Politikai amnézia, amit a baloldal művel

A baloldal szerint a kormány rossz gazdaságpolitikája vezet a folyamatos pénzromláshoz. „Az inflációs érzékelés és az inflációs várakozás lényegesen magasabb annál, mint amit »infláció gyanánt« a KSH a napokban publikált (januárban az éves összevetésben számított infláció 7,9 százalék volt – a szerk.), a kormány nem cselekszik, sőt nyerészkedik a magas infláción és a magas áfán” – mondta Korózs Lajos, az MSZP ország­gyűlési képviselője. Dudás Róbert, a Jobbik képviselője pedig azt állította, hogy az unióban Magyarországon a legmagasabb az infláció. A magas infláció miatt a jegybank elnöki posztját kétszer is betöltő Surányi György is kritikát fogalmazott meg, ami azért disszonáns, mert az ő jegybankelnöksége idején sokkal magasabb volt a pénzromlás mértéke. Ezt követte a balliberális kormány Bokros-csomagja. Márki-Zay Péter, az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje pedig hibás lépésnek tartja a rezsicsökkentést, támadja a 13. havi nyugdíjat, valamint a lakosság megsegítését szolgáló intézkedéseket, mint például a benzinárstopot és hét alapvető élelmiszer árának befagyasztását, valamint a jelzáloghitelek kamatfixálását. 

„Nem kell félni, nem fog fájni” 

Sokan emlékezhetnek még erre a mondatra: 2006-ban részben az inflációra hivatkozva a Gyurcsány-kabinet 30 százalékkal emelte a gáz árát, ami akkor egy 50 négyzetméteres lakás esetében havi szinten plusz 5 ezer forint többletköltséget jelentett, 10–14 százalékkal pedig a villanyét. A jövedelemadót, járulékadót is megemelték. Ráadásul a választások előtt Gyurcsány áfacsökkentést ígért, meglépte, majd a voksolást követően a középső áfakulcsot – az akkori többkulcsos adórendszerben – 20 százalékra növelte. A baloldal az elmúlt években sokszor azzal támadta a kormányt, hogy miért nem csökkenti az áfát, az alapvető élelmiszerek áfáját. Csakhogy erre sor került: több alapvető élelmiszer áfáját 5 százalékra mérsékelték – ezeket azonban a baloldal egyszer sem támogatta. 

Az infláció okait nemrég egy tanulmányban elemezte a Magyar Nemzeti Bank igazgatója. Lehmann Kristóf ebben rámutatott, hogy a helyzet elemzéséhez több fontos tényezőt kell megvizsgálni: elsőként a koronavírus 2020-as kitörését követő kínálati oldali problémákat. Szerinte a pandémia a mai globalizált gazdaság működése miatt a világháborús helyzet következményeihez hasonlítható. Rámutatott: a gazdaság leállítása az államkassza adóbevételeit csökkentette, miközben a nem tervezett egészségügyi beszerzések és a gazdasági támogatások jelentősen növelték a kiadásokat. Ilyen mértékű pénzügyi forrást kötvénykibocsátással előteremteni a 2020 tavaszi globális pénzügyi pánik alatt nem lehetett. A másik fontos inflációt gerjesztő hatás, hogy rövid idő alatt túl sok pénz került be a gazdaságba. 2020 tavaszán a kormányzatok azzal a lehetetlen helyzettel szembesültek: a kórházi kapacitások lehetséges telítettsége miatt országos karantént vezettek be. Ez együtt járt a gazdasági szektorok leállításával. Az eredményes nyitásoknak köszönhetően, ha sok pénz kerül a gazdaságba rövid idő alatt, miközben a gazdaság ideiglenesen leáll, akkor a termékek ára törvényszerűen nő. Végül az infláció tekintetében kulcsfontosságú tényező a várakozások alakulása. A vakcinák hatékonysága miatt a gazdasági növekedés gyors helyreállása és a fent említett tényezők együttes fennállása miatt általános várakozássá vált az infláció emelkedése – emelte ki Lehmann Kristóf. Összevetésképpen a hazánkkal hasonló múltú, de eurót használó balti országokban rendre 7,9, 10,7 és 12 százalékosak voltak a legfrissebb, decemberi inflációs ráták. Ezekhez viszonyítva a magyar 7,9-es szám nem kiugróan magas, ahogy azt a baloldal állítja.