedni egy bőröndbe, csak azt, amit fontosnak gondoltak. Van aki számított rá, hisz valahol tudták, tudhatták, de nem gondolták, hogy bekövetkezik. Mentették, amit lehet, az életüket, hátrahagyva minden mást. Azonban ez olyan krízis, amely mindenki lelkében nyomot hagy.

Elválasztott családok

Aki hamarabb elindult szerencsésebb, mert legalább teljes a család. Aki kicsit várt, az a besorozható férj, apa, fiúgyermek nélkül ment tovább. Csonkává vált a család – mondta Szőllősy Tibor tanácsadó szakpszichológus. A család tagjainak talán volt ideje nyugtatni egymást, talán nem. Jöttek, mert jönni kellett. Vajon megbízhatnak- e egy idegen ország polgáraiban? – merült föl a kérdés. Kevesen hitték el, hogy a magyarokban bízhatnak. Csak azok nyugodtak valamennyire, akiket rokonok, ismerősök vártak. De mi lesz azokkal, akiket nem vártak. És a tudattal, hogy talán sose látják viszont a család ott maradt tagjait, barátait, szomszédait. Esetleg lehetőség sem volt elbúcsúzni. Ez egy totális krízishelyzet, minden nullázódott. Egyedüli kapaszkodó a családtag – már aki megmaradt, a rokon, a barát, a hit. Aki valamennyire felkészült erre a helyzetre, előre látó volt, annak könnyebb – emelte ki a pszichológus. Hontalanok lettek pillanatnyilag. Miközben van hazájuk, van nyelvük, identitásuk. Veszteségek sokasága, bizonytalanság, pánik, szorongás jellemzi a menekültek lelki állapotát. Az érzések erősítik egymást. Amint kicsit megnyugszik ilyenkor az ember, elindulhat a következmény. A valóság eltűnik, saját útra kel a szubjektív világ. Traumatizált felnőttek és gyerekek. A háború, melyről sokat beszéltek a nagyszüleink és a következményeit, hatásait rengetegen kutatták. 

Mi is ismerjük a válságot

A zavarodott ember befolyásolható és rémült, ösztönösen reagál. Mindenki a maga módján. Idő telik el mire realizálódik a valóság, a hogyan tovább. Érzelmileg ez egy káosz. A nagy katasztrófák, traumák átélőinél később gyakran jelentkeznek pszichikai tünetek. Az átélt esemény után később, hónapok múlva – hangsúlyozta a pszichológus. Hozzátette: hangulatzavarok, szorongás jelenik meg. Ezek mindenkit érintenek, korosztálytól függetlenül. Az utóbbi időben a koronavírus-világjárvány, majd a gazdasági problémák mértek ránk csapást, most pedig a háború. Nincs nyugalom, de a szeretet segít mindenen átlendülni. A biztonságot adó lélek a bizonytalannak – vélekedett Szőllősi Tibor. Azzal, hogy másokon segítünk, magunkon is egy kicsit. Zaklatottak vagyunk mi is, mert a gazdasági bizonytalanság közepette ért minket egy újabb közvetett fenyegetés, a háború. Ez a magyaroknak is krízis. Pont akkor, amikor kicsit kezdünk újra talpra állni. Csak egymásba tudunk kapaszkodni. De nekünk van kapaszkodónk, egy ország. Mi nem menekülünk, de mi is túlélünk, ebben van a hasonlóság. Ismét komfortzónát kell váltanunk, ahogyan a pandémia idején – vélte a szakember. Ez már egy külső, hirtelen fellépő, úgynevezett akcidentlis krízis. Ehhez jönnek még a normatív krízisek. Megterhelődik az egész rendszerünk. Mindenki másban keresi a stabilitását (család, önmaga, függőség). Megterhelődik a lélek, előjönnek ismét a hiányosságok. Talán mindabban amiben stabilnak hisszük magunkat, amiről azt gondoljuk, hogy rendben van. A szomszédunkban dúló háború miatt keressük az egyensúlyunkat, önmagunkat. A helyzet fejlődésre kényszerít, de meg kell oldanunk. A krízis egyik kimenetele ez lehet. Ugyanakkor van még pár, melyek nem annyira kedvezőek: kompromisszum, ineffektív megoldás és az összeomlás. Egyedül nehéz megtalálni a megoldást. Ha a meghaladott komfortzóna megoldásait használjuk az újban, az nem működik. Ekkor előfordulhat, hogy segítséget kell kérni a szakembertől.

A jelenben keressük a stabilitást

Arra, hogy mi lesz később, mi történik az itt maradt menekültekkel, erre már készülnek a szakemberek nálunk. Ugyanakkor mindent felül ír, ha ideér a háború valósága. Jelenleg arra koncentrálunk, amit meg kell oldani. Túlterheltség esetén listát érdemes készíteni a teendőkről. A teendőkön belül fel kell állítani egy fontossági sorrendet. A kialakult sorrend szerint kell haladni, minden nap. Ne kapkodjunk, maradjunk higgadtak, keressük meg újra az érzelmi stabilitásunkat – javasolta a szakpszichológus. Maradjunk a jelenben, mert amit nem tudunk befolyásolni, arra csupán felkészülni tudunk. Új tudásra kell szert tenni, hogy miként értelmezzük, kezeljük, viselkedjünk ebben az új világban.