Czukorsüteményes bolt

A cukrászat mint mesterség a középkori Olaszországból való, a taljánoknál oktatták először az arra jelentkezőket. Az első cukrászcéh viszont Franciaországban, Párizsban jött létre.

Magyarországon elsőként Müller Antal nyitott cukrászdát a budai Várban 1827-ben. Az 1880-as évek elején költözött át a mai Vörösmarty térre Kugler Henrik cukrászdája, amelybe 1884-ben társult Gerbeaud Emil. A ma is működő cukrászda státuszszimbóluma lett a magyar cukrászmesterségnek.

Miskolcon a szakmát először svájci cukrászok terjesztették el, az itteniek pedig elsősorban Franciaországban képezték magukat a mesterséget illetően. Most pedig nézzük a régi miskolci cukrászdák történetét!

Rorárius cukrászda

(Jost, Silvestri, Prevosti, Rábel)

Miskolc legrégebbi cukrászdájának története akkor kezdődött, amikor gróf Reviczky Ádámot nevezték ki Borsod vármegye főispánjának 1828-ban. Az új főispán ugyan Bécsben élt, de voltak kapcsolatai Firenzében is, és már a beiktatási ceremóniára hozta magával Jost Jánost, aki neves cukrász volt hazájában. Őt tekintjük a miskolci cukrászat alapítójának. 1828-ban nyitotta „czukorsüteményes bolt”-ját. Jost mester 1833-ban hunyt el, utóda Zuan Rudolf lett, aki Eperjesről tette át székhelyét városunkba. Nem sokáig maradt nálunk, egy bizonyos Silvestri Jakabbal működtette együtt az üzletet, majd visszatért Eperjesre.

Silvestri (1807–1869) már 1833-ban társa volt Zuannak, és 1869-ig üzemeltette a „boltot”. 1842-ben egy másik svájci cukrász is megjelenik városunkban, Schweitzer Adolf. Az ő cukrászata a színház mellett üzemelt.

Silvestri első felesége – Giovannini Mária – korán elhunyt, de a gyász nem sokáig tartott, hiszen még abban az évben új asszonyt hozott a házhoz, nevezetesen Prevosti Sárát. A két felesége neve azért érdekes számunkra, mert az ő rokonaik veszik majd át Silvestri üzletét, annak 1869-ben bekövetkezett halála után.

Először Giovannini Rudolf (1824–1871) – Mária bátyja –, majd az ő elhunyta után 1876-tól Prevosti Oszkár, aki Prevosti Sára bátyjának a fia volt. Ő egészen 1895-ig „cukrászkodott” Miskolcon, ekkor vette át tőle a boltot Rábel Albert lőcsei üzletember, aki egészen 1938-ig működtette az üzletet. Ez volt talán a legszebb időszaka a cukrászda történetének.

A cukrászda nagyon sok termékkel foglalkozott, például gyógycukorkát is készítettek.

A legfinomabb sütemények kerültek az üzlet polcaira, messze földön híres volt a Rábel cukrászda, amelynek különlegessége volt a Rábel-krémes.

„A cukrászda kapujából, ahogy az utcáról bementünk, balra volt a kávéskonyha, innen lehetett bemenni a cukrászdába, vagyis a sütödébe, ahol a kemence volt és dolgozott a három cukrász. Rábel bácsi pedig a vendégekkel foglalkozott. Nagyon kellemes, kedves lőcsei ember volt, aki a németen, magyaron kívül más nyelveket is beszélt. Előkelő volt a vendégsége is.”

(Lövey József miskolci cukrászmester visszaemlékezése 1990-ben)

1928-ban ünnepelték a miskolci cukrászat megszületésének százéves évfordulóját. Rábel mester vezetésével a miskolci cukrászok sírjait koszorúzták meg az avasi temetőben, illetve a megyeházán Reviczky Ádám egykori főispán képét is.

Nemcsak maga a cukrászda, hanem a vendégköre is híres volt. Dr. Pfliegler Kálmán, Miskolc legendás hírű orvosa és családja is gyakran járt át a szomszédba, ugyanis a szemközti házban laktak.

Meg kell említenünk a vendégkörből Petőfi Sándort és Tompa Mihályt is. Sokat időzött itt Déryné Széppataki Róza vagy Egressy Gábor.

A szabadságharc alatt még az orosz herceg, Paszkevics tábornok is a vendégek között szerepelt, állítólag az orosz katonák költötték a legtöbb pénzt az itt állomásozó csapatok közül. Később Laborfalvi Róza és férje, Jókai Mór, de Kaffka Margit, Blaha Lujza és még sokan mások és sok-sok nagynevű miskolci polgár üldögélt a Rábelben.

Az állam vette át

Rábel mester után Rorárius Gyula vette át az üzletet. Rorárius Gyula egyébként nem sokáig vezette a cukrászdát, már idős, beteg ember volt. Nemsokára felfogadott egy Stibinger László nevű cukrászt maga helyett, aki később saját üzletet nyitott a Sötétkapu alatt. Rorárius Gyula 1948-ban hunyt el, de előtte unokaöccsének, Rorárius Lászlónak adta át az üzemeltetési jogot, aki az államosításáig, 1951-ig vezette a helyet.

Az államosítás során a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tulajdonába került a cukrászda. 1952-re tervezték a nyitást, de csak 1954-re készültek el a tervek. A vendéglátóipari egység a 42. számú cukrászda nevet kapta. A felújítás során nem szakértő kezek végezték a munkálatokat, és a terveket sem azok készítették. A „felújítás” után a Béke cukrászda nevét kapta, bár a miskolciak mindig is Roráriusnak vagy egyszerűen csak Rorinak hívták.

A történet folytatása ismert, 1971-ben a Széchenyi utca 3–5. számú épületeit 2130 robbanótöltet segítségével felrobbantották, helyére egy „szörnyszülött”, a Pátria-tömb került.

A bútorzatát ezek előtt Budapestre, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba szállították. Aztán később újra visszakerült Miskolcra a kivételes bútorzat, ahonnan pedig titokzatos körülmények között eltűnt...

Egy kivételes helytörténeti, kultúrtörténeti darabbal lett szegényebb nemcsak Miskolc, hanem az egész ország. Hihetetlen, hogy ezt meg merték tenni...

A nyolcvanas évek végén a Pannónia szálloda földszinti helyiségében újra megnyitott a Rorárius cukrászda, amely 1990-től jogi viták miatt a „Rori” fantázianevet használta. Végül ez a kezdeményezés is hamvába holt, hiszen 1992-ben végleg bezárták a kávézót.

Schweitzer cukrászda

A cukrászdával először az első miskolci újság, a Miskolczi Értesítő hasábjain megjelent hirdetés formájában találkozhatunk. Schwei­tzer Adolf az, aki üzemeltette azt, a színház mellett volt található. 1871-ben a miskolci kiállításon komoly díjazásban részesült a cukrászda. Adolf 1876-ban hunyt el, ezek után özvegye „vitte a boltot”. 1900-ban lett a cukrászda tulajdonosa gyermekük, Schweitzer Sámuel. Ő 1904-ig üzemeltette a céget, majd az jogutód nélkül megszűnt (a legtöbb forrás szerint). Azért fontos megemlíteni, mert Miskolc második cukrászdája volt.

(Folytatjuk…)

Források

Wikipédia – Cukrász szócikk – Kugler Henrik-szócikk – Gerbeaud Emil-szócikk

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1 – Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más ,,édes”-mesterségek Miskolcon

Magyar Hírlap – 1899. november 24.

Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

boon.hu – Rori, Rácz, Capri: eltűnt miskolci cukrászdák, kávézók

Amerikai Magyar Népszava – 150 éves, de már a múzeumban a híres Rorarius-cukrászda

Reggeli Hírlap – 1927. szeptember 18. – Megfogyott és megváltozott a miskolci cukrászdák közönsége

Magyar Hírlap – 1971. január 4. – Kis történelem egy étlapról

Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa – Házak, emberek, történetek

Reggeli Hírlap – 1934. február 25. – Henszelmann Aladár: Miskolci Biedermeier

Magyar Nemzet – 1978. július 18. – Benedek Miklós: Rekviem egy műemlékcukrászdáért

Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig