Elment a professor emeritus

A termékeny alkotó életpályáját összegezni nehéz feladat, mert tanárként és a kortárs irodalomtörténet kutatójaként egyaránt sokoldalú volt. A Földes Ferenc Gimnázium magyar–történelem szakos tanári munkája mellett „szépirodalmi kandidátusként” 1962 és 1984 között a Miskolcon megjelenő Napjaink című észak-magyarországi irodalmi folyóirat versrovatának vezetője és a lap főszerkesztő-helyettese volt. Irodalomtörténészként ő vált a város legjelesebb költője, Szabó Lőrinc életpályájának és műveinek legavatottabb kutatójává. Irodalomelemző írásainak jelentős része foglalkozott emellett a Nyugat szépirodalmi folyóirat szerzőinek, valamint Szabó Magda munkásságával, de jelentős időt szentelt a kortárs szépirodalmi szerzők műveinek is.

Közéleti emberként tevékeny szerepet vállalt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának alapításában, majd 1997–2006 között a kar dékánja, 2006 óta a kar professor emeritusa volt. Több évtizedes irodalmi és közéleti munkásságát 2021-ben Miskolc Város Díszpolgára kitüntető címmel ismerték el.

Ez alkalomból interjút adott az Észak-Magyarországnak, ebből kiragadott gondolataival emlékezünk rá.

Mit jelent a díszpolgári cím?

„Ha nyitásból így nekem szegezted a kérdést, csak egy vallomással válaszolhatok. Mert kérdésedet én úgy hallom: miért születtél erre a földre? Vagy: miért dolgozol még ma is, közeledvén születésed 85. évfordulójához? Még egyszerűbben: miért élsz? Amikor kortársaid, akiktől meg szeretnél kérdezni bármit is, már nem érhetőek el egy-egy telefonhívással. Ilyenkor szoktam Németh László első regényének hősével válaszolni magamnak: »Tartogat valamire az Isten«. Szakmámban pedig emígyen: valamely műalkotás annál értékesebb, minél többféleképpen félreérthető.”

„Tanítványaim lelkére kötöttem mindig, és most éjjelente, amikor újabb és újabb tanulmányaimat készítem, mondom magamnak is: hallgassunk a szöveg mögé, olvassuk össze az egyes műveket, és ezáltal próbáljuk megtalálni helyünket a világban.”

(A borítóképen: Kabdebó Lóránt)