Építészek, csendben

Húsz éve szervezték a vitát, amely az érdektelensége miatt végül nem a széles körű párbeszédet szolgálta.

Tengerparti hotel

A témát az a tervezett beruházás adta, amelynek révén az Avassal, a templommal és a harangtoronnyal szemben épült volna fel a többszintes, 15 méter magas szálloda. A beruházást bírálók „mediterrán tengerpartinak”, mások a „balatoni szállodasor hangulatát idézőnek” tartották az ide szánt hotelépületet, jóllehet az Észak-Magyarország többször is megírta: az avasi teraszok és borpincék század eleji világa ihlette a tervet.

Az is kérdésként merült fel: szüksége van-e egyáltalán a városnak egy nagy belvárosi szállodára.

A Miskolci Városszépítő Egyesület vállalta, hogy vita keretében ütközteti a véleményeket. Csakhogy – mint az Észak-Magyarország 2001. szeptember 14-i számában tudósított – „napjaink miskolci építésztársadalma igen csekély mértékben képviseltette magát a beszélgetésen, így továbbra sem tudható, valóban vannak-e szakmabeli ellenérzések, kifogások a tervekkel kapcsolatban. Miként az sem igazolható, vajon a lépcsőzetes kialakítású szállodakomplexum telepítésével és kialakításával kapcsolatban mi azoknak a nézete, akik évtizedeken át nap mint nap mellette fognak elsétálni, büszkén felnézve rá avagy bosszankodva elfordítva fejüket: a városlakóké”.

Elhangzott viszont: a vita megkésett, hiszen már lezajlott a tervek engedélyeztetése. A tervtanácsi megvitatás során sem érkezett észrevétel, kifogás a városházára. Ezek után lényegében szétfolyó beszélgetésbe csapott át a városszépítő szándék. Szó volt a Városház téri Széchenyi-szobor tarthatatlanságáról, a kelet–nyugati irányú miskolci közlekedés több évtizedes megoldatlanságáról. A mai újságolvasó már annyival okosabb a korabeli elődjénél, hogy tudhatja: az Erzsébet fürdő mellé tervezett szálloda végül nem épült meg.

(A borítóképen: Végül nem épült szálloda az Erzsébet fürdő mellé)