Távmunka, nem csak laptoppal

Kormányrendelet módosította júliusban a távmunkavégzés szabályait. A fogalom újragondolása lényegében a pandémia alatt kialakult gyakorlat jogszabályba foglalását jelenti. Lényeges változás azonban, hogy nemcsak a számítástechnikai eszközzel otthonról dolgozókat lehet „távmunkásnak” tekinteni, hanem például azokat is, akik a telephelyen kívül alkatrészt szerelnek össze, vagy az otthonukban ruhát varrnak. Ez azért fontos, mert a távmunkához kapcsolódó egyes szabályokat, például a költségtérítések rendszerét most már ezekre a munkavállalókra is ki lehet terjeszteni.

Rugalmas foglalkoztatás

„A rugalmasabb foglalkoztatási feltételek alkalmazását célzó szabályozás egyik újdonsága, hogy mostantól a kizárólagos otthoni munkavégzés, illetve a hibrid munkavégzés is távmunkavégzésnek minősül. Miután már tavaly ősszel eldőlt, hogy a »home office« nem lesz önálló foglalkoztatási forma, számos cég a részben vagy egészben történő otthoni munkavégzést már eddig is távmunkaként kezelte” – fogalmazta meg Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje. Lényeges újítás viszont – emelte ki –, hogy nemcsak a laptoppal otthonról dolgozókat lehet „távmunkásnak” tekinteni, hanem azokat is, akik más eszközzel dolgoznak a telephelyen kívül.

Az új szabályozás fontos eleme, hogy nem csupán a távmunkavégzés tényét kell megállapodásban rögzíteni, hanem lényegében minden olyan kérdést, amiben a felek el kívánnak térni a kormányrendeletben meghatározott távmunkaszabályoktól.

Írásbeli megállapodás

„Nem lesz elegendő a távmunka feltételeit céges belső szabályzatban rögzíteni, hanem szükséges lesz megkötni egy olyan írásbeli megállapodást is, amelyben a munkavállaló és a munkáltató – amennyiben szükségesnek tartják – eltérnek az előírásoktól. A céges távmunkaszabályzatok a jövőben is megmaradhatnak, de sokkal nagyobb hangsúlyt kap a munkavállalóval kötendő megállapodás tartalma” – tette hozzá.

A kormányrendelet előírása szerint a munkavállaló az irodában vagy telephelyen egy évben legfeljebb a munkanapok egyharmad részében végezhet munkát, a többi napon a távmunkavégzés helyén köteles dolgozni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a felek nem állapodnak meg az egyharmad munkaidőnél magasabb irodai munkavégzésben, úgy a jogszabály alapján a munkavállaló legfeljebb hetente egy-két napot dolgozhat az irodában. Amennyiben a munkáltató ettől el akar térni – vagyis szeretné, hogy munkaválója több napot töltsön bent –, arról írásban kell megállapodnia, nem elegendő csak belső szabályzatban vagy munkáltatói utasításban meghatározni az irodai jelenlét mértékét. Amennyiben nincs külön megállapodás, a munkáltató csak az ellátandó feladatokat határozhatja meg munkavállalója számára, egyéni munkaidő beosztását viszont nem. Ezért ha a munkáltatónak az a célja, hogy a munkavállalói a távmunkavégzés alatt is az irodai munkarend szerint, vagy egy speciálisan az otthoni munkavégzésre kialakított munkarendben dolgozzanak, akkor erről szintén a távmunka-megállapodásban kell rendelkezni.

Ellenőrizhető

A munkáltató ugyanakkor távolról, számítástechnikai eszköz alkalmazásával ellenőrizheti a munkavégzést. Ennek részleteit nem rendezi a kormányrendelet, így a munkaadókra bízza a kontrollhoz szükséges számítástechnikai eszköz kiválasztását és a felügyelet tartalmi részét. Az ellenőrzés mindenesetre nem jelentheti a munkavállalók indokolatlan zaklatását, és nem jelenthet a munkavállalónak vagy a vele együtt élők számára aránytalan terhet.

(A borítóképen: Ezután is lehet otthonról, de csak megállapodás szabályai szerint)