Ajtórésbe kerülhet a láb a Vasgyárban

Akár meg is újulhat és új funkciót kaphat a Vasgyár területén található egyedi gépgyár volt épülete, vagy esetleg a perecesi általános iskoláé, amely már egy ideje üresen áll. Mindez további pályázatokon múlik, de a fejlesztés koncepciója már létezik: a közelmúltban készült el egy nemzetközi projekt részeként.

– 2020 szeptemberében indult a projekt, amelyet az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program Kisprojekt Alapja finanszíroz. Két partner vesz benne részt, Miskolcról a BORA 94 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség, Szlovákiából pedig a Kassai Műszaki Egyetem – tudtuk meg Filep Réka projektmenedzsertől. Mintegy 40 nemzetközi projektben vesznek részt megvalósítóként vagy menedzselő szervezetként. Régóta dédelgetett tervük, mondta, hogy mivel mindkét város életében jelentős szerepet játszik az ipari múlt, és ennek számos nyoma is van a városokban, fel kellene karolniuk az ipari örökség ügyét.

Jó lengyel példa

– A végső lökést az adta, hogy egy másik, nemzetközi együttműködés részeként ellátogattunk az egykor textiliparáról híres közép-lengyelországi Łódźba, ahol nagyon jó példát láttunk a felhagyott épületek hasznosítására. Szerettünk volna Miskolcon is hasonló kezdeményezést elindítani.

A most záruló, „INHERIT – Kassa és Miskolc ipari örökségének hasznosítási lehetőségei” című projekt megalapozó-előkészítő jellegű. Az ügynökség célja az volt, hogy együttműködést alakítsanak ki azokkal a szervezetekkel, amik foglalkoznak az ipari örökség témájával, és ennek érdekében műhelymunkákat szervezzenek, amelyekre meghívják az érintett civil szervezeteket, magánszemélyeket, közintézményeket.

A műhelyfoglalkozásokról Bereczki Zoltán építész, műemlékvédelmi szakmérnök, a projekt külső szakértője beszélt.

– Először feltártuk az ipari örökség helyzetét mindkét városban – mondta az építész. – Erre a helyzetelemző tanulmányra épülve következtek a workshopok, amikbe már bevontuk a nagyközönséget: nagy volt az érdeklődés. Végül Kassán is, Miskolcon is elkészült egy-egy fejlesztési koncepció. A helyzetelemző tanulmányba Miskolc több ipari örökségi helyszíne is bekerült.

Több ipari terület

– Érdekes volt látni, hogy legtöbbször a Vasgyárra fókuszálunk, holott Miskolc ipari öröksége ennél jóval gazdagabb. A Zsolcai kapu környéke volt még fontos ipari terület, ám kevés épület maradt meg. Megvan viszont az egykori közvágóhídé a Sajószigeti úton, ma egy cég telephelye – említette a szakember. Több más is van: például a Borsod-Miskolci Gőzmalom épületei a József Attila úton, vagy a cementgyár épületei egyben kezelve a kőbányával és a csillepályával. Kevésbé ismert a volt városi sörfőzde, ami most a Herman Ottó Gimnázium ebédlője. És persze ott a Vasgyár.

A projekt részeként aztán kiválasztották a cikk elején említett két épületet, ezekről készült el költségbecsléssel a fejlesztési koncepció. Ez a projekt eddig tartott, de bíznak benne, hogy egy következőben sikerül forrást találni legalább az egyik megvalósítására.

– Akkor végre városunkban is megvalósulhatna egy ipari rehabilitáció – jegyezte meg az építész. Részletezte: a perecesi iskolaépületben egy multifunkciós turisztikai és rendezvényközpontot képzeltek el, amit a perecesiek és a turisták is tudnának használni.

– Perecesről rengeteg turistaút indul, így kiinduló- és végpontja lehetne a túráknak, szállásépületként is tudna működni. Lehetne ott konferenciákat, céges rendezvényeket és akár esküvőket is tartani. A fejlesztések az egész településrészt „fel tudnák húzni”, új funkciót kaphatna később az egykori bányászklub és a szabadtéri színpad is. Régen ez volt a településközpont, most elhagyatottak az épületek.

A Vasgyár területén található épületeket először nem akarták bevonni a fejlesztési koncepcióba, de a workshopok során kiderült, hogy a résztvevők fontosnak és értékesnek tartanák a megmentésüket, különösen a volt egyedi gépgyárét.

– A háromhajós csarnok egyik részében egy kiállítótér és kutatóközpont kaphatna helyet, ahová leletmentő jelleggel be lehetne vinni azokat a gépeket, berendezési tárgyakat, amik még megvannak a kohászat vagy a Digép területén. Egy másik csarnokrészben a napi élet zajlana: coworking irodákat lehetne létrehozni, ahol például a kreatívipar képviselői bérelhetnének asztalt, műhelyeket: olyanok, akiknek a működése önmagában is látványos. Néhány ötletet is felvetettünk, például kerékpárkészítő manufaktúra, speciális effekteket gyártó filmstúdió, ékszerészműhely. Egy-két eszköz beszerzésével – lézerszkennerrel, 3D nyomtatóval, lézervágóval felszerelve – vonzóak lehetnek a műhelyek ahhoz, hogy a kreatívipar oda telepedjen, utána a csarnoktérbe akár kézművesvásárokat is lehetne rendezni.

Megjegyeztük, az ötlet megvalósítását bonyolítja a Vasgyár helyzete: a hatalmas terület elzárt a várostól.

– Ez az oka, hogy először nem akartuk bevonni a koncepcióba. Ám megközelítésére végül több megoldási javaslatot is felvázoltunk. Hosszú távon pedig az lenne a megoldás, ha a gyárterületet a tulajdonába tudná venni a város. Lépésről lépésre lehetne integrálni a területet. Ez a projekt olyan lehetne, mint amikor az ember az ajtórésbe beteszi a lábát.

Van reális esély

Kérdeztük, melyik projekt megvalósítására lát nagyobb esélyt. Bereczki Zoltán a perecesit említette, az épület szerkezete jobb, városi tulajdonban van, jól megközelíthető. Az egyedi gépgyár viszont a Vasgyár legértékesebb épülete. Filep Rékát is erről kérdeztük, ő is így látja: az iskola kedvezőbb helyzetben van, de az egyedi gépgyár rehabilitációja különösen izgalmasnak tűnik.

– A BORA 94 Nonprofit Kft. hosszú távú célja, hogy a most elkészült fejlesztési tervek valósággá váljanak – mondta.

– Van ennek reális esélye? – kérdeztük.

Filep Réka szerint azt tudni kell, hogy az unióban a jelenlegi tervezési ciklus 2021-ben indult, de sok finanszírozási program most is tervezés alatt van. Akár az operatív programokon belül, akár a nemzetköziekben látnak esélyt, hogy a konkrét beruházások megvalósulhassanak.

(A borítóképen: Az egyedi gépgyár egyik csarnoka)