Miskolcon állították hazánk első egész alakos Kossuth-szobrát

Sokan nem tudják, hogy Magyarország első egész alakos Kossuth-szobrát városunkban állították az egykori kormányzó emlékére.

Már 1894-ben, Kossuth halála után felmerült, hogy Miskolc szobrot emel nemzetünk egyik legnagyobbja számára. 1894. április 12-én a közgyűlés el is rendelte a gyűjtést, és a városi tanács által hozzáadott összeggel együtt 16 500 forint állt rendelkezésre e nemes célra.

A szobor – Róna József alkotása – 1898 tavaszára készült el, és május 30-án fel is avatták az Erzsébet téren, óriási érdeklődés közepette.

De ne szaladjunk ennyire előre! Azt tudnunk kell, hogy, noha Kossuth Lajos mindösszesen kétszer járt városunkban, mégis Miskolc első díszpolgárává választották.

Miskolc városának közgyűlése először 1861-ben tárgyalta a díszpolgárság kérdését, de ekkor még nem valósult meg ez a terv. Később azonban elfogadta, és városunk első díszpolgára Kossuth Lajos (1802–1894) egykori kormányzó lett 1886-ban.

Felhívás indult az országban a rendezett tanácsú városok körében – is –, hogy a „hazánk nagyfia iránt érzett hálás kegyelet és ragaszkodás” kimutatásaként válasszák őt díszpolgárukká, ugyanis az 1879-ben elfogadott honossági törvény előrevetítette, hogy el fogja veszíteni magyar állampolgárságát.

Magyarország első állampolgársági törvényét 1879. december 20-án írta alá Ferenc József, maga a törvény pedig 1880. január 5-én lépett hatályba:

„Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy osztrák–magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát.”

„Így rendelkezett az 1879. december 20-án szentesített, »a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről« című törvény, amely csak abban az esetben adott lehetőséget a magyar állampolgárság megtartására, ha az érintett a tízéves határidő alatt egy osztrák–magyar konzulnál tartózkodási engedélyéért folyamodik.”

(cultura.hu – Magyarország első állampolgársági törvénye)

Miskolc közgyűlése 1886. december 30-án fogadta el egyhangúlag a díszpolgárságáról szóló javaslatot. Kossuth 1889. december 20-án veszítette el magyar állampolgárságát egyébként. De térjünk vissza a szobor avatására.

Az avatási ünnepségre rengeteg ember érkezett, főleg a megyéből és Budapestről. A várost „föllobogózták”. A kormányzó fia, Kossuth Ferenc vasárnap este érkezett városunkba Kubik Béla, Sturmann György és Pichler Győző országgyűlési képviselők társaságában. Óriási ünneplés fogadta őket, nemcsak a pályaudvaron, hanem egészen a szállásukig, a Korona szállóig vezető úton. Ferenc még a szobája ablakából is megköszönte az ünneplő tömegnek a lelkes fogadtatást.

Az egykori kormányzó húga, Ruttkayné Kossuth Lujza már szombaton este Miskolcon volt, őt a pályaudvaron Doleschall Gabriella üdvözölte a miskolci polgárnők és polgárleányok nevében. A vasárnapi szentmisén is részt vett az evangélikus templomban. Ittléte alatt fogadta Zelenka Pál püspököt, dr. Tarnay Gyula alispánt, Soltész Nagy Kálmán polgármestert és az evangélikus nőegylet tizenkét tagját Markó Lászlóné vezetésével. A beszámolók szerint igen jól érezte magát városunkban. A szakadó eső ellenére rengetegen várták őket – Kossuth Lujzát és Ferencet – a pályaudvaron mindkét napon.

Hétfőn reggel is esőre ébredt Miskolc. Ennek ellenére az érdeklődés nem csökkent a városban az avató iránt. Óriási tömeg gyűlt össze az Erzsébet téren, a korabeli beszámolók szerint 15-20 ezer ember. Az avatásra váró szobor sötétvörös szövettel volt letakarva. A tér díszítésére egy Pick Jakab nevű úriember kapott megbízást, aki nagyszerű munkát végzett. Minden eshetőségre készen álltak az önkéntes tűzoltók Szombathy Sándor parancsnok vezetése alatt. Ők feleltek a rend fenntartásáért is. Az orvosok is felkészültek az esetleges rosszullétekre dr. Kazai Mór főorvos vezetésével és természetesen a rendőrség is megjelent az eseményen, Lukács Béla főkapitánnyal egyetemben.

Sorban jöttek a vendégek az ünnepségre. Vallási vezetők, egyletek, társulatok, társaságok, politikai pártok vezetői, képviselői. A teljesség igénye nélkül: Lichtenstein József, Bizony Ákos, dr. Tarnay Gyula, Kun Bertalan, Zelenka Pál, Szemere Attila, dr. Horváth Lajos, Herman Ottó, illetve a helyi és a fővárosi sajtó képviselői.

Soltész Nagy Kálmán polgármester beszéde:

„Tisztelt ünneplő közönség!

1894. évi márczius 20-ikának napja Magyarország történetének fekete lapját egy örökké gyászos levéllel szaporitotta meg, Kossuth Lajos meghalt.

A nagy halott még távol idegenben feküdt a ravatalon, még nem hullott koporsójára hazánk drága földje, s az ország szive már is meg mozdult, hogy Kossuth Lajos emléke a fővárosban hozzá méltó szoborban örökitessék meg.

De Kossuth Lajos nagy neve, dicső emléke iránt a hála és kegyelet érzete Magyarország minden részében minden magyar ember keblében s Miskolc város hazafias polgárságában és honszerelmével párosulva gyökeret vert. Ez indította Miskolc város közönségének hivatalos képviseletét, a városi közgyűlést arra, hogy a közakaratnak hódolva, 1894. április 12-én tartott ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Kossuth Lajos emléke Miskolc városában közadakozás útján begyült összegből emelendő érczszobor által megörökítessék.

Komoly megfontolás, hazafias lelkesedés szülte e határozatot. Aggodalom nem vegyült gondolatunk közé, csak egy cél volt előttünk: hogy azon férfiu emlékszobrának, kit e nemzet milliói atyjoknak neveztek, kihez e nemzet milliói szeretettel, imádással ragaszkodtak, azon férfiu szobrának Miskolcz város egyik közterén állítani kell.

A szobor a művész keze alól kikerült. Még most leborítva, rövid néhány percz mulva látni fogjuk Kossuth Lajost tetterejének fénykorában, azon időből, midőn a nemzetet az 1848-iki megtámadott törvények védelmére felhívja; látni fogjuk mi, látni fogják utódaink évszázadok multán is, hogy Miskolcz városának halakat e nemes kegyelet tiszta forrásából eredve, méltányolni tudta a haza legnagyobb, legdicsőbb fiának soha el nem muló érdemeit.

Midőn mint e város polgármestere, kedves kötelességemnek tartom, hogy mindazoknak, kik közelről és távolról megjelenve, Miskolcz város ünnepélyén részt vesznek, hálás köszönetet mondok!”

(Szabadság, 1898. június 1.)

Pontban fél tizenkettőkor érkezett meg Kossuth Ferenc és Ruttkayné Kossuth Lujza is. Néhány perc múlva már a Nemzeti dal zengett sok ezer torokból az Erzsébet téren, útjára indult az ünnepség.

Az avatási ceremóniát Miskolc város polgármestere, Soltész Nagy Kálmán beszéde nyitotta. Utána Tóth Pál, a református leányiskola igazgatója szólalt fel. A beszédek után következett a szobor leleplezése, amely előtt a jelenlévők mindegyike levette kalapját, majd hangos éljenzésben „tört ki”. A szobor készítőjét, mesterét, Róna Józsefet a vállára vette a közönség, így ünnepelte remekbe szabott alkotásáért.

Az ünnepséget Csorba József – aki a Miskolci Mezőgazdák Társas Egyletének elnöke volt – szavai zárták le:

„Mi magyar földmívelő nép is eljöttünk első szobrodhoz, Kossuth Lajos. Itt, e szent helyen esküszünk, hogy nem fogjuk soha elfelejteni nevedet, mert mig te földet adtál a népnek, magad hontalanná lettél. A magyar földmívelő nép nevében megkoszorúzom érczalakodat.”

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV., 307. oldal)

Ezeket az egyszerű, de őszinte szavakat óriási lelkesedés fogadta. Talán ez lelkesítette fel Kossuth Ferencet is, aki szobája ablakából mondott egy rövid beszédet. Az avatót este egy négyszáz terítékes vacsora zárta a Korona dísztermében. Minden miskolci rendkívül büszke volt arra, hogy először városa állított emléket a nagy államférfinek. Legyünk erre ma is büszkék!

(folytatjuk...)

Forrás

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes hely­iratai IV.

cultura.hu

Borsodmegyei Lapok, 1898., 43. szám

Szabadság, 1898. június 1.

Vasárnapi Újság, 1898., 23. szám