Együttállás volt a betlehemi csillag

A keresztény hagyomány szerint a betlehemi csillag vezette Gáspár, Menyhért és Boldizsár királyt az újszülött Jézus Krisztushoz Betlehembe, ahol tiszteletüket tették a Megváltó előtt. A csillagászok vélekedése szerint is valós égi jelenség tűnt fel Jézus születésekor. Viszont arra kicsi az esély, hogy valóban csillag lehetett, és ténylegesen útjelzőként szolgált volna.
 

Háromféle égitest lehet 
 

– Hosszú évekig három teória tartotta magát azzal kapcsolatban, hogy mi lehetett a betlehemi csillag. Ezek között felmerült az üstökös, a szupernóva és a bolygóegyüttállás is – mondta Óvári László amatőr csillagász, a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló előadója. – Mára letisztult, hogy valószínűleg az utolsóról lehetett szó a csillaghoz fűződő jóslatok és a kiszámolható időpont alapján is. 

A teológia és a csillagászat azonos véleményre jutott a betlehemi csillaggal kapcsolatban.
 

Az üstökös baljós jel 
 

– Ponori Thewrewk Aurél csillagász tudományosan, Teres Ágoston teológus pedig a vatikáni csillagvizsgálóban végzett kutatásokat a betlehemi csillagról. A Máté evangéliuma utal egy csillagra, amely a napkeleti bölcseknek jelezte a Messiás szülőhelyét. A csillag kifejezés akkor még gyűjtőfogalomnak számított, ami minden égi jelenséget magában foglalt. Az Órigenész (184–254) egyiptomi ókeresztény teológiai író feltételezése nyomán felmerülő üstököselméletet azért zárták ki, mert az üstökös felfénylésekor, csak rövid időszakon keresztül látszik, és gyors a mozgása az égi háttérhez képest. Másrészt az üstökösöket a legtöbb kultúrában baljós előjelnek tekintették, ami után háború, katasztrófa vagy más veszedelem következik. Eredetileg a Halley-üstökös érkezése adhatta az elmélethez a tippet, de ez 75-76. évenként visszatér. Az első üstökösábrázolás jóval később jelent meg, mint a kereszténység első századaiból megmaradt írásos emlékek. Legkorábbról 1070-ből maradt fenn egy üstökösforma a bayeux-i kárpiton, amely Anglia meghódításáról szól, és az égi jel itt egy csatát jelez – támasztotta alá a szakember.
 

A szupernóva új fogalom 
 

Johannes Kepler nevéhez fűződik a szupernóva-elmélet. 

– A szupernóva lehetősége 1606-ban vetődött föl, Kepler a kereszténység elejéig visszamenő számításai alapján. A szupernóva-elmélet ellen szól, hogy viszonylag rövid időszak volt, amíg az égitestet jól lehetett látni. Kepler halála után összegezni tudták azokat a betlehemi csillagról fennmaradt írásos emlékeket is, amelyek nem a keresztény kultúrkörből származnak. Ezek egyikében sem említették meg a szupernóvát, ami azt jelenti, hogy nem tekintették fontosnak – fejtette ki az amatőr csillagász. 

Az ékírásos leletek segítették hozzá a legmegalapozottabb feltevéshez a kutatókat. 

– A tudósok végül arra jutottak, valószínűleg olyan összetett csillagászati eseményt kell keresni, ami szabad szemmel jól látható volt, mivel mai tudásunk szerint akkor még nem használtak távcsövet. Emellett bizonyítható és jelentős, azaz maradt róla feljegyzés. Jézus Krisztus valódi születése a keresztény alapú időszámításhoz képest Kr. e. 6-7-re tehető. Ennek időpontját az akkori júdeai római helytartó, Nagy Heródes fennmaradt rendeletei alapján következtették ki. 1898-tól pedig elkezdték az ókori Mezopotámiát és Babilont kutatni a németek, amelynek során több ékírásos táblát tártak föl. Az 1925-ös sippari lelet megemlít egy kitüntetett bolygóegyüttállást. Kr. e. 7-ből a Jupiter és Szaturnusz háromszori együttállásáról tudunk a Halak csillagképben, ami azóta sem ismétlődött meg – hangsúlyozta Óvári László. 

A háromszoros bolygóegyüttállás az égitestek látszólagos mozgásának köszönhető. – A bolygók az égi háttérhez képest lassan haladnak hónapról hónapra. A Jupiter keringési ideje 12 év, és egy hónap alatt tesz meg egy csillagképnyi utat. A Szaturnusz ehhez képest feleannyi idő alatt, mert a keringési ideje körülbelül 30 év. A Föld keringési ideje pedig 1 év. Tavaly 2020. december 21-én a Jupiternek és a Szaturnusznak hasonló együttállása történt, de csak egy alkalommal, és nem kerültek olyan közel egymáshoz az égitestek, mint a Megváltó világrajövetelekor. 

A bolygók úgynevezett retrográd mozgása okozza, hogy úgy tűnik, mintha megállnának, vagy kicsit visszafelé haladnának az égen. Ennek a látszólagos hurokmozgásnak köszönhető a háromszori együttállás, június 4-én, október 2-án és december 10-én. Ha a két bolygó teljesen fedésben van egymással, akkor felerősítik egymás fényét. Már az Ószövetségtől kezdve tartalmazta a korabeli szimbólumrendszer a Halakat, valamint a Jupitert és a Szaturnuszt, és a kereszténység fontos jelképe a hal. Komoly súlya van tehát annak, hogy a háromszoros együttállás a Halak csillagképben ment végbe. A júniustól decemberig tartó több mint fél év pedig elengedő lehetett arra, hogy valakik nagy távolságról is Betlehembe utazzanak teveháton. Viszont valószínűbb, hogy az utazók pontosan tudták már jó előre, hová igyekeznek, mert útvonal jelzésére a bolygók nem alkalmasak. Az együttállás inkább csak a kitüntetett esemény idejét jelezhette – magyarázta a szakértő.
 

(A borítóképen: A háromkirályok a Szent Családnál a művészet gyakori témája. A kép Párizsból való)