Mindenre nem gyógyír a körforgásos gazdaság, de megkerülhetetlen lesz

A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának dékánja azt mondja, most kell észnél lenni, merre haladunk majd. Az intézmény oktatási palettája mindenesetre készül a jövő kihívásaira. Prof. dr. Mucsi Gáborral beszélgettünk.

Napjaink egyik kurrens és jövőbe mutató kifejezése a körforgásos gazdaság, amelynek lényege: a keletkezett hulladékok alapanyagként történő visszajuttatása a termelésbe vagy egyéb módon történő hasznosítása. Egyik előadásában azt tárgyalja a témával kapcsolatban, hogy valóság vagy illúzió. Melyik inkább? 

Erre csak az a válaszom, rengeteg munka vár ránk ahhoz, hogy megfeleljünk a fenntarthatóság, az Európai Unió célkitűzésének, miszerint a korábban szemétnek gondolt anyagokat valóban és egyre nagyobb mértékben visszajuttassuk a termelésbe. Ez nem megy technológiai fejlesztés és lakossági tudatformálás nélkül. Ami a fejlesztéseket illeti: szinte minden nyersanyagnál van célkitűzés arra, milyen mértékben kellene azokat visszaforgatni a gyártásba. Mondok egy példát: üveghulladék. Jelenleg hazánkban 30-35 százalékát hasznosítjuk újra, de a cél 85 százalék lenne. De ma még a 30-35 százalékban történő újrahasznosításra sem vagyunk felkészülve, ehhez olyan szakemberekre van szükség, akik szakmailag felkészültek, és motorjai lesznek az innovációnak, amellyel elérhető a vállalás. Ehhez pedig megfelelő új képzések kellenek.

A kérdés úgy is feltehető: az a hulladékmennyiség, amit ma újra tudunk hasznosítani, mennyiben segíti ki az egyre növekvő alapanyagigényt globális szinten? 

Vannak felmérések, amelyek szerint a világ nyersanyagigénye 2060-ra meg fog duplázódni, és várhatóan jelentősen át is alakul. Ez alig 40 év. Földtörténeti szempontból néhány pillanat csupán. Mi itt a Műszaki Földtudományi Karon nagyon komolyan vesszük ezt a kérdést. Hiszen a lényeg végül is az, hogy minél nagyobb arányban tudjuk felhasználni a hulladékainkat, az elhasznált, elhasználódott eszközeinket, tárgyainkat, amit nevezzünk inkább másodlagos nyersanyagnak (ez a jövő alapanyaga). Természetesen ebben is nagyon fontos a globális szemlélet. Hiába nem lesz idehaza egyes területen „kritikus” nyersanyagszükséglet, az alapanyagok ára a világpiacon egyre emelkedik, így a nem hazai alapanyagokból készülő félkész termékek ára is drágulhat, ami növeli az ország függőségét, emiatt a nyersanyagellátás egy nemzetstratégiai ágazat. Ezt most is látjuk. Miután a hazai feldolgozóipar nagyrészt importra szorul, így könnyű belátni, nem tudjuk megkerülni a globális folyamatokat. Éppen ezért rendkívül fontos lenne, hogy Magyarország a lehetőségeit, adottságait kihasználva saját lábára álljon, és a nyersanyagkitettsége csökkenjen. Kő- és kavicsfronton, hogy csak egyet mondjak, jól állunk. Ott még exportálni is tudunk. De még ebben a szegmensben is előfordul, hogy időszakosan vagy lokálisan hiány lép fel, különösen a nyári nagy építkezések idején.

Tudunk egy olyan arányt mondani, hogy a nyersanyagigényeket mennyire tudja kezelni az újrahasznosítás? 

Sokféle anyag, sokféle igény van. De ha már említettem a kő- és kavicságazatot, ma nagyjából 40 millió tonna kő- és kavicsanyagot igényel a hazai építőipar, jelenleg ennek nagyjából 10-20 százalékát tudnánk fedezni az építési/bontási hulladék feldolgozásával keletkező másodlagos nyersanyagból, de csak akkor, ha rendelkezésre áll a megfelelő tudás és a szakember, valamint a szükséges technológia.

De vannak ilyenek? 

Részben már vannak, de van feladatunk még bőven. Sokat kell még fejleszteni a szakemberek képzésében és a feldolgozott termékek minőségének vonatkozásában. Nem messze innen, Bodrogkeresztúron is van például egy betonhulladékot feldolgozó üzem. De több mobil és szemimobil rendszer kellene.

Az eddigiek alapján logikus lenne, hogy egyre-másra alakuljanak cégek, vállalatok az újrahasznosítási iparban, hiszen ha ma még kis százalékban is támaszkodunk erre, a jövőben felértékelődik majd az ágazat szerepe. Van ennek a folyamatnak jele? 

Vannak jelei, de a java még hátravan. Már a kilencvenes évek elején volt egy bumm, amikor jelentősen felértékelődött a környezetvédelem szerepe. Akkor indítottuk mi is a környezetmérnöki képzést az elsők között az országban. Az idők változnak, nekünk is alkalmazkodnunk kell. Két éve létrehoztuk a hulladékgazdálkodási specializációt pont erre a folyamatra felkészülve. Amikor ilyen új képzéseket tervezünk, előre kell látnunk folyamatokat, ráadásul egy-egy új szak beindítása többéves munka eredménye. Természetesen a szakemberképzés és szemléletváltás mellett szükséges a megfelelő gazdasági, jogi szabályozási környezet is.

Milyen új képzés formálódik ennek jegyében? 

Korábbi évek tapasztalatai és a nemzetközi minták alapján megalapítottuk és az országban elsőként indítjuk be Miskolcon az alapanyaggyártási folyamatmérnöki mesterképzést. A kétéves képzés célja, hogy a leendő szakemberek tudásukkal segítsék az ipar alapanyagigényének biztosítását, részben a természetben előforduló ásványi nyersanyagokból, részben hulladékokból származó alapanyagokból, így biztosítva a körforgásos gazdaság megvalósítását. A képzés keretében felkészítjük a leendő mérnököket arra is, hogy a nyers-/alapanyagokból minél nagyobb hozzáadott értékű terméket tudjanak előállítani. Egy példa: kibányászom a követ, és viszonylagosan kis beavatkozással, olcsón, nagy volumenben eladom. A cél az lenne, hogy innovatív megoldással jobb minőségű alapanyagot készítsek belőle, és azt magasabb áron értékesítsem. Ehhez tudás kell. Ezt nálunk lehet megszerezni.

Magyarország lehetne akár másodlagosnyersanyag-nagyhatalom is? Sok ország küzd a hulladékkezeléssel, és úgy tűnik, lenne rá igény. 

Belgium jó példa erre. Megveszik Brazíliától az elektronikai hulladékot, és feldolgozzák. Indiából erőműi pernyét szállítanak Nagy-Britanniába. Ha 10 évvel ezelőtt valaki nekem azt mondja, hogy kontinensek között szállítanak majd teherhajók hulladékot újrahasznosításra, akkor kinevetem. Pedig a cementet részben ki tudják váltani a pernyével nagy arányban. Ez pedig ipari méretekben nagyon nem mindegy. Egyszóval lenne ám ebben potenciál itthon is, nagyot tudna lendíteni az alapanyag-problémánkon. Különösen az építőanyagok területén lenne lehetőségünk. De a fémek kinyerése is fontos cél lehetne, hiszen például az akkumulátorgyártás is nehézségekkel küzd. Fontos ezzel a kérdéssel azért is foglalkozni, mert ma már az EU számos területen megtiltotta a hulladékok „exportját”, tehát amelyik ország a hulladékok feldolgozására időben felkészül, az versenyelőnyre tehet szert.

Nemcsak nyersanyag-, hanem energiakérdések is felmerülnek napi szinten. Az látszik, hogy sokféle úton igyekszünk zöld­energiához jutni. Még nem tudni, melyik megoldás lesz az igazán befutó. Ön ezt hogyan látja? 

A legfontosabb, hogy felmérjük a lehetőségeinket. A geotermikus energia használatának lehetősége Magyarországon adott, nagy potenciállal kecsegtet.

Ez igaz, de azt nem látni, hogy tömegével élnének ezzel a lehetőséggel. 

Még nem, de vannak jelek. Az Alföld például sok kincset rejt, és városunk, Miskolc fűtésében is szerepet játszik a geotermia. A PannErgy tőzsdén jegyzett cégként az elsők között ismerte fel a lehetőséget ebben. Ha a nagy képet nézem, akkor itt is igaz, amit a nyersanyagoknál mondtunk. Új s új lehetőségek után kell kutatnunk, fejlesztenünk annál is inkább, hiszen van egy nagy cél Európában. 2050-re klímasemlegesnek kellene lennünk.

Ennek van egyébként realitása? 

Most azt mondanám, hogy közelíthetünk hozzá, de a magam részéről túl nagy vállalásnak gondolom. Teszem hozzá, ne legyen igazam. Meg kell említeni, hogy a hagyományos fosszilisenergia-készletek környezetbarát, „zöld” felhasználását biztosító technológiák kutatása is nagy ütemben folyik a világban.

Az európai országok között élesedik az a verseny, hogy mindenki saját lehetőségeit igyekszik kiaknázni a megújuló energia ügyében. Van, ahol a szél-, van, ahol a napenergia az opció, de akad árapályerőmű is. Magyarország hol tart? 

A napenergia előretörése egyértelmű, ugyanakkor egy érdekes összefüggésre felhívnám a figyelmet, és vissza is kanyarodok a nyersanyagtémához. Az ilyen „erőművek” élettartama jóval alacsonyabb mondjuk egy szenet vagy lignitet felhasználó erőműéhez képest. A cellák sérülékenyek, hamarabb kell őket cserélni. Már most gondolkodni kell azon, hogyan lesz a cseréjük, milyen technológia segít majd az elhasznált elemek újrahasznosításában. Ez pedig kis túlzással évről évre változik, ehhez kell majd a szereplőknek igazodniuk. Idehaza a geotermiában, bár korlátozottan, de tényleg nagy lehetőségek vannak, erre a karon már évek óta készülünk mi is, hiszen több mint tíz éve már elindítottuk a geotermikus szakmérnök képzést, most pedig az országban egyedülállóan egy új geotermikus mesterképzési specializációt is létrehoztunk.

Vissza is kanyarodunk Miskolchoz. A város üzemeltetésének egyik kulcsa az energiaellátás, amiben szerepet kap a földben rejlő forró víz. A városok önfenntartása kulcskérdés lesz. Ez is kihívás, ami ráadásul komplex megoldásokat igényel. Erre van válasz? 

Mind az energia, mind a nyersanyag újrahasznosítása térségenként változó, hiszen nem ugyanazok a lehetőségek mondjuk Győrben vagy Miskolcon. Nálunk létrejött egy városüzemeltetési szakmérnök képzés, ami két féléves, és a fentieken túl foglalkozik a vízgazdálkodással is. Ami viszont minden településen is kulcskérdés, amiről eddig még nem is beszéltünk: az ivóvízellátás, ipari, szennyvíz-kezelés és a csapadékvíz-elvezetés problémái. Ha van valami, amivel kapcsolatban megismerkedtünk általános iskolában a körforgással, az a víz útja. De azt hiszem ez egy külön interjú témája is lehetne a jövőben...

Új képzések a Miskolci Egyetemen 

 

Alapanyaggyártási folyamatmérnöki mesterszak 

Minőségi alapanyagok nélkül nincs korszerű, versenyképes feldolgozóipar és késztermékgyártás, amely a magas életszínvonalat biztosítja. A termeléshez szükséges alapanyagok részben az ásványi nyersanyagokból, részben a hulladékok értékes anyagtartalmából (körkörös gazdaság) biztosíthatók. A feladat megoldásához megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakemberekre, mérnökökre van szükség.

Olajmérnök mesterszak, geotermikus energia specializáció 

Jelenleg a kőolaj és a földgáz Magyarország, az EU és az OECD-országok primerenergia-felhasználásának kétharmad részét fedezi. Emellett egyre nagyobb igény mutatkozik a megújuló energiaforrások, így a geotermikus energia hasznosítására is. Erre a feladatra az olajmérnökök rendelkeznek megfelelő alapismeretekkel, amelyeket a kőolaj és a földgáz feltárásához, kitermeléséhez, előkészítéséhez és szállításához kapcsolódó tevékenységek során is felhasználnak. A specializáció keretében a hallgatók az olaj-, víz- és gázkutak mélyfúrással való létesítése, termelése, a fluidumtároló rétegek művelése és rezervoármechanikája szakterületeken jelentkező mérnöki tevékenységek végzéséhez szükséges szakmai tudás mellett a geotermikusenergia-termelés és -hasznosítás ismereteit is elsajátítják.

Klímaadaptációs szakember, szakmérnök 

A 21. század során életünk számos területén szükségessé válik az alkalmazkodás a klímaváltozás okozta, valamint ahhoz köthető hatásokhoz (egészségügyi, infrastrukturális, környezeti, gazdasági, mezőgazdasági...), hogy a bekövetkező károk mértékének mérséklését/ minimalizálását érhessük el. Ebből fakadóan a károk enyhítésére fordítandó források különböző további alkalmazkodási módszerek, eljárások bevezetését és megvalósítását teszik lehetővé. A klímaadaptációs szakemberek/szakmérnökök képesek lesznek az éghajlati elemek változása/ veszélyei mértékének felmérésére, és ezt követően megfelelő alkalmazkodási stratégiát kidolgozni, beavatkozásokat előkészíteni-megvalósítani, hogy adott intézmény, település infrastruktúrája, alkalmazottjai/lakosai felkészülten, megfelelően reagáljanak a megváltozó éghajlati elemekre, jelenségekre.

Városüzemeltető szakmérnök 

Településeink megfelelő színvonalú és zavartalan üzemeltetése, működtetése napjainkban egyre összetettebb feladattá vált. Ennek oka a civilizáció fejlődése mellett többek között a hulladékprobléma, a települési infrastruktúra megfelelő kiépítése és működtetése, a természeti környezet változása, mint például az egyre gyakoribb nyári hőhullámok vagy a villámárvizek kezelése; a technológiai fejlődés nyújtotta új lehetőségek és az egyre növekvő lakossági igények. A korszerű, e kihívásoknak megfelelő városüzemeltetés olyan szakembereket igényel, akik képesek ennek az öszszetett rendszernek a kialakítására és működtetésére. Fontos kihívás a fenntarthatóság és a költséghatékonyság kérdése is, ami csak olyan városokban valósítható meg, ahol az üzemeltetési rendszer elemei – és az azokat működtető szakemberek – tökéletes összhangban tudnak együttműködni.

Precíziós talajtérképezési szakmérnök, szakember 

A precíziós talajtérképezési képzés célja olyan szakemberek képzése, akik alkalmasak a talajtani, természetföldrajzi, geomorfológiai öszszefüggések felismerésére, a talajtulajdonságok térképezésére, illetve a geoinformatikai módszerek és adatok és a modern terepi adatgyűjtési eszközök adatainak integrálására, talajtani értelmezésére, precíziós menedzsmentzóna-térképek szerkesztésére. A precíziós mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben támaszkodik a geoinformatikai eszközökre a helyspecifikus termelési technológiák kidolgozásánál. A műholdfelvételek, vegetációs indexek, illetve a növényállomány változatosságát befolyásoló tényezők térbeliségének ismerete elengedhetetlen eszköze a hatékony gazdálkodásnak, melynek egyik alapvető eleme a talajtani adottságok táblaszintű ismerete, értelmezése.

(A borítóképen: „Rendkívül fontos lenne, hogy Magyarország a lehetőségeit, adottságait kihasználva saját lábára álljon, és a nyersanyagkitettsége csökkenjen...” - Mucsi Gábor)