Egyetemisták dilemmája: kollégium vagy albérlet

Sokak nem tudják pontosan, hogy mely lakhatási forma lenne a legideálisabb számukra. Fontos azonban azt is szem előtt tartani, hogy a felvételi után a leendő hallgatóra rengeteg stressz nehezedik a lakhatás mellett, hiszen egy teljesen új oktatási formával kell megismerkednie, ami nem más, mint az egyetemi élet.

Nem könnyű ilyenkor döntést hozni, Miskolcon eddig az egyetemi férőhelyek több mint hétharmadára adtak be jelentkezést őszre. Összeszedtük a pró és kontra érveket az albérlet és a kollégium kapcsán.

Nagy közösségben

A kollégium leginkább azoknak való, akik szeretnek új embereket megismerni és akár egy hétköznapon is egyet bulizni. Nem igazán zavarja, ha mellette akár 4-5 ember él egy légtérben, és megfelelően tud alkalmazkodni hozzájuk.

„A kollégium olcsóbb. Általában jó helyen van, az egyetemhez közel. Sokak elmondása alapján olyan, mint egy nagy család, és nagyon jó barátságokat lehet kialakítani, ha jó a közösség. Ha hiányzik egy jegyzet, vagy valamit nem ért a hallgató, akkor biztos, hogy néhány szobával arrébb tudnak neki segíteni. Vannak jó programok, bulik. Ugyanakkor alkalmazkodni kell másokhoz, hiszen többen laknak egy szobában, közös a konyha, a fürdő, és osztozni kell a tereken. Vannak, akiket ez zavar, mert nagyon érzékenyek a magánszférájukra, és nem érzik jól magukat, ha többekkel kell együtt élni, van, akinek a tanulásban is gondot okoz, stb., de sokaknak semmi problémájuk nincsen vele. Ez abszolút egyénfüggő. Valamint, ha valaki hozzá van szokva az otthoni komfortos kis szobájához, kényelmes pihepuha ágyához, akkor azért valamivel lejjebb kell majd adnia az igényeit, hiszen a szobák felszereltségükben és állapotukban különböznek. Viszont biztosan ez is kollégiumtól függ, vannak jobbak és kevésbé jobbak is” – mondta el lapunknak Judit, a Miskolci Egyetem hallgatója.

Félig önállóan

A kollégium tehát olcsó, sok új ismerőst szerezhet valaki, rengeteg buliban lehet részt venni, és kapunk egy jól összeszokott közösséget, ahol mindenki kiegészíti egymást. Hátrányai viszont, hogy zajos, osztozni kell az élettéren, és nem biztos, hogy mindig van idő a legnyugodtabb helyen tanulni.

Ha lakást szeretnénk bérelni, akkor fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ott egy teljesen önálló életet fogunk élni, vagy ha társulunk is valakihez, akkor is egy szűk csoport leszünk. Előnye, hogy itt sokkal nyugodtabb, csendesebb környezetben élhet az egyetemista (természetesen csak akkor, ha a szomszéd, lakótárs is így akarja), és akár a szobában is könnyen tud tanulni. Fontos már az elején eldönteni, hogy ismerőssel vagy ismeretlennel osztja meg valaki a lakást, vagy teljesen egyedül bérli azt. Amennyiben ismerőssel költözik össze, mérlegelni kell, hogy ténylegesen együtt tudnak-e élni, mert könnyen a barátság rovására mehet, hogy ha valaki nem szeret elmosogatni maga után – írja a melo-depo.hu.

„Az albérlet drágább. Nem biztos, hogy sikerül olyan lakást találni, ami minden kritériumnak megfelel például árban, elhelyezkedésben, méretben, felszereltségben, ezért nagy valószínűséggel kompromisszumokat kell kötni. Sokan laknak együtt például barátokkal, tehát ott ugyanúgy osztozkodni kell mindenen (bár azért aközött is van különbség, hogy szoba- vagy lakótársad van), de ha egyedül élsz, akkor azért tényleg a magad ura vagy, és ennek vannak előnyei” – mondta el Beatrix, aki egyetemista, de albérletben él.

Van privát szféra

„Nem kell alkalmazkodni másokhoz, azt csinál az ember, amit akar, és úgy osztja be az idejét, ahogy szeretné, mert például nem kell várni a fürdőszobára, konyhára. Van privát szférája, kényelmesebb, és otthonosabban tudja magát érezni az ember. Az nagyon jó, hogy itt egyedül tudok lenni, nyugodtan tudok pihenni, tanulni és nem zavar senki, nem hangoskodnak, nem járkálnak összevissza. Ugyanakkor én például nem használom ki, nincsen szükségem egy komplett lakásra, és akár egy kollégiumi szoba is teljesen elegendő lenne. Annak örülök, hogy van egy saját fürdőszobám, de a konyhát szinte sosem használom. Illetve eleinte nagyon furcsa volt, hogy egyedül laktam, hiszen teljesen új volt az egész. Már vannak ismerőseim, barátaim, de én ezt a részét nem szerettem, mert sokszor egyedül érzem magam, és hiányzik, hogy valaki legyen körülöttem, akihez hozzá tudok szólni, mert ezt szoktam meg otthon” – tette hozzá Beatrix.

(A borítóképen: A kollégiumban sokszor kisebb térben kell együtt élni)