Wáberer György: „A szülőföldem ma is az életem része”

Díszpolgári címet adományozott a sátoraljaújhelyi önkormányzat a közelmúltban Wáberer Györgynek, Tokaj-Zemplén fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak, nagyvállalkozónak, a város szülöttének. A döntést a képviselő-testület azzal indokolta, hogy a kitüntető címmel a díjazottnak a városért, valamint a térség fejlődéséért végzett munkáját ismerték el. Ennek okán kérdeztük Wáberer Györgyöt kapcsolatáról Sátoraljaújhellyel, egykori iskolájával, valamint Tokaj-Hegyaljával és Zemplénnel.

Hogyan érintette a szülővárosától kapott elismerés?

Megtiszteltetésként éltem meg, hogy gondoltak rám. A térségért és Sátoraljaújhelyért a díjtól függetlenül szívesen dolgozom, de természetesen ez az elismerés tovább erősíti a város iráni elkötelezettségemet. Itt születtem, itt töltöttem a gyermekkoromat, ide jártam általános iskolába, itt éltek a barátaim, a rokonaim, a szüleim, a nagyszüleim, és nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról. A környéktől nem szakadtam el, hiszen a Zempléni-hegységben töltöm a családommal együtt a szabadidőm nagy részét, vagyis a szülőföldemet ma is az életem részének tekintem.

Ön nagyon régóta tehetős, befolyásos ember. Miért az elmúlt három-négy évben látta elérkezettnek az időt arra, hogy nagyobb mértékben támogassa szülőföldjét? Gondolom, sokan tudják, hogy jelenleg is több, egymással párhuzamosan futó, jelentős összegből gazdálkodó programot bonyolít le részben saját forrásból, nagyobb részt pedig egy célzott, térségi kormányzati támogatás koordinátoraként.

Húsz éven keresztül egy európai léptékkel mérve is nagy céget vezettem. Az a munkám öt évvel ezelőtt befejeződött, ami időt szabadított fel és lehetőséget kínált ahhoz, hogy más területen is hasznosítsam tapasztalataimat. Ebben szülőföldem, valamint egykori iskolám segítése, támogatása természetesen prioritást élvez.

Ezt részletezzük, mert ez a segítő munka egyszerre több szálon is fut. Sorrendben talán az első helyszín, ahol a térségben kézzelfogható segítséget nyújtott, az egykori alma matere, vagyis a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma. Az intézmény az ön – két másik öregdiákkal együtt nyújtott – támogatásával egy tornacsarnokot kapott, amelynek az építési költsége jócskán meghaladta az egymilliárd forintot. Az iskolát azóta is támogatja. Hogyan találtak újra egymásra a gimnáziummal?

Sárospatakon jártam gimnáziumba. Néhány évvel ezelőtt az iskola igazgatója meghívott és megmutatta, milyen körülmények között működik ma a gimnázium. A látogatást abban a tornateremben kezdtük, amelyben egykor még én is részt vettem a testnevelés órákon. Ez volt egyébként Magyarország első fedett tornaterme. Látogatásom idején már nem volt olyan állapotban, mint a másfél száz évvel azelőtti építésekor, és úgy láttam, hogy legalább száz éve semmit nem költöttek rá. Az volt az igazgató kérése, hogy néhány pataki öregdiákkal összefogva segítsük hozzá az intézményt egy mai kornak megfelelő sportlétesítményhez. Innen indult a kapcsolat. Összefogtunk hárman, és építettünk egy sportcsarnokot. Közben felújítottuk az egyik kollégiumot, valamint az iskola laborjait, és komoly oktatást támogató fejlesztéseket hajtottunk végre, amelyek egyebek mellett a kémiai-fizikai képzést elősegítő eszközállományt és a számítástechnikai berendezéseket, eszközöket érintették. Közben teljesen megújult az iskola is. Jó látni, hogy az így végrehajtott infrastrukturális fejlesztések lehetőségeit milyen jól használja ki az intézmény. Öt évvel ezelőtt a gimnázium még nem volt rajta a legjobb eredményeket felmutató háromszáz magyar középiskola ranglistáján, most pedig, ha a felvételi pontszámokat, a tanulmányi átlagot, az érettségi jegyek átlagát és a felsőoktatási intézményekbe felvett diákok arányát tekintjük, akkor ma már az élgimnáziumok közé sorolható. Úgy látom, hogy látványos eredményei vannak annak a munkának, amit mi, szponzorok, támogatók beletettünk ebbe a fejlődési folyamatba.

A térségben rejlő lehetőségek messze nincsenek kihasználva – Wáberer György

A fejlesztések még nem értek véget...

Most azt tervezzük, hogy egy uszodát is építünk a sárospataki Iskolakertben. Ez a fejlesztés már összefügg azzal is, hogy a Tokaj-Hegyalja Egyetem létrejöttével Sárospatak egyetemváros lett. Az új tanuszodát a tervek szerint a gimnázium diákjai mellett az egyetem hallgatói is használják majd. Felújítjuk a már emlegetett, ma már éppen 168 éves tornatermet is. Az én időmben ott vívóedzések is voltak, reményeink szerint a felújítás után, a megújult tornateremben újra meg lehet honosítani ezt a sportágat Sárospatakon.

Ezek a beruházások leginkább a szellemi elit képzéséhez járulnak hozzá, hiszen a gimnáziumból általában olyan diákok kerülnek ki, akik később a saját választott hivatásukon keresztül vélhetően sokat tehetnek majd hozzá a nemzet sorsának alakulásához. Tudomásom szerint ön nem feledkezett meg a legszegényebbekről sem. Azokról, akiknek a napi létfenntartás is nehézséget okoz, hiszen Sátoraljaújhely legszegényebb részén felépítette a Wáberer Házat, ahol különböző szolgáltatások, felzárkóztató programok várják a rászorulókat, emellett saját alapítványán keresztül a nehéz sorsú zempléni fiatalok számára indított egy ösztöndíjprogramot is. Ezeket a kezdeményezéseket mi inspirálta?

A társadalmi különbségek az én gyerekkoromhoz képest nőttek. Hatvan évvel ezelőtt is voltak szegény családok, de az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek az elmúlt hat évtized alatt érezhetően nagyobbak lettek. Véleményem szerint a mélyszegénységben élő gyerekek felzárkóztatásának csak egyetlen módja lehet: az oktatás. Ezért létrehoztam egy alapítványt, amely a többi között egy ösztöndíjprogramot valósít meg. Ebben nem elsősorban a tehetséges gyerekek támogatásával foglalkozunk, hanem azzal, hogy az általános iskola elvégzése után legyen lehetőségük legalább egy szakmát elsajátítani a programban részt vevőknek. Ez a közepes képességű gyerekek számára jó lehetőség. Természetesen vannak közöttük is kiemelkedő teljesítményt produkáló fiatalok, hiszen az általunk mentorált diákok közül négyen már felvételt nyertek a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumába, ahová évről évre egyre magasabb pontszámmal lehet bejutni. Az alapítvány által segített programban első körben nyolcvanan vettek részt, a második évben százhatvanra duzzadt ez a szám, idén pedig már háromszázhúsz támogatott gyerekünk van. Az ösztöndíjat a diák addig kapja, amíg tanul. Számításaink szerint néhány éven belül ezer gyerek is bekerülhet ebbe a programba. Én azt tekintem sikernek, ha ők szakmát tudnak szerezni és megragadják a továbbtanulási lehetőséget a támogatás segítségével.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről most Zemplénben a legtöbben ismerik, vagyis a Tokaj-Zemplén fejlesztését célzó kormánybiztosi teendők. Közel 150 milliárd forintnyi fejlesztési pénzt kell úgy felhasználnia a térségnek a következő két-három évben az ön koordinálásával, hogy az jelentős fejlődést eredményezzen. Ez már nem kizárólag a tehetős vállalkozó társadalmi szerepvállalása, hanem egyfajta kormányzati szerep is. Korábban volt már kormánybiztos egy másik feladatkörrel, ezt a jelenlegi nem kis feladatot miért vállalta?

Szülőföldem sorsának alakítása szívügyem, ezért jó lehetőséget láttam abban, hogy részt vehetek Tokaj-Hegyalja és Zemplén fejlesztésében. A térségben rejlő lehetőségek messze nincsenek kihasználva. A trianoni határok meghúzása óta – ami ezt a régiót kiemelten hátrányosan érintette – innen a fiatalok folyamatosan elvándorolnak, és érzékelhető az elszegényedés is. Ha ezt a folyamatot meg tudjuk fordítani, akkor ez óriási jelentőségű a térség számára. Ezt a munkát szívesen és karitatív alapon végzem, mivel az ezért járó tiszteletdíjat is az ösztöndíjprogramban részt vevő gyermekek támogatására adományozom. A fejlesztés sikeres végrehajtása számomra nagy kihívás. A fejlesztési program tartalmát egyébként részletesen egyeztettem negyvenöt polgármesterrel. Jó érzés, hogy velük is sikerült kialakítani egy olyan közösséget, amely együtt gondolkodik és egyformán részesülhet a program kínálta lehetőségekből.

Amikor több mint egy éve, közvetlenül a kormánybiztosi kinevezése után beszélgettünk, azt mondta: az ön legfontosabb szerepe ebben a programban az, hogy jelentősen le tudja rövidíteni a beruházásokat oly gyakran hátráltató bürokráciát. Most, több hónapnyi tapasztalattal a háta mögött mennyire elégedett a program végrehajtásának ütemével?

Én a magánszférában edződtem, és ott gyakran előfordult, hogy addig nem álltunk fel a tárgyalóasztaltól, amíg valaminek a végére nem tettünk pontot. Ebben a kormányzati programban a pályázati rendszer a meghatározó, ami előrevetít egy bizonyos bürokratikus döntési mechanizmust. Ezzel – mint vállalkozó – nem vagyok teljesen elégedett, de abban mindenképpen szerepet tudok vállalni, hogy az előkészítési és döntési folyamatok a lehetőségekhez képest minél gyorsabbak legyenek.

Ha képzeletben előre ugrunk az időben mondjuk öt évet, milyen Zemplént szeretne akkor látni?

Zemplén kivételes természeti szépsége páratlan történelmi múlttal párosul. Ennek sok fennmaradt öröksége megtalálható a térségben, van például hat látogatható várunk és további tizenkettő a föld alatt, amelyeket érdemes lenne feltárni. Emellett a Tokaji név évszázadok óta elismert márka a világban. Ha ezt a brandet még fényesebbé tudjuk tenni, az egyre több turistát vonz majd a térségbe. Abban is hiszek, hogy a tokaji borok elismertségét magasabb szintre lehet emelni. Tervezünk egy kerékpárutat Kassa és Tokaj között, amely a sport- és szabadidő-turizmust erősítheti fel. Ezek segítségével nagyon sok munkahelyet tudunk teremteni. Egyebek mellett különböző – köztük egészen magas – minőségű szállodák épülnek, ezek mind-mind nagyon sok kvalifikált munkaerőt igényelnek majd. Az már most érzékelhető, hogy az itt, helyben elérhető munkaerő-kínálat ezt az igényt nem tudja kielégíteni. Ennek eredményeként hamarosan meg tudjuk fordítani az eddig tapasztalt hátrányos folyamatot, vagyis már nem elvándorolni fognak az emberek, hanem ide jönnek munkát vállalni. Ha ők jól fogják itt érezni magukat és megtalálják a számításukat, valamint a magánbefektetők is egyre nagyobb lehetőséget látnak a térségben, akkor az általunk végzett munka látványos felemelkedést eredményezhet Tokaj-Hegyalja és Zemplén számára.

(A borítóképen: Wáberer György: „A fejlesztési program tartalmát részletesen egyeztettem negyvenöt polgármesterrel”)